Árakkal kapcsolatos információk:
Eredeti ár: kedvezmény nélküli, javasolt könyvesbolti ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes ár
Előrendelői ár: a megjelenéshez kapcsolódó, előrendelőknek járó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb ára ezen a weboldalon
Aktuális ár: a vásárláskor fizetendő ár
Tervezett ár: előkészületben lévő termék tervezett könyvesbolti ára, tájékoztató jellegű, nem minősül ajánlattételnek
Kötött ár: a terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.
(link)
A könyv az 1950-es évek környékére visz, és több nézőpontból mutatja be az aktuális helyzetet. Valószínűleg ez rám jellemző, főképp azért, mert a fejezetek címére nem mindig figyelek, csak pörgetem-pörgetem-pörgetem, de már olvastam egy ideje, amikor rájöttem, hogy hoppá, ez mintha nem stimmelne…majd akkor lapozgatva jöttem rá, hogy jaaaa, hogy ez egy másik ember most :D több ember nézőpontjából is átéljük a történetet, mégis a főbb szereplők számomra: Olga (és Borisz), Irina, és Sally. Olgával kapcsolatban teljes képet kapunk arról, hogy ez a nő milyen szerelemmel, odaadással, és lojalitással támogatta Boriszt, még úgy is, hogy kényszermunkatáborba hurcolták, és hogy Borisz sosem hagyta el érte a feleségét. Mégis, szinte az egész életüket egymás mellett töltik. Olga nélkül talán soha nem futott volna be a Zsivago ilyen utat. Paszternak műve 1956-ban indul útjára, amikor Borisz odaadja egy olasz kiadónak, akik kicsempészik a Szovjetunióból, majd hamarosan ki is adják. Eközben kapcsolódunk be az Egyesült Államokban a gépírónők világába, ahol nem kimondottan csak gépírnak a hölgyek. A kivételesek feladata éppen az, hogy a könyvet visszacsempésszék a Szovjetunióba és terjesszék a világ nagyobb városaiban. Irina, a semmit sem sejtő, tapasztalatlan, fiatal, édesanyjával élő egyszerű lány bekerül a gépezetbe, és Sally mellett tökéletesen kiképzett ügynök lesz belőle. Csak azzal nem számolnak, hogy ebben az időben nem túl szerencsés szerelembe esni…egymás iránt. Hiszen nehezen tudják leplezni az érzelmüket, és a CIA sem nézi jó szemmel a történéseket. Ettől függetlenül szinte biztosak lehetünk abban, hogy Irina és Sally megtalálják a nekik szánt utat. Összességében végigizgultam a könyvet, hiszen végig fenntartja a feszültséget, és nem enged szabadulni. Izgultam Boriszért, hogy túlélje ezt az egész könyvkiadósdit, izgultam Olgáért, hogy végre boldog lehessen és beteljesüljön Borisz mellett, és izgultam Irina és Sally szerelméért, hiszen láthatóan egyik sem működött a másik nélkül. Az első felében még nem gondoltam volna, de nagyon tetszett ez a könyv, és azt hiszem méltó helyét foglalja el a polcomon a kedvenc könyveim mellett.
A művet össze lehet foglalni egy mondatban: ’A Zsivago doktor című könyv eredettörténete’, ha kiegészítem azzal, hogy ’kalandos eredettörténete’, akkor sem, adja vissza azt az összetett, és felemelő érzetet, amit ez a 300+ oldal nyújtott.
Kapunk egy hiteles korszakábrázolást az 1950es évekből, mind a nyugati, mind a keleti világból. Hála a váltott szemszögnek, nagyon sok emberi sorsot ismerhetünk meg, és ezek nem azok a sablonos karakterek, amelyek oly sok könyvben megtalálhatóak. A gépírónők – bár itt nem egy konkrét személyről volt szó – annyira hitelesek voltak, hogy úgy éreztem én is velük együtt kávézom reggelente Ralph bárjában. A főbb szereplők fejlődését, a fejezetek címén is nyomon tudjuk követni, mert minden fejezet előtt, nemcsak az új alcím volt, hanem az ahhoz a karakterhez tartozó előző címek is áthúzva, ez azért is volt nagyon jó, mert így egyből tudjuk, kiről van szó, és nekem személy szerint egy kis emlékezet frissítésnek is tökéletes volt, s így a karakterfejlődések is szépen nyomon követhetőek.
