Sajnos csalódás volt. A helyszín bájos, de a történet rendkívül lassú, eseménytelen és kiszámítható. A karakterek egysíkúak, a romantikus szál teljesen sablonos. Nem éreztem benne semmi különlegeset vagy emlékezeteset.
Ha egy könnyed limonádéra vágysz, akkor lehet, neked jobban fog tetszeni!

A Mezítlábas nyár egy könnyed chick lit kötet, amitől semmi komolyat nem kell várni, ugyanakkor megadja azt az élményt, amit egy tengerparton olvasás ad. Tökéletes kikapcsolódás a nyári melegekbe limonádé mellé. Ehhez mérten a történet is egyszerű, nem bonyolítja túl az írónő a cselekményt, és a végletekig kitart a bohókás stílusa mellett.
A Mezítlábas nyár tökéletes azok számára, akik szeretik a romantikus kisvárosi történeteket, a második esélyeket és azokat a könyveket, amiket egy délután alatt el lehet olvasni.
Pete és Libby kapcsolata nagyon sorsszerű és nagyon megérdemelt volt. Szerintem sokan tudnak Libby-vel, illetve Pete-tel is azonosulni, emiatt végtelenül szimpatikusak, és a kötet igazi ékkövei.
A kötet megmutatja, hogy mindegy milyen élethelyzetben vagy, milyen nehézségek vannak a hátad mögött, az első szerelem az, ami a továbbiakban is meg fogja határozni a szerelmi életedet. Nehéz elengedni, ha az a rózsaszín felhős, mint amilyennek lennie kell.
Tetszett a második esély szerelem fonal, mert megadta azt a kételyt, amit imádok ebben a trope-ban. Libby életében Pete mindig is különleges helyet fog elfoglalni, de az az igazi kérdés, hogy vajon van e esélyük újraélni a szerelmüket, vagy már végérvényesen elvesztették a másikat? Felnőve, annyi év után is ott vannak a másiknak, és ez teszi édessé a történetüket.