Szántó Dániel A hatszög című krimije pörgős, sötét és nagyon is mai. Faji indíttatású sorozatgyilkosságok rázzák meg az országot, a nyomozást pedig két teljesen ellentétes karakter viszi: egy fiatal, jóképű, ambiciózus rendőr és egy kiégett, lecsúszott nyomozó, akinek ez lehet az utolsó nagy ügye.
A sztori nemcsak izgalmas, hanem elgondolkodtató is. Bemutatja, hogy milyen feszültségek húzódnak a társadalomban, és milyen mélyre vezethet egy-egy bűntény nyoma. A Balaton-felvidéktől egészen Miskolcig vezet a nyomozás, és közben tényleg nem lehet letenni a könyvet.
És hát az utolsó csavar. Nem mondom, hogy picikét nem volt gyanús, na de mégis. Erre azért nem számítottam. Le a kalappal!
Ha szereted a komoly témákat feszegető, de olvasmányos krimiket, ez a könyv neked való.

Jack Jordan mindössze húszéves volt, amikor megírta első regényét, az Értük bármit című könyvet. Bár pszichológiai thrillerként van számon tartva, számomra inkább egy lassan kibontakozó, sötét családi drámának hatott, amely csak a végére mutatta meg valódi arcát.
A történet középpontjában Louise áll, akinek az élete egyik pillanatról a másikra darabokra hullik: férje bevallja, hogy megcsalta, és eltűnik a lánya is. A regény hátterében egy rejtélyes, múltbéli éjszaka áll, amelyről azonban az első fejezetekben nem sokat tudunk meg, csak homályos utalásokat kapunk.
Számomra kissé lassan haladt előre a cselekmény, emiatt vontatottnak éreztem. Louise karaktere ráadásul ellentmondásos - frusztráló volt a döntései miatt, és nehezen tudtam vele azonosulni.
A regény legerősebb pontja számomra egyértelműen a befejezés volt. Nem számítottam rá.
Összességében inkább kezdő thrillerolvasóknak ajánlanám ezt a könyvet, számukra jó belépő lehet a műfajba. Aki viszont már tapasztaltabb, annak inkább Jack Jordan másik regényét, a Ne árts-ot javaslom.

A könyv húsz rövid novellát tartalmaz, amelyek mindegyike más-más módon idézi meg a félelmet: van benne természetfeletti és van benne hétköznapi sötét emberi történet is.
King ebben a kötetben megmutatja, miért tartják a modern horror mestereként számon: ütős történeteiben feszültséget teremt, karakterei pedig gyakran hétköznapi emberek, akik váratlan és végzetes helyzetekbe kerülnek. Találkozhatunk többek között gyilkos mosodai présgéppel, patkányoktól hemzsegő pincével, élőhalottakkal és olyan vállalati dolgozókkal, akiknek túlóra alatt nem csak a munkával kell megküzdeniük.
Személyes kedvencem Az utolsó létrafok.
Egy mélyen megrázó tragédia testvéri szeretetről, felelősségről és megbánásról.
De ha inkább borzongani szeretnél, akkor ajánlom, hogy kezd A kukorica gyermekei című történettel, garantáltan hátborzongató.
Ezzel a könyvvel belekóstolhatsz King világába.

Senkit ne ijesszen meg a könyv hossza! Bár több mint 650 oldal, egy pillanatig sem tűnik fel. Csak azt vettem észre, hogy lapról lapra haladok előre, és közben teljesen elveszek a történetben. Egy percig sem unatkoztam!
Egy nap megérkezik Knockemout kisvárosába Naomi, aki az esküvőjéről szökött meg amikor ikertestvére, Tina felhívta. A városba elsőre mindenki összekeveri a bajkeverő testvérével, ám gyorsan rájönnek, hogy csak külsőre hasonlítanak, belsőre szöges ellentétei egymásnak. Amikor Naomi rájön, hogy Tinának van egy lánya, akit hátrahagyott, minden erejével azon van, hogy megvédje Waylont.
És akkor jön Knox. A város mogorva, zárkózott, tetovált “rosszfiúja”, akinek a kemény külső érző szívet takar. De ezt nem adja könnyen. A Naomi és Knox közötti dinamika már az első pillanattól szikrázik. A szócsatáik, a lassan kibontakozó kapcsolatuk, a bensőséges pillanatok és persze a 🌶️ jelenetek egyszerre voltak szórakoztatóak, érzelmesek és forróak. A kettejük közötti kémia teljesen magával ragadott.
Ez a könyv a család erejéről, a feltétel nélküli szeretetről, az újrakezdés lehetőségéről és az önfeláldozásról szól. Volt, hogy nevettem, volt, hogy könnyeztem - de leginkább az maradt meg bennem, milyen jó érzés volt elmerülni ebben a világban. A vége igazán szívszorító volt.
Azt hiszem, Lucy Score bekerült a kedvenc íróim közé. Biztos, hogy fogok még tőle olvasni.

