Én ezt a könyvet úgy kezdtem el olvasni, hogy ezelőtt még nem hallottam se Borisz Paszternakról, se a Zsivago doktorról, viszont ez után a történet után mindenképpen elolvasom már csak azért is, mert ami itt kiderül róla elég jól hangzik és hát nem sok olyan könyvról hallottam már, aminek ilyen útja lett volna. Hihetetlen, hogy a hidegháború időszakában milyen hatalommal bírt az irodalom.
Na de, a cselekmény két szálon fut. Külön-külön az amerikai és a szovjet oldalon is több szemszögből íródik a történet, ami nekem kifejezetten tetszett. Az ellentét borzalmasan nagy az USA és a Szovjetunió között viszon mindkét oldalon vannak nehézségek. Gondolok itt arra, hogy hiába látjuk azt, hogy az amerikaiaknál jobb a helyzet, valahol mégsem olyan jó, mint akár napjainkban hiszen akkoriban a nőket eléggé elnyomták, itt a sztoriban ezt főként a gépírőnők szemszögéből vehetjük észre, de a homoszexualitás elfogadása se volt egyszerű, bár ez még manapság se az. Viszont a szovjet oldalon a helyzet még ennél is borzalmasabb, mivel ott az embert már a szabadságától is és megfosztják. Emiatt valahogy az a cselekményszál jobban megérintett. Látni azt, hogy egy ember milyen módon megy tönkre, csak mert megírt egy könyvet amiben nem értett egyet a rendszerrel és emiatt egy szerettét ráadásul meghurcolták, nem is beszélve a kiadatást követő rettegésben töltött évekről hát ez elég rettenetes volt. Egyébként ezek miatt is Olga lett a kedvenc karakterem, mivel szerintem egy baromi erős nőről van szó, aki megjárta a poklok poklát és hiába sokszor kiakadtam azon, hogy a szerelem mennyire elvakította őt, ennek ellenére is tiszteltem őt. Úgyhogy igen szerintem a legjobban vele csesztek ki a leginkább, kezdve a meghurcolással, a gyereke elvesztésével, a többi gyereke eltávolodása (ebben amúgy a legnagyobb hibás ő volt), és hogy amit a legjobban szeretett volna se jött össze neki. Meg azért mégis, mindenkinek lett egy viszonylag szép befejezése kivéve neki, akit még egyszer meg kellett kínozni…
Borisz, a Zsivago doktor írója belőlem kettős érzéseket váltott ki, mivel egyrészt egy gyáva alaknak tartom, a szerelmi életét tekintve és amiket a barátai ellen tett, vagyis amit nem… Mégis amikor odaadta az olasznak a könyvet, hogy adassák ki és ezek után is nehezen beszélték rá, hogy húzza meg magát és vonja vissza amit vissza kellett, hát akkor nagyot nőtt a szememben és szurkoltam azért, hogy olyan halála legyen amilyen.
A másik oldalt nézve ott maga a kémkedés rész volt a legizgibb, ahogy a könyvet egyik országból a másikba juttatták és kicsit azért irigyeltem őket az utazások miatt, illetve maga a munka miatt is :)
Egyébként valami szörnyű, hogy a nőket mennyire semmibe nézték akkor és ha valamit jobban csináltak a férfiaknál akkor arra magasról tettek és ők ezt tűrték és folyamatosan hallgattak mindenről.
Ha már nehéz sorsokról beszéltem a szovjeteknél azért itt is kijutott a szereplőknek ebből, gondolok Irinára és Sallyre, bár azért itt egy konkrétabb befejezést azért vártam volna, de nem volt rossz az így se. (Teddyt egyébként nagyon megszerettem, kicsit szerintem hasonlítunk is és nagyon örültem, hogy végül talált magának mást.)
Összességében szerintem mindenkinek ajánlom aki szereti a hidegháború időszakát és úgyis nagy
yon élvezhető a regény, hogyha valaki nem olvasta vagy látta a filmet a Zsivago doktorról.