Megmondom őszintén először a sorozatot láttam a Netflixen, ami hatalmas kedvenc lett. Tudtam, hogy az alapja könyv, így mindenképp elakartam olvasni.
És milyen jól tettem.
Alapból is nagyon szeretem a tárgyalótermi krimiket, de ez a könyv az egyik legjobb a műfajban.
Az elején azért nagyon kellett figyelnem, még jobban mint a sorozatnál, hogy ki kicsoda és milyen szerepe is van a történetben. Ezért volt, hogy vissza is kellett lapoznom, de szerencsére hamar sikerült felvennem a fonalat.
Izgalmas és érdekfeszítő volt, nagyon szerettem olvasni az ügyvédek csatáját.
A vége pedig zseniális.

Ez egy igazi könnyed, romantikus sztori, amitől jókedved lesz egy fáradt nap után. Vidám, szórakoztató, de van benne egy kis csavar is, amitől több lesz egy átlagos romantikus történetnél.
A könyv három legjobb barátnőről szól, akik úgy döntenek, hogy ideje egy kis kikapcsolódásnak és elutaznak együtt pihenni. Csakhogy a nyugalmas hétvége helyett egy váratlan kalandba csöppennek, ami mindannyiuk életét felforgatja.
Az elején kicsit nehezen hangolódtam rá, és néha furcsa volt, hogy a három barátnő mennyire nem nyílik meg egymásnak, de ahogy haladtam, egyre jobban beszippantott.
Nem lett kedvenc, de örülök, hogy elolvastam, mert igazi könnyed olvasmány, amire néha szükség van.

Berkesi Zsuzsa önéletrajzi ihletésű regénye megrendítő őszinteséggel és érzékenységgel mesél a vészkorszakot túlélő Perlmann család sorsáról. A történet bemutatja, hogyan hagy a holokauszt mély, nemzedékeken át öröklődő sebeket, de azt is, hogy ezek a sebek, ha lassan és nehéz munkával is, begyógyíthatók.
Megmondom őszintén nagyon kevés könyvet olvastam, ami a holokausztról szól. Így túl sok viszonyítási alapom nincs, bár azt hiszem nem is szükséges.
Berkesi Zsuzsa stílusa viszont egyből megfogott, hiszen nagyon olvasmányosan ír és nehéz témája ellenére gyorsan és gördülékenyen tudtam haladni vele.
Azt nem mondom, hogy élveztem, sokszor elszorult a torkom és nehéz volt belegondolni, hogy emberek min mentek keresztül.
Fájdalmas, érzelmes és szívszorító.
Mindenképp ajánlom ezt a könyvet!

Egy meleg nyári éjszakán az éppen Olaszországban nyaraló Joe és Cathy Plant telefonhívást kap, ami örökre megváltoztatja életüket. Testvérük, Frannie megölt egy embert, és most a segítségükre szorul. Ők pedig mindig is nagyon közel voltak egymáshoz, egyesek szerint túlságosan is közel. Nem elég, hogy ugyanott dolgoznak, még a házuk is egymás mellett áll. És most közösen ástak el egy hullát...
A történet végig azt a kérdést ébreszti benned: Te mit tennél a helyükben?
Meddig mennél el a testvéredért?
A múlt és a jelen szála váltakozva bontja ki, mi is történt valójában azon az éjszakán.
Őszintén szólva, sokáig azt hittem, a hangsúly azon lesz, ki volt az áldozat, és milyen szerepet játszanak ebben a testvérek. De végül sokkal inkább a lélektani oldal került előtérbe.
Egy lassan kibontakozó, emberközpontú és elgondolkodtató thriller, ami nem a nagy akciókról, hanem a belső vívódásokról szól.
Be kell vallanom, a szereplők nem lopták be magukat a szívembe és gyakran nem értettem egyet a döntéseikkel - de talán éppen ez teszi valóságossá a történetet.
A csavar nem sokkoló, inkább okosan felépített és stratégikusan átgondolt, ami remekül illik a regény erkölcsi dilemmáihoz.
Ha szereted a morális kérdésekkel és feszültséggel teli pszichológiai thrillereket, akkor ezt a könyvet mindenképp érdemes elolvasnod!

