Amikor először kezembe vettem a könyvet lenyűgözött. Sőt, már azt megelőzően, első látásra beleszerettem. Ahogy az ember kézben tartja, úgy tapasztalhatja meg, hogy nem csak szemet gyönyörködtető a borító, de a dombornyomásnak köszönhetően, rendkívül kellemes tapintású is.
Alig vártam, hogy olvassam. Neki is estem azonnal. 
A prológusban szépen felépített kezdés fogad, ami hamar elhint izgalmakat ígérő történeteket. Ám ezután a washingtoni időjárás unalomig húzása kissé leülteti a könyvet, ezáltal nem így az olvasót.
Az első fejezet meglepő, mondhatni üdítő fordulatot nyújt annak, aki túlélte a prológust.
Szívszaggató, sokkoló történetbe csöppentem. A visszaemlékezések során felidézett helyszín leírása remek! Én magam is ott voltam!
Az erős kezdés után ismét intenzitását veszti az olvasmány. A könyvet körülbelül az egyharmadáig egy átlagos, jó, de -amolyan- semmi különös kategóriába sorolnám. Nem volt meg az a bizonyos " nem tudom lerakni" érzés. Később kezd izgalmassá válni. 
Viszont időnként nehezen követhető egy- egy fejezet elején, hogy épp kinek a szemszögből éljük meg az eseményeket, illetve, a párbeszédekben szintén időt vesz néha igénybe, hogy kitisztuljon ki kivel beszél.
A történet két szálon fut. Egyedinek mondható felépítése van. Személy szerint eddig még nem olvastam ígyen típusú könyvet, ezért nekem szoknom kellett, de amint belejöttem és az felvettem a logikai fonalat, onnantól nem volt megállás.
Bár nem kifejezetten színes a megfogalmazás, inkább egyszerű, nem röpteti úgy a képzeletet mégis van benne valami, ami magával ragad. Ami arra késztet, hogy ha valaki nem olvasta azt a művet, ami körül ez a történet forog, akkor el kell olvasnia.
Továbbá a szereplők ismertetése nagyon hatásos, szeretjük, majd gyűlöljük őket, úgy ahogy azt az író akarja.
A két szálat a végére szépen, szinte észrevétlenül fonja össze.
Anélkül, hogy spoilereznék szeretném megjegyezni, hogy valójában nem két, hanem három nő szerelmét követhetjük nyomon.
Az epilógus, rövid, tömör, lényegre törő. a Főbb szereplők sorsába enged betekintést az író, de nem vontatottan, csak, olyasmikre tér ki, amire kimondatlanul is kíváncsi lenne az olvasó. Azonban még itt is tartogat váratlan fordulatokat. Kellemes levezetés, hogy egy kis humort is belevisz, ami remekül oldja a végére a könyv egészére jellemző komorságot.
A köszönetnyilvánítás már-már sokkoló terjedelmű. Olyan értelemben, hogy akkor tudatosul az emberben, hogy micsoda munka áll egy ilyen mű megalkotása mögött és hány ember bevonásával, segítségével születhetett meg ez a remek történet. Lenyűgöző.
Ha már köszönetnyilvánítás….én is szeretném megköszönni az írónak és mindazoknak akik -akár csak bíztató szavakkal is- segítették Őt eme csoda megalkotásában.