Minden szál összefut, szerintem minden kérdésre választ kapunk, ami a három rész során felmerülhetett bennünk. Annyira jól időzítettek a váltások a szemszögek között, a narrálás is zseniális. A sok nézőpont ellenére is teljesen követhető volt, végig azt éreztem, hogy valamit nem veszek észre, hogy rossz úton járok. Pörögnek az események, pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről, persze tudtam, hogy a tippjeim úgysem helyesek. Ahhoz túl jó az író, hogy kitaláljak bármit is.
Látszódott, hogy Szilveszter - érthető módon - kicsit kiégett és nem adta azt az igazi arrogáns és felsőbbrendű önmagát, amit eddig megszokhattunk tőle. Mintha egy lábbal már máshol járna, de a humorát azért megőrizte. Viktor részeg delulu énje már-már kárpótolt ezért a hiányérzetért. De ezek ketten, mint zsák a foltja, nagyon jól szórakoztam olvasás közben, már amennyire ez lehetséges volt egy ilyen történetnél. Mindig is szerettem az olyan típusú személyiségeket, mint ők ketten. Egyedül Fannit nem tudtam megkedvelni, számomra túl egyszerű volt hozzájuk képest, nem adott elég gondolkodnivalót.
Újabb sorozatgyilkosság áll a középpontban, most az influenszerek az áldozatok, ám hamar kiderül, hogy ők csupán az eszközök egy magasztosabb cél elérése érdekében. Szép kis arculcsapásként ér a történet, a közösségi média ocsmány bugyraiba vezet be minket az író, amivel jó időről-időre szembesülni. Rámutat arra, hogy tartalomgyártóként és fogyasztóként is mekkora felelősségünk és befolyásunk van. Nagyon sok minden volt, amivel egyetértettem és több minden, amivel nem. Tetszett, hogy nem egy adott, szélsőséges véleményt próbál lenyomni az olvasó torkán, hanem több oldalról járja körbe a témát. Kell ez a görbe tükör a társadalomnak.
A szereplők is lenyűgöztek, de leginkább az, hogy el tudtam képzelni, hogy mindezek a valóságban is megtörténhetnek. Az elsődleges problémám a krimiknél az szokott lenni, hogy nem tudom elhinni őket, mindig van egy butuska szereplő, aki a baljós jelek ellenére is besétál a csapdába. Itt ilyen nincsen.
Ha egy kiemelkedő krimit szeretnétek olvasni, akkor ne hagyjátok ki a Budai Viktor sorozatot, de érdemes az első résszel kezdeni. Sok a visszautalás és a szereplők tetteit is csak úgy lehet igazán megérteni.

Cheyenne már tinédzser kora óta szerelmes bátyja legjobb barátjába, Cole-ba. Azt, hogy a másik off limits, ez inkább csak az ő fejükben létezik, Griffin felnőtt férfi módjára szemléli a helyzetet és még biztatja is őket, hiszen szeretné, ha mindketten boldogok lennének. Ez kifejezetten üdítő volt, mert általában ezeket a helyzeteket kissé gyerekesen kezeli a szóban forgó testvér. Cole özvegyként, egyedül neveli kislányát, Mariaht, aki egy tünemény, imádtam a kislányt, igazán kedves és vicces volt. A férfi csakis a lányának és a munkájának él felesége halála óta. Most viszont elérkezett ahhoz a pillanathoz, hogy szeretne egy saját lakást, ahol kettecskén éldegélnek a lányával.
Mindketten egyre többet és többet gondolnak a másikra, egyre több vicces helyzetbe keverednek, kicsit újra olyanok, mintha tinik lennének, bár már mindketten harmincasok. Ezeken a jeleneteken felettébb jól szórakoztam, bár Chey néha már idegesítő volt. Itt nincsen harmadik fél, csupán az élet szól közbe. Cole logikus félelemmel tekint a jövőbe, vágyik Cheyre, de retteg is, a tipikus egy lépést előre, egy lépést hátra esete. A veszteséget és a gyászt nem tudta még feldolgozni, hiszen eddig a pillanatig nem volt rákényszerítve. Könnyebb volt a lányára és minden másra koncentrálni helyette. Mariah viszont imádja Cheyt és az első pillanattól elfogadja a kapcsolatukat, ami még inkább aggasztja a férfit, hiszen minden túl szép, hogy igaz legyen. Chey türelmes és kedves, ugyanakkor vannak elvárásai, szeretné, ha a férfi egy biztos pont lehetne az életében.