Gwendy Peterson felnőtt. A múlt már mögötte van, vagy legalábbis azt hiszi. A varázsdoboz régi emléke lassan halványul, amikor újra felbukkan az életében… és vele együtt minden, amit egyszer el akart felejteni.
Ezúttal Gwendy nemcsak a doboz hatalmával, hanem a saját lelkiismeretével is küzd. Miközben íróként és politikusként próbál helytállni, a varázstárgy ismét próbára teszi, mennyire maradt ember az évek során.
A második rész egy felnőtté válásról, hatalomról és morális felelősségről szóló történet - izgalmas, feszültséggel teli és tele finom, emberi pillanatokkal.
Mihez kezdesz, ha újra megkapod a hatalmat, amit egyszer már visszautasítottál? Meg lehet szabadulni a múlttól, vagy minden döntésünk velünk marad örökre?
Egy történet a választásaink súlyáról, a bűntudatról és arról, hogy a jó és a rossz határa néha veszélyesen elmosódik.
Ez a rész jobban tetszett, mint az első és már nagyon kiváncsi vagyok a harmadik részre!

Képzeld el, hogy egy nap egy ismeretlen férfi odalép hozzád, és egy különös dobozt ad a kezedbe. A doboz képes teljesíteni a vágyaidat… de minden gombnyomásnak ára van.
Így kezdődik Gwendy Peterson története, egy kislányé, akinek kezébe kerül egy hatalom, amiről álmodni sem mert. A varázsdoboz édességet és sikert ad, de minden alkalommal ott lebeg a kérdés: meddig tudsz ellenállni a kísértésnek?
Stephen Kingre jellemző a feszültség, Chizmar pedig finom érzelmi mélységet ad a történethez. Együtt pedig egy morális és pszichológiai thriller születik, ami nem csak a szörnyekről, hanem az emberi döntésekről szól.
A Gwendy és a varázsdoboz rövid, mégis tartalmas történet a felelősségről, hatalomról és a lelkiismeretről.

A történet középpontjában Carrie White áll, egy visszahúzódó, magányos tinédzser, akit az osztálytársai éveken át gúnyolnak, otthon pedig egy fanatikus, vallásos anya tart rettegésben. Amikor azonban Carrie felfedezi, hogy telekinetikus képességei vannak - azaz puszta akarattal tud mozgatni tárgyakat -, a félelem és fájdalom végzetes erővé formálódik benne. És amikor az iskolai bálon végül elszakad nála a cérna… elszabadul a pokol.
Ez volt az első King könyvem, először egy rövidebb történettel szerettem volna kezdeni. Azóta már elolvastam többet is, és nem ez lett a kedvencem. De határozottan jó élmény volt. A Carrie nemcsak rémisztő, hanem mélyen tragikus és emberi történet is. Egy kegyetlenül őszinte tükör az iskolai kegyetlenségről, a kirekesztettségről és a bosszúvágy erejéről.
Nem mellesleg ez Stephen King első regénye, amely egy csapásra a horror mesterei közé emelte az írót és nem véletlenül.

Természetesen engem is először a borító fogott meg és habár amikor megjelent, akkor elolvastam a fülszöveget, - igaz csak felületesen - mégis meglepett, hogy tinikről szól a történet.
Picit meg is ijedtem, mert sajnos sok esetben azt tapasztalom, hogy túl “felnőttes” a viselkedésük a szereplőknek és ezért egyáltalán nem lesz valóságos az egész.
De ebben a könyvben ez nem így volt és a tinik tiniként viselkedtek. És ez nagyon tetszett.
Imádok ősszel őszi hangulatú könyvet olvasni és az Ágról a levélnél keresve se találhattam volna jobbat. A sok őszi program és a hangulat abszolút érezhető volt minden egyes oldalon.
A szereplők nagyon szerethetőek, a történet végig olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele. Talán kiszámítható, de hát nem is vártam nagy csavarokat tőle.
Számomra egy igazán őszi, bekuckózós élményt adott. Jó szívvel ajánlom!

