Biztos nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy milyen megnyugtató egy Agatha Christie féle enteriőr, egy olyan nyomozás, ahol az elkövetők többnyire meglapuló úriemberek vagy ravaszkodó hölgyek..
Colleen Cambridge hatalmas érdeme, hogy képes megidézni ezt az életérzést, de új történetet kapunk mégiscsak, amiben egy sor utalás van a népszerű írónő szereplőire, például Hercule Poirot-ra, meg az ő kis szürke agysejtjeire. 
Ebben a könyvben Phyllida Bright, Agatha házvezetőnője megy el a egy játékra való meghívásra, Agatha helyett. A játék egy mai kifejezéssel élve drámajáték lenne egy gyilkossági ügyben, csakhogy ez komolyra fordul, miután valódi gyilkosság lesz belőle. A nyomozó megérkezéséig Phyllida saját kézbe veszi a nyomozást..
Mi meg csak élvezzük ezt a szellemes, cozy mystery-t, amit bátran ajánlok a trope rajongóinak.  <3

Október végéhez közeledve gyorsan körülnézek, hogy mi az a könyv, ami megadná az alaphangulatot a spooky season-höz, így a boszorkányos történetek gyorsan előkerülnek. Aki ráadásul specifikusan olyat keres, ami nem végig csiribú-csiribá, hanem van más mondanivalója is, annak ez a könyv főnyeremény!
Ráadásul nem sorozat, hanem korrekten egy kötetben lezárja a történetet.
A regény disztópikus történelmi fikció, mint egy Szolgálólány meséje, de itt nem a gyermekáldás körül forognak a dolgok, hanem a női szerepek, a nők jogai kerülnek fókuszba azzal, hogy a varázslás képessége a női ágon öröklődik, amit a férfi alapú társadalom nem tolerál.
A történet fordulatos, akciódús, kompletten igyekszik egy társadalmi hangulatot bemutatni, a politikai intrikákat kidomborítva, erősen feminista értékrendet közvetítve. Ezt nőként nem is bánom, szívesen fogadom, ha beszélünk a témáról, a mai nők többszörös szerepvállalásáról..
A mai romantasy trendnek nem felel meg ez a könyv, de ettől még remek boszis kalandregénynek is olvashatjuk, ha nem vinnénk bele a politikai mondanivalót!

Fantasy rajongóként azt kell mondanom, hogy alig találkozom önálló kötettel. A négy halott királynő azonban egykötetes és ennek nagyon örülök! 
A könyvben megismert világ különleges, a birodalom négy részre tagozódik, amelyek teljesen különböznek egymástól. A kvadránsokat királynők vezetik, közéjük csöppen be a főhősnőnk, a kis tolvajlány, Kerália.
A cselekmény az, hogy valaki elkezdi a királynőket öldösni, ebbe az ügybe ártja magát Kerália.. Az egész több nézőpontból, több idősíkon bemutatva, hogy csavaros legyen.
Szívesen ajánlom, ha egyedi ifjúsági fantasyt keresel, ami a krimi, fantasy, romantika jól sikerült elegye - ez biztos tetszeni fog! 

Igyekeztem nem ugyanazt várni a könyvtől, amit a Sóvárgás sorozattól, így a folyamatos összehasonlítgatások nélküli tiszta lapot adtam neki.
A dark-os gimnáziumi hangulat nagyon tetszett, az az alapötlet, hogy természetfeletti srácoknak legen egy terápiás hely, ahol az erejüket elfojtva, biztonságban nőhessenek fel, miközben dühkezelési tréningeket és motivációs előadásokat építenek a hétköznapjaikba.. szórakoztató! 
A főszereplő lány rendkívül pozitív személyiség, meglepő módon mantikór, amit eddig csak a rossz oldalhoz párosítottam, pedig menők is lehetnek. Szegény lány beleszületett az iskola (börtön)-sziget szigorúságába, így nem tud bánni az állati oldalával, de majd csak belejön (a végére egyre jobb lett).
Clementine családja, a Calder család több generáció óta vezeti és működteti a sulit, így számára is ki van jelölve ez az út.. természetesen nem ért egyet vele. És ez még csak a kiinduló szituáció, a bonyodalmakhoz pár gengszter tündér, egy álomherceg és egy vihar kell...Mire minden kiderül, már el is repült 550 oldal.
Nekem tetszett, mert tele volt kortárs poénnal, érződött, hogy egy élettel teli, semmiképp nem depressziós nő írja, aki igyekszik megnevettetni az olvasóit.  