Élveztem az olvasást, a vicces, aranyos jeleneteket ellensúlyozták a komolyabb témák. Kikapcsolódásnak tökéletes volt, ugyan kedvenc nem született, de mindenképpen szeretnék még az írónőtől olvasni.
Aki szereti a kisvárosi románcokat, számára jó választás lehet.

A hatszöggel az egyik kedvencemmé lépett elő Szántó Dániel. Alig bírtam letenni a könyvet, ami túltett az Egy pap vallomásán is.
A már előző részben megismert szereplőkkel kezdünk bele egy újabb nyomozásba. Budai Viktor, a méltán megbecsült nyomozó teljesen kiégett. A férfi pusztító életmódot folytat és bár megfogadta, hogy sosem lép alkoholista édesapja nyomdokaiba, most ennél közelebb nem is állhatna hozzá. Tudja, hogy le fogják váltani, így már semmi sem tartja egyben őt. Munkatársa unszolására még egy utolsó ügyet elvállal. Maga mellé kapja társnak utódját, Sebők Szilvesztert, aki szöges ellentéte. A férfi jól öltözött, vonzó, karrierje felívelőben, bár a modora hagy némi kivetnivalót maga után.🤭
Egy sorozatgyilkos nyomába erednek, aki faji indíttatásból gyilkol. Ám ennél sokkal több minden rejlik a háttérben.
Olvasás közben annyira lefoglaltak az események, hogy szinte időm sem maradt azon gondolkodni, vajon ki lehet a tettes. Izgalmas volt és megdöbbentő. Az ilyen mértékű faji gyűlölet hihetetlen számomra, sokszor tátott szájjal olvastam. Az olvasókat nem kímélve tárt elénk minden részletet az író, az embertelenséget és a kegyetlenséget egyaránt. Szó szerint odaszögezett a lapokhoz, végig nagyon izgalmas volt, sok volt benne a nézőpontváltás, többféle sorsot is megismerhettem. Sokrétű volt, a történet végére minden a helyére került. Imádtam a sajátos szarkasztikus humorát.🥰

Huaxia világában a férfiak uralkodnak, a nők csupán a járulékos veszteség, akiket feláldoznak a birodalom érdekében. Zetian ezzel a tudattal létezik, mióta az eszét tudja. Nővére ágyaspilótaként hal fájdalmas halált, a lány pedig megfogadja, hogy akár az élete árán is bosszút áll érte. Ez teszi őt mindenkinél veszélyesebbé. Zetiannak nincs vesztenivalója, már elfogadta az elkerülhetetlen végzetét, a halált. Mindenki legnagyobb meglepetésére az első küldetésén ágyaspilótaként nem ő végzi holtan, hanem a férfi pilóta. Zetian egy vasözvegy, amivel egyben hatalmas fenyegetés a férfiakra nézve, egyben mégis fordít saját sorsán, hiszen a birodalom hasznára válhat.
Huaxia népe véres harcot vív a hundunok ellen. Kitaláltak egy védelmi rendszert, a férfi és nő párosok irányítják az úgynevezett bábokat a csijükkel egymás erejét kiegészítve, ám ha szükséges, a nőket feláldozzák a győzelem érdekében. Zetian ezt az elnyomó rendszert szeretné végleg romba dönteni. Huaxia legveszélyesebb pilótájával párosítják őt, remélve, hogy majd elintézik egymást. Ám Zetian váratlan szövetségesre lel a férfi személyében.