A Koktél tűzijátékkal a Bootleg Springs-sorozat második része, ahol visszatérünk a bájos, kissé bolond kisvárosba, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol a múlt sosem marad titokban.
Az első részt nem olvastam, csak nagyjából tudtam miről szólt, de ennek ellenére teljesen érthető volt számomra a könyv.
Jameson Bodine csendes és tehetséges művész, aki évek óta árnyékban él és a vászon mögött talál menedéket. Egy nap azonban visszatér a városba Leah Mae, a gyerekkori barátja, aki időközben híres modell és valóságshow-szereplő lett. Leah Mae apját látogatja meg és vele tart a vőlegénye is. Éppen egy botrány rázza meg a karrierjét és hamarosan az eljegyzését is felbontja.
Ekkor kezd újra fellángolni valami közte és gyerekkori barátja, Jameson között. Lassacskán újra egymásra találnak.
Nagyon kedves volt olvasni, ahogy a régi barátság lassan szerelemmé alakul. A többi Bodine családtag és Bootleg Springs lakói pedig sokat tettek hozzá a humorhoz és a bájhoz. Könnyű volt beleszeretni ebbe a kisvárosba.
Viszont őszintén szólva hiányérzetem volt.
A könyv aranyos és kellemes, de valami hiányzott belőle.
Illetve van egy dolog, ami engem sajnos borzasztóan idegesített. 😬 Egyszerűen fel áll a szőr a hátamon, ha egy pasi úgy hív egy nőt, hogy ‘drága’. Valószínűleg ez is rányomta a bélyegét az egész élményre, pedig ez egy igazán apró dolog. Mégse tudok elmenni mellette sajnos, de hát ez az én hülyeségem. 🫢
Mindenesetre ha megjelenik magyarul a következő rész, akkor biztosan elfogom olvasni, mert bízom benne, hogy több van ebben a történetben. Illetve a nyomozás további részletei is érdekelnek és kiváncsi vagyok mi történt Callie Kendallal.
Összességében egy kedves, melegszívű és bájos történet, amit főleg azok fognak szeretni, akik imádják a kisvárosi románcokat és a gyerekkori barátságból szövődő szerelmeket.

A Knockemout-sorozat számomra az egyik legkedvesebb és legkomfortosabb romantikus történet lett. Még úgy is, hogy a második rész számomra sokkal gyengébb lett, mint az első rész vagy a harmadik.
Tele van humorral, érzelemmel, könnyekkel és szívmelengető pillanatokkal.
Ez a rész különösen közel került hozzám. Sloane érzékeny, szerethető karaktere és a zárkózott, mogorva Lucian párosa annyi izgalmat, feszültséget és szívszorító pillanatot hozott, hogy szinte lehetetlen volt letenni. A gyerekkori barátság motívuma gyönyörűen volt megírva, a múlt titkai és fájdalmas emlékei pedig igazán mélyréteget adtak a történetnek. És persze ott volt a kettejük közti kémia.. annyira erős és tapintható, hogy az olvasó szinte érzi a vibrálást a lapokon.
Az epilógus pontosan olyan volt, amilyet titkon reméltem.
Ha valaki egy olyan romantikus sorozatra vágyik, ami egyszerre vicces, érzelmes, szívmelengető és letehetetlen, akkor a Knockemout pontosan az, amit keres.

Ez a regény egyszerre szívmelengető, vicces és elgondolkodtató. A főhőse Christopher, egy 15 éves Asperger-szindrómás fiú, aki rendkívül okos, imádja a matematikát és a logikát, de a világ dolgait sokszor egészen más szemmel látja, mint a körülötte élők.
Egy nap különös dolog történik: a szomszéd kutyát holtan találják, és Christopher elhatározza, hogy nyomozni kezd. Ahogy lépésről lépésre halad a titok megfejtésében, nemcsak a kutya ügyére derül fény, hanem a saját családja régóta rejtegetett titkaira is.
Miért érdemes elolvasni?
Mert Christopher különleges látásmódján keresztül teljesen új szemszögből fedezhetjük fel a világot. Mert segít jobban megérteni azokat, akik másként működnek, mégis ugyanolyan gazdag, értékes világot hordoznak magukban.
Ez a könyv egy igazi különlegesség: egy nyomozásnak induló történetből szép lassan családi dráma, önismereti kaland és érzelmi utazás kerekedik ki.