Rengetegen nőttünk fel az Addams family ismétléseit nézve a TV-ben, majd kaptunk egy a film folytatásának is beillő sorozatot, ami be kell vallani, hogy boldoggá tett minket. Ezt a boldogságot most a könyvmolyok kézbe is vehetik, ahogy az első évad regényes történetét könyvben is kiadták. Lehet-e komplettebb így a boldogságunk? Nem - tökéletes így most minden!
Pont így érzem én is rajongóként magam, ahogy olvasom Wednesday kalandjainak kezdetét a Nevermore akadémián. Kicsit jobban benne vagyok a lány bőrében, tudom és nem csak sejtem az érzéseit, a ki nem mondott szavait. Csodálatos!
Minden kitaszítottnak szüksége van erre <3

Ha YA kategóriában ajánlanom kell sorozatot, akkor ez az.
Részről részre építkezik, a karakterek egyre valóságosabbak és egyre jobban kötődünk hozzájuk.
Nem csak a két főszereplő, hanem a baráti társaság, a támogatói kör és még az egyik fő ellenfél is tudott olyan lenni, hogy a szívem belesajdult.
Izgalmak, fordulatok és érzelem hármasa határozza meg a regényt egy cseppnyi humorral fűszerezve, hogy a legjobb legyen.
Azt hiszem Julia az az író lesz számomra, akit már csak a monogrammal emlegetek, mert igenis mindenkinek tudnia kell, hogy ki Ő!
SJM, JLA.. és JD!

Szeretném azt mondani, hogy soha nem a borító alapján döntök az olvasás miatt, de ez csak önámítás lenne 😁
Csodás borító, érdekes fülszöveg és egy olyan ütős tartalom, ami meghökkentett: ennyire feminista, futurisztikus olvasmányt még nem olvastam!
A fordított hárem megjelölést nem ennél a könyvnél láttam, pedig ide kívánkozik, még akkor is, ha csak két srácról van szó ☺️
A főszereplő lány, Wu Zetian kezdő motivációja a bosszú, nővére halála miatt jelentkezik a hadsereghez, hogy közreműködjön egy férfi mellett a harci gépek irányításában. A pilótatársa gyilkolta meg a nővérét, így Wu a fogat fogért elv alapján készül a megtorlásra..
A cím itt nyer értelmet, de a továbbiakat, az elképesztő csavarokat nem sejtettem.. Különös hangulat, elképesztő story, így imádtam!

A Kígyó és Galamb trilógia ugye arról szól, hogy az ellentétek vonzzák egymást, azaz a vadász és a boszorkány egymásba szeret, majd szépen megküzdenek a nehézségekkel - egymással majd a rossz arcokkal és utána boldogan élnek, míg meg nem halnak..
de ezzel Shelby nem értett egyet, mert itt a harmadik részben olyanokat lépett meg, amivel visszakerültünk a kiinduló pontra - az olvasó meg csak a fejét tudja fogni!
A két embernek szemmel láthatóan nincs szerencséje egymással (vagy úgy általában a szerelemmel), mert szó szerint a vérüket adják minden megmozdulásukkor, amit a kapcsolatukért tesznek, mégis akadály akadályt követ. 
Szegény Lou testét a második rész végén megszállja Nicholina, a lelke küzd az sorvadás ellen, majd jön ebben a részben az Orákulum, aki a nagy ígéretek mellett képes Lou külsejét ill, jellemét ócsárolni.. 
Reid amnéziája, majd folyamatos boszorkány ölési vágya kiakasztott, mekkora ökör már, hogy nem fogja fel az aktuális helyzetet! Egy percig sem unatkoztam..
Bárkinek szeretettel ajánlom, aki szereti az érzelmi hullámvasutat, a természetfelettit és a szerethető mellékszereplőket: Ansel, Beau és Coco mind csodálatosak, szerethetőek.
Az első rész a kedvencem maradt, a második olyan töltőrész lett, ez a harmadik meg mintha egy kalandpark lett volna, szuper lezárással.