A történet középpontjában két nő áll…egyik a vasfüggöny keleti oldalán, a másik a vasfüggöny nyugati oldalán, nem ismerik egymást, de mégis mindkettőjük életét átszővi a KÖNYV…Borisz Paszternak Zsivágó doktora. Olga Vszevolodov, Borisz múzsája, kit nem tudtak megtörni a Gulagon eltöltött évek, kitartott szerelme mellett és a műve mellett is. Irina Drozdova, aki csak egy gépírónői állást szeretett volna, de az Ügynökség más szerepet szánt neki, tanulja a szakmát, de közben saját magát is meg kell ismernie.
A könyv végén úgy éreztem, hogy még olvasnám, visszamennék az időben és olvasnám a szereplők élettörténetét, belekukkantanék még jobban az életükbe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kevés volt, vagy, hogy nem volt elég kerek a történet, hanem azt, hogy a szívemhez nőttek a szereplők, és még szeretnék egy kicsit velük lenni.
Végezetül pedig kinek is ajánlanám ezt a könyvet? Mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a hidegháború évei iránt, vagy érdeklik a kémtörténetek, vagy a különleges szerelmek, legyen szó egy író és a múzsája közti szerelemről vagy egy kém és egy …. pszt! ezt nem árulom el, olvasd el a könyvet és megtudod ;)
Na de, a cselekmény két szálon fut. Külön-külön az amerikai és a szovjet oldalon is több szemszögből íródik a történet, ami nekem kifejezetten tetszett. Az ellentét borzalmasan nagy az USA és a Szovjetunió között viszon mindkét oldalon vannak nehézségek. Gondolok itt arra, hogy hiába látjuk azt, hogy az amerikaiaknál jobb a helyzet, valahol mégsem olyan jó, mint akár napjainkban hiszen akkoriban a nőket eléggé elnyomták, itt a sztoriban ezt főként a gépírőnők szemszögéből vehetjük észre, de a homoszexualitás elfogadása se volt egyszerű, bár ez még manapság se az. Viszont a szovjet oldalon a helyzet még ennél is borzalmasabb, mivel ott az embert már a szabadságától is és megfosztják. Emiatt valahogy az a cselekményszál jobban megérintett. Látni azt, hogy egy ember milyen módon megy tönkre, csak mert megírt egy könyvet amiben nem értett egyet a rendszerrel és emiatt egy szerettét ráadásul meghurcolták, nem is beszélve a kiadatást követő rettegésben töltött évekről hát ez elég rettenetes volt. Egyébként ezek miatt is Olga lett a kedvenc karakterem, mivel szerintem egy baromi erős nőről van szó, aki megjárta a poklok poklát és hiába sokszor kiakadtam azon, hogy a szerelem mennyire elvakította őt, ennek ellenére is tiszteltem őt. Úgyhogy igen szerintem a legjobban vele csesztek ki a leginkább, kezdve a meghurcolással, a gyereke elvesztésével, a többi gyereke eltávolodása (ebben amúgy a legnagyobb hibás ő volt), és hogy amit a legjobban szeretett volna se jött össze neki. Meg azért mégis, mindenkinek lett egy viszonylag szép befejezése kivéve neki, akit még egyszer meg kellett kínozni…
Borisz, a Zsivago doktor írója belőlem kettős érzéseket váltott ki, mivel egyrészt egy gyáva alaknak tartom, a szerelmi életét tekintve és amiket a barátai ellen tett, vagyis amit nem… Mégis amikor odaadta az olasznak a könyvet, hogy adassák ki és ezek után is nehezen beszélték rá, hogy húzza meg magát és vonja vissza amit vissza kellett, hát akkor nagyot nőtt a szememben és szurkoltam azért, hogy olyan halála legyen amilyen.
A másik oldalt nézve ott maga a kémkedés rész volt a legizgibb, ahogy a könyvet egyik országból a másikba juttatták és kicsit azért irigyeltem őket az utazások miatt, illetve maga a munka miatt is :)
Egyébként valami szörnyű, hogy a nőket mennyire semmibe nézték akkor és ha valamit jobban csináltak a férfiaknál akkor arra magasról tettek és ők ezt tűrték és folyamatosan hallgattak mindenről.
Ha már nehéz sorsokról beszéltem a szovjeteknél azért itt is kijutott a szereplőknek ebből, gondolok Irinára és Sallyre, bár azért itt egy konkrétabb befejezést azért vártam.