Kilenc teljesen különböző ember érkezik a Tranquillum Ház nevű wellnessközpontba, ahol testi-lelki megújulást ígérnek nekik. A helyet a rejtélyes Masha vezeti, két tanácsadója, Delilah és Yao segítségével. Egy dolog biztos: akár akarják, akár nem, a vendégek más emberként távoznak innen.
Ez a könyv teljesen beszippantott, az elejétől a végéig imádtam és őszintén sajnáltam, amikor befejeztem.
A karakterek kidolgozása zseniális: Moriarty mesterien mutatja meg, mennyire tévesek tudnak lenni az első benyomásaink. Mély és komolyabb témákat boncolgat az emberi lélek sötétebb oldaláról, arról, hogyan ragadhatunk bele bizonyos körökbe és mennyire nehéz kitörni belőlük.
És ami a legjobb: tele van váratlan fordulatokkal, amik teljesen más irányba viszik a sztorit, mint amit az ember elsőre gondolna.
Végig fenntartotta az érdeklődésemet, és teljesen elmerültem a Tranquillum Ház világában.
Összességében: ha szereted a karaktervezérelt, fordulatokban gazdag, mégis mély gondolatokat rejtő történeteket, ezt a könyvet nem szabad kihagynod!

Szántó Dániel új könyvével bebizonyítja, hogy olyan történetet tud írni, amitől egyszerre áll fel a szőr a hátadon és nem tudod letenni a könyvet.
A sztori Bécsben játszódik, valamikor a nem is olyan távoli jövőben. Egy feldarabolt fiú, eltűnt biztonsági felvételek, és gyanúsítottak, akik közül a legkézenfekvőbbek nem is emberek, hanem humanoidok: olyan MI-alapú robotok, akiknek elméletben soha nem szabadna bántaniuk egy embert. Elméletben. És itt jön képbe Várnay Benett, az egykori nyomozó, aki utálja a technológiát, mégis kénytelen szembenézni vele, miközben a fél világ már MI-vezérelt kütyükre bízza az életét.
A három törvény egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató: van benne tempó, izgalom, fordulat, de közben olyan húsba vágó kérdéseket tesz fel, mint az hogy meddig mehetünk el a mesterséges intelligencia fejlesztésében anélkül, hogy elveszítenénk az irányítást.
Nekem ez a könyv személy szerint egy jó belépés volt a sci-fik világába, mivel nem vagyok gyakorlott olvasó. De határozottan meghozta a kedvem.
A Várnay Benett sorozat pedig méltó lezárást kapott, habár nekem nem tudta überelni az első két részt.
Hiányozni fog ez a zseniális nyomozó, remélem még fogunk hallani róla! 👀

Valérie Perrin könyvei mindig különleges hangulatot árasztanak, és A vasárnap koldusai sem kivétel. A történetben a huszonegy éves Justine egy idősotthonban dolgozik segédápolóként, és miközben a saját életével nem nagyon tud mit kezdeni, elkezdi felfedezni az egyik lakó, a csaknem százéves Hélène múltját. És milyen múlt ez! Szerelem Luciennel 1933-ban, háború, bujkálás, árulás, a Gestapo, deportálások…
A könyv szépsége számomra abban rejlik, ahogyan a jelen és a múlt összefonódik. Perrin csodásan váltogatja az idősíkokat, és közben lassan megmutatja, hogy Justine és Hélène története mennyire sok ponton kapcsolódik egymáshoz. A két nő kapcsolata megható és nagyon emberi - tele őszinteséggel, fájdalommal, de melegséggel is.
Ez a regény nemcsak Hélène titkairól szól, hanem arról is, hogyan kell szembenézni a saját családunkkal, a generációkon át cipelt terhekkel. Nem egyszerű témák ezek, de Perrin írása annyira gördülékeny és magával ragadó, hogy szinte észrevétlenül ránt be a történetbe.
Ha szereted azokat a könyveket, amelyekben a múlt és a jelen váltakozik, ahol a szereplők élettörténete fokozatosan tárul fel, és közben megérint a történelem súlya is, akkor A vasárnap koldusai neked való olvasmány. Érzékeny, szívszorító és felemelő egyszerre.