Ha egy elgondolkodtató könyvet kellene ajánlanom, akkor ez lenne az, mert annyi mély témát érint, amin az ember utólagosan is töprenghet.
Itt a feminizmus, a nők társadalmi helyzete, itt a családi dráma, a titkok kezelése, azok előkerülése és itt a misztikus szál, a "más vagyok, meg kell tudnom az igazságot" életérzés is. 
A Szirének a történelmi fikció, a mágikus realizmus és a krimi műfajának keveréke, Emilia Hart pedig egy családi bonyodalommal összehozza az egészet.
 Gyönyörű utazás több idősíkokon (és óceánon) át, ami lehetőséget ad arra, hogy azonosuljunk a hétköznapinak nem mondható erős női hősökkel, akik az önfelfedezés útját járják.

Ha valaki úgy oda van a fantasy műfajért, mint én, akkor mindenevő, azaz jöhet korhatáros vagy épp ifjúsági változat is.
Ez a könyv az utóbbi kategóriába tartozik és bevallom komfortos volt olvasni, mert a jól ismert elemekkel dolgozott: új iskolába beilleszkedés, új barátok, új ellenségek.. és egy vonzó fiú!
Ezek után beszivárgott a mágikus szál is a story-ba egy háromfarkú rókácskával, Yoru-val, akit én magam is szívesen dögönyöztem volna! 
A nem túl vastag könyvön érződik, hogy sorozatindító, mert lassan építkezik, nem lövi le a poénokat, így csak az utolsó harmadra tisztáz olyan kérdéseket, amik már az elején felvetődnek az emberben pl a cím értelme, a kulcs ereje, a fura örökség... de folytathatnám is a sort, mert igen meredek kanyart vett a történet, amikor előkerültek az igazi ellenségek, akik már Teresa életére is törnek, nemcsak cicaharc az egész!
Összességében jó kis regény, várom a folytatást!

Mit is mondhatnék: egyszerűen imádnivaló ez a könyv, úgy, hogy nem tökéletes, de nem is foglalkozunk a tökéletességgel, csak élvezzük a regényt.
Mindenkinek ajánlom, aki valaha is szerette volna megtorolni a szemétkedéseket, amik jellemzően egy embertől vagy egy csoporttól származnak.
A cím hamar értelmet nyer az előző rész ismeretében, azaz a lányok visszavágója következik.
Ez a visszavágó nem olyan kegyetlen, mint, ahogy velük bántak, inkább szellemes, amin gonosz kis kacajt tudunk minden akciónál mi is elereszteni ..és ettől még jó emberek vagyunk!
Azt gondolom, hogy ezért adnék hosszú idő után 5 csillagot erre a könyvre, mert elégtétel élményt kaptam (ami kimaradt az én alsós ügyeim után, amikor engem szekáltak), így terápiás célra is tudom ajánlani!

Az ellopott trón-ban egy olyan kalandsorozatban vettem részt, ami másnál egy emberi élet alatt történik meg, de nem bántam.
Jártam sivatagban, küzdöttem palotában, ellátogattam egy erdőbe, voltam egy örvény mélyén és harcoltam fura transzban lévő kannibálokkal.
A könyvet romantikus fantasy-ként kezeltem eddig, de hagyjuk a skatulyákat, ez portál fantasy/ epikus fantasy főként (itt most nem a romantikán volt a hangsúly), annyira belemerültünk az istennők alkotta világokba. Ezek az istennők a saját elképzelésük szerint alkottak.. és bizony nagyon is különbözőek!
Az, hogy Meren és az Árnylidérce kapcsolatából csak a vége felé kapunk egy keveset elég, hogy fenntartsa az érdeklődésünket a páros irányába, hogy fontos maradjon ez a kötelék nekünk is. 
Sajnos Reven szemszögébe csak az elején látunk be egy fejezet erejéig (megható volt), ezt hiányoltam a későbbiekben, de Meren szemén keresztül is tökéletesen követhetőek az események.
Azt mondom, hogy borzongással csuktam be a könyvet, nagyon is függővéges, nem lehet megnyugvással félbehagyni ezt a sorozatot, jöhetne a következő rész.
Ajánlom a hozzám hasonló álmodozóknak, akik mindig benne lennének egy világmegváltó kalandban.

