Robint kevésbé kedveltem, értettem, ismertem az ST sorozatban. Valahogy nem igazán adott hozzá a történethez, csak a végén. Mégis kíváncsivá tett, hogy a könyv mennyit tud hozzátenni a karakteréhez. Azt kell mondjam, örülök, hogy elolvastam. Megértettem és a végére megszerettem Robint.
Annyira különc volt és más, mint a többiek. Kilógott hawkinsi emberek közül. És persze én is az előítéletesek sorába kerültem, helytelenül. Sokan furán is néztek rá, elhatárolódtak tőle vagy átnéztek rajta, mert más, mert szabadulni vágyik a lelke a megszokottól, az elvárttól. Teljesen más dolgok érdeklik, mint a kortársait. Teljesen máshogy reagál egy-egy történésre, mint a legtöbb ember.
Pedig egy szeretnivaló nőci, aki keresi a helyét a világban. A fura ruhák, szokások mögött egy hatalmas, érzékeny szív lakozik. Nagyon jól bemutatja a kötet az ő lelkivilágát, gondolatait és azt, miből fakad az, hogy ő ilyen lett. Nincsenek nagy tragédiái, történések. Csak egyszerűen nem meri önmagát adni, mert fél, mit szólnak majd, ha rájönnek az ő kis titkára. A végére igazán megszerettem. És rájöttem, mennyire kellett a ST világba egy Robin is.

Ha egy vidám, kedves, kellemes olvasmányt keresel, amely csendesen átfolyik rajtad, akkor megtaláltad! Szerethető történet virágokról és emberi kapcsolatokról, barátokról, szerelemről. Nincsenek benne nagy történések, nagy drámák és világmegváltó gondolatok.
Viszont nagyon sok időt szán a japán kultúrával való megismertetésre. Nagyszerűen bemutatja a szokásaikat, amelyek gyökeresen eltérnek az európaiaktól. De ízelítőt kapunk az ünnepeikből, hétköznapjaikból is. Az emberi kapcsolatoknak is teljesen más a dinamikája, mint nálunk. Ezen kívül nagyszerűen megmutatja egy virágbolt életét, fontosabb munkákat, a napi feladatokat, a hangulatát. Az író nagyszerűen ír a természetről, a növényekről. Szó esik a különböző viràgok szimbolikájáról, tulajdonságaikról.
Nem csak a részletgazdag leírások, hanem a karakterek is nagyon izgalmasak, cseppet sem klisések. Csupa báj ez a könyv. Nincsenek benne nagy mondatok, nagy történések, mégis szerethető, élvezhető.

Első körben a filmet láttam, ami igen látványosra sikerült. A könyv azért megint, mint mindig, mélyrehatóbb, izgalmasabb volt azért. A hercegnő, Elodie igazán szerethető főhős, aki tesz a jóért, az emberekért, a királyságáért. Még úgy is, hogy saját álmairól kell lemondania. Érthető, hogy nagyon ügyesen, eszesen küzd az életben maradásért is! Megvédi húgát is mindenáron. Mert van miért harcolnia. Hiába azt a sorsot szánják neki, hogy a vérét adja, nem adja fel harc nélkül. Nagyszerűen képviseli a jót, az igazat.
Sajnálom viszont, hogy keveset tudunk meg a hercegről, az ő lelkivilágáról. Ahogy a sárkány és az élete is nagyon minimálisan van bemutatva. Szívesen olvastam volna róla is többet.
Igen érdekes lezárása volt végül a történetnek.
A kötet szórakoztató, izgalmas, sodró lenületű, gyorsan olvasható.

Pozitív, egyszerű kis szívmelengető romantikus történet, némi spicy beütéssel.
Nem kíván nagy lelki mélységekbe lemenni, hatalmas problémákra felhívni a figyelmet. Egész egyszerűen egy könnyed, vicces, szórakoztató, szívmelengető kis romantikus. A romantikát viszont nagyszerűen csempészi be egy kávézó körüli munkák közé.
Dream Harbor aranyos kisváros, nagyon cuki szereplőkkel, nem túl egyedi világgal. Érzi az ember a friss, finom kávé illatát hogy a szereplőkkel van. Eszébe jut egy másik kisváros a kötetről, ahol valaha élt, dolgozott, tanult vagy jelenleg is él… Csak itt minden jó, minden pozitív és kevés a negatív történés, a gonoszság. Egy kicsit túlidealizált, de ezzel semmi gond nincs.
Jeanie a főhős. Egy kissé szeleburdi, határozatlan csajszi, aki megérdemli végre a jót, a boldogságot, barátokat, egy biztos kikötőt az életébe, jó munkát és bizony egy pasit is.
Logan lenne a megfelelő? A kissé fura, hóbortos, szófukar, tyúkkedvelő ipse? Egymásra találnak, az nem kérdés. De mennyire lesz tartós ez a kapcsolat? Elég egy szikra, vagy kitartás is kell a kapcsolatuk megtartásához? Ez mutatja be viccesen, szórakoztató módon a Pumpkin Spice kávézó.
A nyelvezet érthető, egyszerű. A stílus sziporkázó, a hangulat pedig olyan meleg, pozitív, vidám, hogy feldobja az ember hosszú, fárasztó napját.