A könyv 2020-ban jelent meg, és Szántó Dániel harmadik regénye egyértelműen azt bizonyítja, hogy méltán tartják számon a hazai krimi/thriller műfaj egyik legerősebb szerzőjeként. Az Egy pap vallomása nemcsak egy sötét és hátborzongató bűnügyi történet, hanem egy mélyen elgondolkodtató lélektani krimi is, amely kérdéseket vet fel hitről, bűnről, emberi határokról.. és arról, hogy mi történik, ha valaki átlépi őket.
“– Honnan értesült az emberrablásokról? – kérdezte kásás hangon.
Mihály atya felnevetett: – Onnan, hogy én tüntettem el őket.
– Maga? – Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
– Én bizony. Elraboltam őket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam őket. Van levegőjük, némi italuk és élelmük. Úgy számoltam, hogy nagyjából egy hétig húzzák. Persze csak ha elég kitartóak.”
Mi történik, ha egy pap elveszti a hitét és beteg játékot kezd űzni? Itt nem a gyilkost kell megtalálni, hanem az áldozatokat még élve. Egy szokatlan nyomozás, ahol minden perc számít, és a múlt sebeiben rejtőzik a megoldás.
Filmszerű jelenetek, komplex karakterek, kiváló párbeszédek - ezek azok az elemek, amik talán leginkább jellemzik a könyvet.
Egyetlen pillanatig sem eresztett el, a feszültség végig érezhető volt, a cselekmény pedig meglepő és fordulatos volt egészen az utolsó oldalig.
Ha szereted a lélektani krimiket, ezt a könyvet nem szabad kihagynod.
Jó szívvel ajánlom a műfaj kedvelőinek, garantáltan nem felejted el egyhamar!

Ez a könyv a valódi életről mesél. Egy olyan életről, ami gyakran nehézségekkel teli és amelyben mindenki megküzd a maga fájdalmaival. Ez a történet szerelemről, gyászról, féltékenységről, szomorúságról és örömről szól; tele mélységgel és megrázó pillanatokkal.
Violette egy csendes francia kisváros temetőjének gondnoka. Férje tizenkilenc éve tűnt el az életéből.. nem kerestette, mert addigra már régen nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi nap mint nap felült a motorjára, és ha egyáltalán hazatért, idegen nők illatát hozta magával, és hideg közönnyel bánt vele.
Violette gondosan vezeti a temetésekről szóló feljegyzéseit, gondozza a sírokat és a kertet, miközben empátiával fordul minden hozzá betérő gyászoló felé.
Egy nap megjelenik egy rendőr, hogy édesanyja kívánságára annak hamvait egy idegen férfi sírja mellé helyezze. Ez a találkozás egy különös kapcsolat kezdetét jelenti, melynek során nemcsak a nyomozó anyjának titokzatos múltja, hanem Violette élete, házassága és kislányának története is feltárul.
A könyv borítója tökéletesen visszaadja a regény hangulatát és mélységét. A temetői háttér, a sírkövek és a virágzó magnólia egyszerre idézik meg a gyászt, az elmúlást és az újrakezdés lehetőségét. És természetesen megjelenik rajta Violette alakja is. A borító hangulata melankolikus, mégis reményt sugalló. Épp olyan, mint maga a könyv: szívhez szóló, fájdalmas, és tele van mély emberi érzésekkel.
Az egyik kedvenc könyvem lett. 🌸🩷