Azt hiszem egyértelműen Julia lett az év írónője számomra a kiadó kínálatából:végtelenül fantáziadús, intelligensen szórakoztató, a szarkasztikus humorával folytonosan meglepő és megnevettető alkotóról van szó.
Ebben a történetben olyan mágikus világot kapunk tőle, amelyben rendkívül komfortosan érezném magam, ha ez így működne:a városokban, falvakban emberek, a természetben mágikus lények..
Néha történik egy kis bonyodalom, mert léteznek félvérek, akik mindkét világban ellennének, ha az emberek elég nyitottak lennének rájuk és nem félnének a másságuktól.
A főhősnőnk, Sintha félig onüd, ami egyfajta szukkubuszhoz hasonló mágikus (tündéri) lényt jelent - ő szintén fél, mert képessége az embereknél furcsa megszállottságot vált ki, amire ő nem vágyik. Alapvetően ő a világos oldalhoz tartozik, de mi van, ha a sötét oldal legerősebb képviselőjével, egy domináns vakárral fut össze?! ..elárulom: VIHAR!

Trilógia esetében a jó kezdőötlet és a csodás megoldás közé kell egy kötet, ami küzdelmekről szól, hogy a végén boldogok legyünk a lezárással. Ezt Shelby érdekes módon teszi: változtat egy picit a szereplői mentalitásán, kialakít egy abszolút valószínűtlen társaságot, akikkel egy road story-t csinál - folyamatosan mozgásban vannak és konfrontálódnak egymással, illetve az ellenségeikkel. 
Lou - Reid, Madame Labelle, Coco - Beau és Ansel érdekes csoportokkal találkozik, vérboszorkányokkal, farkasokkal, mutatványosokkal, akik sokkal többek annál, aminek látszanak. Deveraux,Toulouse és Thierry története simán megérne még egy-két kiegészítő kötetet
Érdekes kergetőzés veszi kezdetét, amiben hol menekülnek, hol meglepő módon hagyják magukat, hogy rájuk vadásszanak pl vérfarkasok. Sajnos előrelépés nem történik, csak bonyolódik a helyzet, így nem kétséges, hogy folytatni kell a sorozatot!

Julia óriásit alkotott ezzel a regénnyel: az előző két rész akciódússága után most egy érzelmi masszában találtam magam. Ariról eltűnik Lucian jele, ebből mindenki, így a lány is Lucian halálát feltételezi (szerintem nem spoiler, ha elárulom, hogy a srác arcával fémjelzett kötet nem a haláláról szól). Ari a gyász több fázisán átmegy, maga is átalakul, a bosszú angyalává válik, hogy szabaduljon a fájdalomtól.
Mint kiderül Lucian problémája másmilyen, nem tudják a kapcsolatukat folytatni ott, ahol megszakadt (ekkor már kész voltam, az én szívem is hasadozott), de a szituáció csak problémásabbá vált.. és én szinte megsemmisültem a végére..Tudom, ez nem az az ajánló, amire felkapod a fejed, de akkor is: rengeteget ad ez a történet: érzelmeket, értékeket, nevetést és karaktereket, akiket szerethetünk. A goodreads-es indexe 4,6! szerintem ez magáért beszél.

Már megjelenése előtt rajongó lettem, mert láttam a szereplőkről pár fan-art-ot, amik annyira meggyőzőek voltak, hogy csak a regényt kellett olvasnom az igazi rajongóvá váláshoz :)
A történet pedig mindent megadott, amit szeretetek: erős jellemű főhősöket, extrém kalandokat, hatalmas harcokat, ellenszenves, jól utálható gonoszokat.
A két oldal, a boszorkányoké és a vadászoké Lou és Reid házasságával fonódik egybe, de ettől még nincs jó választás, mert mindkét oldalon vannak jóindulatú, segítőkész emberek, de sajnos rosszak is. Ezekről az utóbbiakról persze nem mindig azonnal derülnek ki a dolgaik. Pont így izgalmas..
A szerelmi szál: ellenségekből egy kikényszerített házassággal szerelmesekké válás. Számomra nagyon jó szórakozást jelentett, mert Lou egy cserfes napfény-lány, míg Reid egy bigott, prűd, vakbuzgó katona/vadász. Ki lehet találni, hogy melyikük változik többet :D
Maximálisan ajánlom 16+ -tól felső korhatár nélkül.