Hihetetlen, mennyire erősek tudunk lenni, mi nők. Mennyit tudunk a vállunkon elhordozni, kibírni, ha kell. Vajon tényleg boszorkányság van a dologban, vagy csak túl erősek vagyunk és azért próbálnak meg elnyomni, ránk húzni rossz dolgokat, a boszorkányságot? A Vészlény ezt próbálja meg kibogozni.
Kate, a főhős. Szerethető karakter. Nagyon jó volt olvasni, hogy erősödik meg, hogyan talál önmagára, az erejére, a hangjára, az ősei erejével, miután egy bántalmazó kapcsolatból elmenekül. Miközben haladunk az olvasásban, Kate mellett megismerjük az édesanyja, Violet sorsát is. Majd Altha is bekerül a képbe, és rengeteget tanít nekünk észrevétlenül. Boszorkányosan megismerjük a különböző növények segítő vagy épp mérgező tulajdonságait, a gyógyítást. A három női sors egy idő után egybeforr. Egy örökölt sors, amely generációkon át ível. Összekapcsolja őket valami.
Egy nagyon izgalmas, sötétebb hangulatú fantasy a Vészlény. Nagyon érzékletesen ír az írónő. Láttat és érzékeltet. Nem rágja a szánkba a mondanivalóját, hanem nekünk kell kikövetkeztetnünk, rájönnünk a dolgokra.
Nagyon jól bemutatja a boszorkányüldözést, a női elnyomást, kiszolgáltatottságot, a bántalmazó kapcsolatokat.

Hasonlított a ST sorozat hangulatára a kötet, csak talán még sötétebb, felnőttesebb, ijesztőbb. Nagyon jó plusz adalékanyag volt a világról, a kezdetekről. Bővebb, részletgazdagabb és mélyebb, így jobban el tudunk helyezkedni benne. Lemegy társadalmi, morális kérdések legmélyére. A főszereplő gondolatait, érzéseit, mozgatórugóit is jobban megismerjük. Jó a kor ábrázolása, továbbra is kapunk egy csomó utalást híres filmekre, zenékre, reklámokra is. Viszont a sorozatban ebből a kötetből nagyon kevés van, így csak színesíti annak a világát, alátámasztja, megmagyarázza.
Többet megtudhatunk Tizi szüleiről, a de a jövőre nézve, a sorozatra nézve minimális a kapcsolat, utalás. Ha valaki azt várja a könyvtől, hogy teljesen olyan legyen, mint a sorozat, az csalódni fog.
Önállóan olvasható, függetleníthető a ST sorozattól, de pluszt ad ahhoz a világhoz, ha már ismeri az ember.

Bevallom, a sorozatban Max volt a kedvencem szótlanságával, bátorságával. De talán ott minimálisat kapunk róla. Ennyire részletesen nem mutatja be, hogy szegény mennyire rossz körülmények között, szeretetlenségben, érdektelenségben, félelemben él. A könyvben bővebben kapunk a lelkivilágából, gondolataiból, érzéseiből és a múltjából is. Megmutatja, miért lett ilyen kemény csaj, miért ilyen visszahúzódó, nagyszájú. De ez kellett a későbbi túléléséhez is, így jó, hogy megedződött.
A kötet nagyszerűen bemutatja a bántalmazó családtagok és az elszenvedők dinamikáját. A kirekesztettséget, láthatatlanságot. De azt is, mennyire jó, ha vannak barátok, akikkel nem csak lógni lehet együtt, hanem segítenek, ott vannak, ha kell, meghallgatnak.
Maxine jó főhős. Nem szenveleg, nem vár megmentésre igyekszik tenni önmagáért. Nagyon jól hozza ez a kötet a sorozatban megismert stílusát.
A történet könnyed, gyorsan olvasható egyébként. Csak kicsit érinti a sorozatban meglévő dolgokat, így színesíti a világot, jobban megismerteti Maxet. Kifejezetten szerettem a történetét.

A Vészlények után biztosan el fogom olvasni.

Annyira, annyira...ez a könyv.

Na ná, hogy el szeretném olvasni...

Már csak ez a kötet kell, hogy teljes legyen a gyűjteményem.

Korábban könyvtárból olvastam és nagyon szerettem, ahogy a sorozatát is. Kell nekem!

Erősen érdekel a könyv

Dante poklát szerettem. Vajon ennek a könyvnek a poklát is fogom értékelni?

Érdekesnek tűnik. El szeretném olvasni.

Az írónő korábbi sorozatát már megszereztem, ez is kell!

A Fable már megvan, és bár nem olvastam még, de kell a folytatása.

Annyira szép az éldekorja, borítója és az is sokat nyom a latba, hogy vámpírok...

Szeretem az ilyen jellegű történeteket.

Jó a témája