Imádtam az egész alapötletet, ami szerintem elképesztően egyedi, ahogyan a történetben szereplő karakterek is. Az utolsó pillanatig nagyon izgalmas volt. Alig várom a következő részt. Zetian, Shimin és Zhenu hármasa és dinamikája nagyon érdekes volt, mindhármukat nagyon megkedveltem. Zetian, aki gyűlöli a sorsát és a családját, ahogyan mindenféle gyengeséget. A bábban erős és hatalmas, ugyanakkor ereje nem kimeríthetetlen. Innen kikerülve viszont újra és újra szembesülnie kell saját gyengeségével, a hatalommal szemben egyedül vajmi keveset ér. Shimin okozta a legnagyobb meglepetést a szelídségével, sebezhetőségével és a háttértörténetével. Zhenu a gazdag ficsúr, aki bármit megtenne Zetianért és Shiminért. Hárman ennél eltérőbbek nem is lehetnének, mégis erős szövetséget alkotnak, céljaik közösek, bár módszereik eltérőek.
A szereplők által megfogalmazott kérdések és gondolatok nagyon aktuálisak, talán most még jobban, mint eddig bármikor. Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje rajongóknak kötelező.

A bölcsészlelkem imádta ezt a könyvet, a metaforikus rétegeket fejtegettem már az első oldaltól kezdve. Mit szimbolizálhat a vegyesbolt? Miért tekintik Keikot „betegnek”?
Nem szórakozás céljából olvastam, hanem szerettem volna újra úgy gondolkodni egy könyvön, mint az egyetemi éveim alatt elvont bölcsészként.
Keiko nem egy megszokott gondolkásmóddal rendelkező nő, akinek a menedéke az a vegyesbolt, ahol már 18 éve dolgozik. A boltban minden megszokott számára, érti ennek a kis világnak a működését és logikáját, tisztában van a saját szerepével. Az ezen kívüli élete is a bolt körül forog, felkészül a következő műszakra, testileg és lelkileg egyaránt. Mivel a gondolkodásmódja miatt kiközösítették, így úgy viselkedik, mint egy gép, úgy igazán nem is gondolkodik, nincsenek prioritásai, hiszen miért is lennének, ha a többi embernek vannak és ők folyton az orra alá dörgölik azt?! Amíg a bolt foglalkoztatja, addig elégedett, amíg a munkatársai bolti eladóként működnek és nem emberként, addig a saját mércéje szerint kellemesen telnek a napjai. Ám ahogy a munkatársai emberekként kezdenek viselkedni, vagyis elkezdenek ítélkezni felette és beleszólni az életébe, úgy veszít a vegyesbolt a szépségéből.
Bizonyára mindannyian kaptunk már ahhoz hasonló tenyérbemászó kérdéseket, hogy „Mikor fogsz megházasodni? Na és mikor jön a gyerek?” és még sorolhatnám. Ahogyan Keikonak, úgy valószínűleg nekünk is vannak előre kigondolt válaszaink, amikkel le tudjuk rázni az embereket. A nyomás viszont egyre inkább nő. Az emberek nem tekintik őt a társadalom hasznos tagjának. Többször is elhangzik a regényben, hogy a vegyesbolt nem változik, csupán az emberek cserélődnek, és ez valahol a társadalomra is igaz. Hiszen megvannak azok a dolgok, amiket teljesíteni „kell” és akkor az emberek körülöttünk megnyugszanak, hogy normálisak vagyunk. De ha valamit ezek közül nem valósítunk meg, akkor rosszul néznek ránk.
Pszichológiailag is érdekes történetet olvashattam, a szimbolikája és az írói stílus is nagyon tetszett. Azoknak ajánlom, akik bölcsész irányultságúak, szeretik a társadalomkritikát, a parodisztikus, néhol túlzó jeleneteket. Elég rövidke a regény és szerintem sokat tud adni az olvasóknak. Könnyű értelmezni, vannak benne humoros részek is.

Gareth Rubin - Homokóra
Két történet, amik csak együtt nyernek igazán értelmet, vagy éppenséggel egy teljesen új értelmet?
Míg a könyv kék fele önmagában is érthető, teljesnek ható történetet ad, addig a piros fele szerintem csak a másik ismeretében értelmezhető igazán. Én a kék felével kezdtem, mert a 19. századi vidéki Anglia toronymagasan a kedvenc helyszínem és korszakom is egyben. De egyébként teljes mértékben az olvasó választására van bízva. Mindenki azzal kezdi, amelyik szimpatikus számára. Végül nem bántam meg a választásomat, mert így Kennel együtt próbáltam új értelmet találni a történetben szereplő Homokóra c. regénynek, ami egyben a regény kék felét is jelenti. Így sokkal izgalmasabb és idegőrlőbb volt az egész olvasási folyamat.