Ugye nem csak én szoktam eljátszani azzal a gondolattal, hogy bizonyos nagy hatalommal létező lelkek járhatnak-kelhetnek közöttünk? Julia Dippel is ezzel a gondolattal foglalkozott, amikor megírta az Izara sorozatot, majd tovább szőtte a fonalakat, azaz visszafelé, mert komoly múltat is alkotott páruknak, azzal, hogy az ókori Rómába helyezte őket.Egyszerűen imádtam Belial figuráját, az ördögsége esszenciáját, amit magának kreált, mint egy jóféle PR manager.
Mert mi van, ha a gonoszság csak egy reakció egy túlzottan védelmező, csavaros eszű személyiségtől, ahhoz, hogy a dominus énje a félelem érzelmi energiával táplálkozhasson?!Engem ez kötött le a regényben, de ennél többről szól: egy tiszta szívű lányról és az ő küldetéséről, ami valahogy keresztezte az ördög mesterkedését. Bele lehet szeretni Julia világába, ahogy könyvről-könyvre építkezik, nekem a római istenek kis találkozója egy igazi jutalom a regényben. Maximálisan ajánlom fantasy rajongóknak

Mivel nagy vámpír rajongó vagyok, ezért számomra mindig lehet eggyel több a vámpíros könyvekből, főleg, ha az egy elit iskolával párosul.
A főhőseink szerencsére nem kis, patkányt cipelő srácok, hanem a felnőttkor küszöbén járó, érdekes figurák, akik mind befolyásos vámpír családok leszármazottai.
Ebbe a csapatba csöppen be Dillon, aki inkább átlagosnak, mint extrának hat, akkor is, ha van egy (egyenlőre ismeretlen) vámpír szülőanyja. Tiszta Hotel Transsylvania életérzés, egy idősebb Denis-szel 🤩
Van benne egy kis rejtély, egy kis nyomozás, egy pici kaland és veszély.. majd egy csavar.. így tudom összefoglalni a könyvet, amin személy szerint nagyon jól szórakoztam! A könyv végén a szálak el vannak varrva, de a folytatásra nyitott marad (angolul idén érkezik).

Azzal kezdeném, hogy olyan érzésem volt eddig a könyvnél, mint az ACOTAR-nál: az első részben kaptunk egy szupi pasit, aki maga volt a szőke herceg fehér lovon, mire a második résznél borultak a dolgok: van szőkébb herceg!!! 😂
Viszlát Jaxon, hello Hudson! Az új book boyfriend-em ezennel meg is lett..
A könyv a maga 720 oldalával nem is volt sok, mert ez a srác vitte el a show-t, még akkor is, ha Jaxon kapott pár vérszegény jelenetet és Grace morfondírozik is a kialakult háromszögről. Rá lehet fogni, hogy túlírt, de élvezetes, így nem panaszkodom.
Az extra a részben egy brutálisan jól megkomponált csatajelenet volt, ahol én bizony rágtam a körmömet az izgalomtól!
Tracy írása olyan erejű, hogy megeleveníti a részleteket, az egyes karakterek reakcióit és így látjuk magunk előtt az egész gigászi küzdelmet. A regény világába is egyre jobban elmerülünk, egyre jobban értjük a mozgatórugóit az eseményeknek.
Mindenkinek, akit a paranormális világ vonz - nagyon ajánlom, mert kitűnően fog szórakozni. Ráadásul van még pár része a sorozatnak, így hosszú távra tervezhetünk! 🤩

Ha van komfort sorozat, ami nálam működik, akkor ez az!
A helyszíne: Alaszka, egy bentlakásos suli, ahol a diákok egyértelműen színesek, de nem bőrszín szerint, hanem faj szempontjából.
Vannak boszik, alakváltó farkasok, alakváltó sárkányok, vámpírok.. és ide jön az új lány.
Grace most vesztette el a szüleit, a nagybátyja itt iskolaigazgató, így sima ügy, hogy ide jöjjön és az unokatesója szobatársa legyen, hogy ne érezze magát teljesen egyedül.
A két lány nagyon jól jön ki egymással, ez nem probléma, az viszont igen, hogy Grece nem tud a természetfeletti fajokról és az iskolatársai természetéről .. ennek ellenére gyorsan begyűjti a suli alfa hímét rajongónak, mi baj is lehetne ebből? :D
Tovább nem részletezném a story-t, ami nem túl bonyolított, de azért pár csavart rejt magában - a lényeg a humora: van benne favicc, van benne önironikus Alkonyat visszautalás és némi szarkazmus.
Én egyszerűen imádom, ami ennek a lánynak a fejében játszódik le. Fülig ér a szám és hangosan kacarászom az egyes jeleneteknél.
Természetesen nem fogja a világot megváltani ez a kötet, de szórakozásnak elsőrangú - maximálisan ajánlom!