Az előző részhez képest Az üldözött lassabb tempójú, nem annyira akciódús és brutális, mégis ugyanolyan izgalmas, sőt talán még feszültebb. A hangsúly most inkább a belső küzdelmeken, a bizonytalanságon és a lassan felszínre kerülő titkokon van. Kiben bízhat meg Benett? És ami talán a legégetőbb kérdés: hogyan tud kijutni a börtönből?
Számomra kifejezetten üdítő volt, hogy ebben a kötetben megváltozott a történet dinamikája, így a sorozat elkerülte az egysíkúság csapdáját. Ráadásul az írónak ismét sikerült teljesen megvezetnie. Azt hittem, hogy kezdem kiismerni a gondolkodásmódját, de tévedtem.. nagyon is. Fogalmam sem volt, milyen fordulatok várnak rám az utolsó oldalakon.
Ez a könyv újabb bizonyíték arra, hogy magyar szerzők is képesek zseniális krimiket írni, amelyek bátran felveszik a versenyt a külföldi művekkel. Ha még nem olvastátok, mindenképp adjatok neki egy esélyt!

Jack Jordan Szemtől szemben című regénye egy igazi pszichológiai thriller, ami már az elején beszippantja az olvasót. A történet főszereplője Naomi, aki vakon született, és egyre nehezebben viseli a mindennapi magányt. Olyannyira, hogy azon gondolkodik, véget vet az életének. Ám egy nap egy holttestre bukkan a sikátorban. Még fel sem tudja fogni, mi történt, amikor rájön, hogy nincs egyedül és egy férfi is ott van vele. Bár Naomi nem látja a gyilkost, ő az egyetlen szemtanú, és ez arra készteti, hogy az életéért küzdjön, miközben talán még sosem volt ennyire veszélyben.
Naomi karaktere nagyon erős és szerethető. Bár nehéz elképzelni, milyen lehet vakon boldogulni a világban, Jack Jordannek sikerül hitelesen bemutatnia milyen, amikor valaki a tapintásra, szaglásra, apró részletekre hagyatkozik. Már ez önmagában megalapozza a regény feszültségét. Az pedig, hogy milyen igazságtalanul bánnak Naomivel, csak fokozza ezt. Ráadásul számomra dühítő is volt.
Az író végig fenntartja a figyelmet, izgalmas volt, közben pedig félelmetes, hogy milyen sötét titkokat őrizhetnek emberek.
Bár a végére már lehet sejteni, mi lesz a megoldás, ez egyáltalán nem rontott az élményen. Sőt, az utolsó csavar ütős és hatásos volt, egyáltalán nem számítottam rá.

A történet középpontjában Samantha áll, akinek összetörték a szívét: végig kell néznie, ahogy szerelme nem őt, hanem az unokatestvérét vezeti oltár elé. Úgy tűnik, minden reménye szertefoszlott, egészen addig, amíg sorsszerűen össze nem hozza az élet Thomasszal, a magányos özveggyel. Thomas a Tüskésmajor omladozó falai között él, és régóta dédelgetett álma, hogy néhai feleségével közösen menhelyet hozzanak létre a sünök számára. Samantha, aki menekülni akar a családi feszültségek elől, úgy dönt, segít valóra váltani ezt a különleges tervet.
Ha három szóval kellene összefoglalnom a regényt: lélekmelengető, bájos és megható. Különösen tetszett, hogy a romantikus szál csak később bontakozott ki, előtte pedig inkább a családi kapcsolatok kerültek a középpontba. Ezek sokszor dühítő és szomorú helyzeteket mutattak be. Egyszerűen felfoghatatlan, hogyan lehet egy anya ennyire rideg a saját lányával, miközben az unokatestvért piedesztálra emeli. Sam és az anyja viszonya rengeteg feszültséget váltott ki belőlem, amit szerencsére ellensúlyozott az apjával való kapcsolata.
Nem mondom, hogy a könyv hibátlan - néhol kicsit túlzónak éreztem a párbeszédeket és a helyzeteket -, de összességében nagyon közel került a szívemhez. Sam és Thomas kapcsolata volt számomra a legmeghatóbb, a legigazibb. Külön pluszt adott, hogy ennyi érdekességet tudhattam meg a sünökről, és alig várom, hogy olvashassam a folytatást.

