Ha mondanom kellene egy olyan könyvet, ami a nőkről és a női bátorságról szól, akkor az Auschwitzi bába jutna eszembe.
Ez a történet is Auschwitz poklába visz. Megismerhetünk olyan nőket, akik a legembertelenebb körülmények között is képesek voltak emberek maradni. Anna és Esther egyetlen mondattal mentik meg magukat a haláltól: „Bába vagyok.”
A tábor szülészete nem az élet helye volt, hanem a kegyetlenségé. És mégis, ezek a nők minden erejükkel azon voltak, hogy ahol lehet, életet mentsenek, hogy esélyt adjanak, hogy kapaszkodót hagyjanak a jövőnek.
Olvasás közben megszakadt a szívem, de közben mérhetetlenül büszke is voltam ezekre a nőkre. Arra az összetartásra, bátorságra és szeretetre, amit egymás iránt mutattak.
Ez nem egy „szép” történet. Ez egy nyers, fájdalmas, mégis fontos emlékeztető arra, mire képes az ember .