A Mezítlábas nyár egy igazi lélekmelegítő olvasmány. Libby hazatérni kényszerül, miután elveszítette azt, amit addig biztosnak hitt. Régi sebek, gyerekkori szerelem, családi titkok és a remény – mind ott hullámzik ebben a nyári történetben. Jenny Hale nem akar nagy drámákat, csak valódi, emberi pillanatokat mutatni: a második esélyt, az önmagunkba vetett hit visszanyerését, a szeretet gyógyító erejét. Olyan könyv, amitől megállsz egy pillanatra, belélegzed a sós tengeri levegőt, és hiszel benne, hogy mindig van út hazafelé – még akkor is, ha előtte minden darabokra hullott.

A tengerparti ház titka kellemes, lassan kibontakozó történet, amely egyszerre nyújtja a klasszikus feel-good élményt és egy kis érzelmi mélységet. A helyszínleírások hangulatosak, a karakterek szerethetők, és a regény összességében egy jól megkomponált, lélekemelő olvasmány.
A regény középpontjában Melanie áll, aki szeretett nagyanyja halála után célt vesztetten bolyong az életében. A gyász, az újrakezdés nehézségei és az önkeresés folyamata mind meghatározó témái a könyvnek. A történet fordulópontját a végrendelet hozza el: Melanie visszatér gyermekkora tengerparti helyszínére, hogy teljesítse nagyanyja utolsó kívánságát, és felújítsa a romos Ellis-házat.
A regény nemcsak egy romantikus szálat kínál – bár Melanie és az építkezést vezető Josh közötti kapcsolat fokozatos, hitelesen kibontott –, hanem egy titokzatos családi múlt feltárását is. A régi levelek és naplórészletek egy másik korszakba kalauzolnak, miközben a főhős lassan megérti, honnan jön, és merre kell továbbindulnia.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a múlt titkait boncolgató családregényeket, a lassan kibontakozó, romantikus történeteket, vagy csak egy meleg hangulatú, nyári kikapcsolódásra vágynak egy képzeletbeli tengerparti ház verandáján üldögélve, a hullámok hangját hallgatva.