Aslak Nore Hullámsír című könyve nagyon erős alapötlettel indul: a második világháborús tragédia és egy nagy múltú norvég család története egyszerre ígér izgalmat, történelmi hitelességet és családi drámát. A múlt és a jelen összefonódása, a titkok és árulások felfejtése tényleg izgalmas lehetőségeket rejt, és az alaptéma - hogyan hat a háborús múlt a következő generációkra - kifejezetten érdekes és fontos kérdés.
Ugyanakkor számomra a megvalósítás nem volt teljesen gördülékeny. Az író stílusát nehéz volt megszokni, a sok nézőpontváltás kicsit szétszabdalta a történetet, emiatt nehezebb volt igazán közel kerülni a szereplőkhöz. Bár a háttér izgalmas, a cselekmény sokszor vontatottnak hatott.
Összességében a Hullámsír egy érdekes témát feldolgozó, sok potenciált hordozó regény, de nem biztos, hogy minden olvasó számára gördülékeny élményt nyújt. Aki szereti a lassabban kibomló, történelmi szálakkal átszőtt családregényeket, annak valószínűleg tetszeni fog, de aki inkább feszes, sodró lendületű krimit vár, annak csalódást okozhat.

Emily Gunnis regénye egy sodró erejű történet a múlt titkairól és az eltitkolt igazságokról.
Amikor a fiatal újságírónő, Rachel egy régi rejtély nyomába ered, nemcsak egy eltűnt gyermek tragikus sorsa kerül előtérbe, hanem saját családja múltjáról is meglepő dolgok derülnek ki. A múlt és a jelen szála lassan összefonódik, miközben fény derül hazugságokra, bűnökre és fájdalmas döntések következményeire.
A szerző mesterien váltogatja az idősíkokat és a szereplők nézőpontjait, így fokozatosan tárja fel, mi történt a múltban és hogyan hat ez a jelen szereplőinek életére. Ez az írásmód nemcsak feszült, rejtélyes hangulatot teremt, hanem megmutatja, milyen erősen formálhatják a régi sebek és elhallgatott titkok a jövőt.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a családi drámával átszőtt, titkokkal és meglepő fordulatokkal teli regényeket.

James Blunt neve biztosan nem ismeretlen a zene rajongók körében, még ha nem is feltétlenül hallgatja mindenki. De az biztos, hogy nagyszerű zeneszerző és csodálatos hangja van. Személy szerint szeretem a zenéit és szoktam is hallgatni. Nem vagyok óriási rajongója és biztosan nem is hallottam az összes dalát, de ha felcsendül a rádióban vagy valahol valamelyik, azt biztosan megismerem.
Az életéről viszont eddig semmit sem tudtam. Két éve, amikor olvastam Matthew McConaughey Zöldlámpa című könyvét (ami egyből a kedvenceim közé került) megfogadtam, hogy időnként adok egy esélyt az életrajzi könyveknek is. És milyen jól tettem!
James Blunt könyve elképesztően szórakoztató volt. Nemcsak dalszövegíróként, hanem mesélőként is zseniális: könnyed, humoros, önironikus, és tele van meglepően őszinte történetekkel. Rengetegszer hangosan felnevettem olvasás közben, máskor meg azon kaptam magam, hogy közben gyorsan rákeresek egy-egy névre vagy eseményre, annyira hajtott a kíváncsiság. Ez önmagában mutatja, mennyire bevonzott a könyv.
Külön élmény volt belelátni a legnagyobb slágerek hátterébe. Őszintén, kinek ne lenne valamilyen személyes emléke a tini korából a Goodbye my lover-höz?😁
A könyv olvasása közben szinte új értelmet kaptak számomra ezek a dalok, és ettől még közelebb éreztem magam James Blunthoz, mint előadóhoz.
Nagyon örülök, hogy elolvastam, és bátran mondom: nem csak a rajongóknak való. Ha szereted a könnyed, vicces, mégis tartalmas sztorikat, vagy csak kíváncsi vagy arra, milyen ember rejtőzik a világslágerek mögött, akkor ez a könyv igazi telitalálat. Kikapcsol, megnevettet, és közben úgy érzed, mintha egy régi ismerős mesélne a saját életéről.