Adott egy 19. századi, vidéki Angliában játszódó baljós, gótikus történet. Simeon soha nem látott nagybátyjához látogat el vidékre, aki egy rejtélyes betegségtől szenved. Ahogyan a fiatal orvos próbálja felderíteni a betegség okait, úgy ássa bele magát egyre inkább a családtagjait övező rejtélyekbe. Úgy látszik, ebben a családban senki sem ártatlan, őt is beleértve. Kezdetben lebilincselő volt és a hangulata nagyon magával ragadott, ám ahogy haladtam előre a cselekménnyel, már ennél többet vártam. Az én tempómhoz mérve túl lassan jöttek a hasznos információk, csak olvastam, de valójában alig tudtam meg valami érdemlegeset. Szinte minden a legvégén derült ki, de tetszett, ahova az egész kilyukadt.
A regény piros fele a '30-as évek Los Angelesébe kalauzol minket, ahol mint sokan mások előtte, főhősünk, Ken, is szerencsét próbálni érkezett Amerikába. Színészként eddig nem igazán boldogul, de Oliver közbenjárásának köszönhetően végre beindulni látszik a karrierje. Oliver Homokóra c. regénye nem régiben jelent meg, bár nem első könyves író, a férfi mégis a szokásosnál is izgatottabb. A következő pillanatban Oliver megdöbbentő haláláról értesül a közvélemény. Ken nem hagyja annyiban és halott barátja húgával, Coralinenal együtt nyomozásba kezdenek. Számomra ez az oldal tökéletes volt, nem bírtam letenni, olyannyira a lapokhoz szegezett, hogy mindenhova magammal vittem. Megfelelően adagolta az információkat, egy percig sem unatkoztam, egyre több és több kapcsolatot fedeztem fel - Kennel párhuzamosan - a könyv két fele között. Imádtam az apró utalásokat és részleteket, minden értelmet nyert. Egyszerűen zseniális volt.
Aki szereti a gótikus történeteket és valami különlegesre vágyik, neki mindenképpen ajánlom a Homokórát. A krimi műfaj kedvelői sem fognak csalódni benne.

Jennifer Hillier - Ami a sötétben megesik
Paris Peraltát gyilkosság vádjával letartóztatják, amikor a saját fürdőszobájában találnak rá véresen, közvetlenül férje holtteste mellett. A gazdag, híres férj és a hétköznapi, középosztálybeli nő sztereotipikus esete, gondolnánk. Hiszen a szemünkben, sokszor minden csak a pénzről, az érdekekről szól. Ám legyen ez most a kivétel. Paris tényleg szerelmes a férjébe, bár ez még jelenti azt, hogy nem ő a tettes. De sajnos ez most a lány legkisebb gondja, ugyanis sötét titkokat rejteget. Paris sorsa szorosan összefonódik egy régebbi gyilkossági esettel. Ruby Reyest, avagy a Jégkirálynőt szabadlábra akarják helyezni, ami nem várt bonyodalmakhoz vezet.
A múlt és a jelen eseményeit két nézőponton keresztül követhetjük végig. Megismerjük Paris, valamint Drew gondolatait is. Végül a két szál összeér és egy teljes, sötét történetté alakul.
Nem a nyomozás áll a középpontban, így kevésbé volt izgalmas, de idővel megszoktam a lassabb tempót és a közepétől már egyre inkább érdekelt, hogy hova fogunk kilyukadni. Nagy meglepetéseket nem tartogatott a regény, így olvasás közben nem is volt akkora a feszültség bennem. Ugyanakkor igazán szomorú sorsokat ismerhettem meg, így nagyon vágytam valamiféle igazságszolgáltatásra.
Azoknak ajánlom, akik a lassabb lefolyású thrillereket is szeretik és nem feltétlenül csak a nyomozás izgalmát.