Lucy mindent megtesz, hogy jó viszonyt alakítson ki a férje édesanyjával, Dianával, de anyósa mindig távolságtartó és hűvös marad vele szemben. Bármit is tesz Lucy, soha nem elég jó. Diana pedig kívülről maga a tökéletesség: tiszteletre méltó asszony, aki a közösség aktív tagjaként segíti a rászorulókat, különösen az Ausztráliába menekült nőket, miközben látszólag boldog házasságban él.
Aztán egy nap Dianát holtan találják. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosságot követett el – a helyszínen megtalálták a méreggel teli fiolát és a búcsúlevelet is. Csakhogy a boncolás eredménye meglepő fordulatot hoz: kiderül, hogy valami nem stimmel a halála körül…
Engem először a borító ragadott meg – elegáns, sejtelmes, és egyből kíváncsivá tett. Be is került a kosaramba, habár nem vagyok Hatalmas kis hazugságok rajongó. Mégis a fülszöveg alapján éreztem, hogy ez a könyv tetszeni fog és nem is csalódtam.
Nem lett a kedvenc olvasmányom, de kellemes, könnyed olvasás élményt nyújtott. A stílus gördülékeny, a történet jól adagolja az információkat, és ügyesen keveri a családi drámát a krimi elemeivel.
A könyv szép lassan bontja ki a szereplők közti kapcsolatok valódi rétegeit, és ahogy egyre több részletre derül fény, úgy válik egyre érdekesebbé a történet.
Bár nem egy adrenalinszint-növelő thriller, a feszültség mégis végig ott van a sorok között. A vége pedig kellemes meglepetést okozott. Még csak meg sem fordult a fejemben, ki állhat Diana halála mögött, szóval ebből a szempontból is elérte a célját.
Mindenképp ajánlom a műfaj kedvelőinek!

Azonnal megfogott a leírás alapján a könyv, nagyon kiváncsi voltam rá. Az elején rengeteg teóriát gyártottam, hogy vajon mi lesz a történet megoldása. Mondanom se kell teljesen mellé lőttem.
Szinte az egész történetet Jen szemszögéből olvashatjuk, ahogy egyre megy visszafelé az időben és próbál rájönni, hogy vajon mi vezethetett a gyilkossághoz. Vajon mit nem vett észre azokon a napokon, amelyeket most újra átél. Egyre több név merül fel és kezd kirajzolódni Jen és az olvasó fejében is, hogy mi történhetett. S talán ez nem is okozott akkora meglepetést. Viszont az, hogy kinek milyen szerepe volt benne, az teljesen váratlanul ért.
A vége felé annyi fordulat volt, hogy csak kapkodtam a fejem.
Lassan indult be ugyan a történet, de a második fele teljes mértékben kárpótolt érte.
A lezárással is elégedett vagyok.
Mindent összevetve egy igazán izgalmas és fordulatos thrillert olvashattam. Nagyon ajánlom a műfaj kedvelőinek. ☺️

Az igazán őszi olvasmány kívül-belül. Abszolút hozta az évszak hangulatait a történet, nem csak a borítón jelentek meg. 🍂
Ha nincsenek túl nagy elvárásaink a könyvtől, akkor biztosan nem fogunk csalódni. Egy aranyos és egyszerű kisvárosi történet nagyobb izgalmak nélkül. Habár van benne egy “rejtély”, szerintem nagyon hamar rá lehet jönni, hogy ki áll a dolgok mögött.
Jeanie és Logan karaktere is szerethető, de nagyok zavart a kommunikáció hiánya közöttük. A mellékszereplőket is kedveltem, de nem tudnék senkit se igazán kiemelni. Szívesen olvastam volna róluk picit többet. Na de majd a többi rész kárpótolni fog. 🤭
Örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a gyönyörű könyvet. Biztosan be fogom szerezni a többi részt is, ha megjelennek magyarul!

Amikor elkezdtem olvasni A hallgatás falát azt hittem, egy szokásos, kicsit sötét családi drámát kapok, de nagyon gyorsan kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó. Az alapszituáció egyszerűen sokkoló: Melissa hazatér, a férje holtan hever a konyhában, vérben, a három gyereke pedig ott áll mellette nyugodtan. Nem sok könyv tud ennyire erősen indítani.
Onnantól kezdve végig bennem volt a feszültség. A történet nagyon ügyesen játszik azzal a kérdéssel, hogy vajon mi mindenre képes egy anya, ha a gyerekei forognak veszélyben? Melissa egy olyan karakter, akinek a döntéseit néha én is megkérdőjeleztem, de közben teljesen meg tudtam érteni. Mert amikor az ember biztonságban akarja tudni a gyerekeit, sokszor nem helyes döntéseket hoz, hanem ösztönből cselekszik.
A cselekmény végig jól adagolt, nincsenek túltolt drámák vagy erőltetett fordulatok. És bár a végkifejlet számomra nem volt teljesen meglepő, már sejtettem, merre tartunk, mégis működött. Nem a csavar miatt volt erős, hanem mert szépen levezette, mit tesz velünk a bűntudat, a szeretet, meg az, amikor nem tudjuk, bízhatunk-e még a saját gyerekeinkben.

Egy sötét, lélektani dráma anyáról és lányáról, akiket beteg szeretet köt össze.
Rose Gold Watts tizennyolc éven át azt hitte, hogy súlyos beteg. Azt hitte, allergiás minden ételre, hogy tolószékhez van kötve, és az anyja, Patty, az egyetlen ember, akiben megbízhat. Aztán kiderül az igazság: Rose Gold sosem volt beteg – az anyja hazudott, mérgezte őt, hogy magához láncolja. Patty öt évet tölt börtönben gyermekbántalmazás miatt.
Amikor Patty szabadul, senki sem érti, miért éppen Rose Gold veszi őt magához. Talán tényleg megbocsátott neki? Vagy valami más rejlik a háttérben? Ki játszik kivel? És vajon ki nevet a végén?
Ez a könyv letehetetlen volt számomra.
Már az alapkoncepció is annyira bizarr és nyugtalanító, hogy azonnal megfogott: egy anya, aki betegséget hazudik a lányának, éveken át mérgezi őt, majd a börtön után a lánya mégis visszafogadja. Vagy talán csak úgy tesz, mintha visszafogadná?
Ahogy haladtam előre, egyre jobban beszippantott a két főszereplő lelki játéka. Két megbízhatatlan elbeszélő, két teljesen torz valóság.. egyszerűen zseniális, ahogy Wrobel végig bizonytalanságban tart.
Sokáig nem tudtam kinek higgyek, ki az igazi áldozat. S habár Roset nagyon sajnáltam, voltak olyan tettei, amik miatt haragudtam rá. Emiatt volt kiismerhetetlen, hiszen egyszerre volt áldozat és ragadozó.
A vége végül számomra kiszámíthatóra sikerült, ennek ellenére nagyon ajánlom.
Nem egy könnyed olvasmány. Sötét, elgondolkodtató, néhol kellemetlen, de pont ezért imádtam. Az a fajta könyv, amit még napokig emészt az ember.

“Életek sokaságát mentettem már meg. Rám bíznád a sajátodat?
A férfi előttem fekszik az asztalon.
Orvosként az a dolgom, hogy megmentsem.
Anyaként az, hogy megöljem.
Talán azt hiszed, szörnyeteg vagyok.
De valójában nincs választásom.
Észrevétlenül gyilkolnom kell.
Vagy soha többé nem látom a fiamat.”
Eddig még csak Robin Cooktól olvastam orvosi thrillert, de Jack Jordan műve is nagyon nagyon elnyerte a tetszésemet.
Három nő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet.
Dr. Anna Jones híres szívsebész, akinek elrabolták a fiát. Ahhoz, hogy visszakapja meg kell ölnie a műtőasztalon egy politikust. Anna nagyon erős jellemű nő, aki kemény és szigorú minden tekintetben, azonban ez az óriási döntés sebezhetővé teszi. Mit tesz egy anya ilyenkor? Megmenti a fiát és sutba vágja az orvosi esküt, hogy ne árts?!
A történet második fontos női szereplője Margot, egy nővér, aki lopásra kényszerül a sok tartozása miatt. A nő élete tele van titkokkal, ráadásul jelen lesz Dr. Jones és a politikus szívműtétjénél.
A harmadik szereplő pedig a felügyelő. Rachel élete szintén rejteget egy szomorú titkot, ami által különösképp részt akar venni “Anna életében.”
Hihetetlenül izgalmas volt végig, alig bírtam letenni. Volt olyan csavar, ami nagyon meglepett.
Habár Annának is szurkoltam, hogy visszakapja a fiát, mégis Rachel volt az, akit a legjobban sajnáltam.
Határozottan ajánlom minden thriller/krimi rajongónak!