Az istenek köztünk élnek. Mindenki retteg tőlük, hiszen természetükből adódóan elpusztíthatatlannak hiszik őket. Egészen Elara születéséig. A jóslat így szól: "Szerelembe esel a Csillagok Királyával, s végül ez lesz mindkettőtök vesztének okozója." Az isteneket Csillagoknak nevezik, akik elvárják, hogy a halandók imádják őket, hatalmuk korlátlan, az emberek vak hite és bálványozása táplálja ezt. A prófécia érkeztével azonban felmerül a kérdés, vajon tényleg ennyire magasabb rendűek a Csillagok az embereknél? Hiszen a halandók többsége is ugyanúgy különleges képességekkel bír.
A próféciára fény derül, Elara otthonát elpusztítják, a lánynak menekülnie kell. Helios birodalma foglyul ejti őt, céljuk fegyverré alakítani őt a Csillagok ellen. Ám a fogság hamar önkényes száműzetéssé válik, Elara már nem akar elmenni, hiszen nincs is hová. Barátokat szerez Heliosban és egyre közelebb kerül Enzohoz, a birodalom trónörököséhez. A szokásoshoz főhőshöz hasonlóan ő is segíteni akar.
A tension csillagos ötös volt, egyszerűen imádtam Enzo és Elara kémiáját, igazi slow burn volt. Bár cselekményben szerintem nem volt annyira erős a történet, egy percig sem unatkoztam, annyira vittek előre a szereplők. Végre egy erős női főszereplő, aki nem idegesítő és fejlődőképes. Enzot pedig kenyérre lehetne kenni, a látszat ellenére is, de valahogy ettől sem vált hiteltelenné. A mellékszereplőket is imádtam.
Egyszerűen kellemes volt olvasni, a fantasy háttér titokzatos volt, közben nagyon izgalmas. Pont annyi információt kaptam, hogy csak még többre vágytam.🤌🥰
A végét hirtelennek és kicsit összecsapottnak éreztem, annyira nem is tetszett a csavar, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő rész mit tartogat majd számomra.

Aki egy igazán hangulatos és könnyed, bekuckózós olvasmányra vágyik, akkor az Ágról a levél tökéletes választás lehet. Bramble Falls a legédesebb kisváros, amiről valaha olvastam. Szívem szerint már pakolnék és utaznék is oda. Tökéletes hely az őszimádóknak, mint jómagam. A hangulat csillagos ötös, bárcsak ennyi energiát fektetett volna a karakterek fejlődésébe is az írónő. :(
Ellis kénytelen búcsút venni nagyvárosi életétől, amikor a szülei házassága válságba kerül és édesanyja úgy dönt, hogy visszatér gyerekkora legkedvesebb helyszínére, Bramble Fallsba. Ellis felháborodása teljesen érthető és jogos, ahogy kezdeti ellenállása is. A kisvárosi létet, bár tudatalatt élvezhetőnek tartja, úgy érzi, nem felelnek meg jelenlegi céljainak. A szeme előtt csak a jövője lebeg, a jelenjét elfelejti élvezni, meggondolatlan és szűklátókörű, ami vagy aki nem mozdítja előre a jövőjét, az nem érdemel több figyelmet. Ugyan a céltudatosság és az ambíció becsülendő tulajdonságok, nem szabad, hogy ezek átvegyék az uralmat az életünk felett. Ellis nehezen tud szabadulni a már megszokott viselkedésmódoktól, illetve édesapja káros befolyásától. De Bramble Falls bájainak ő sem tud sokáig ellenállni, akarva akaratlanul is élvezi az őszre hangolódó programokat és társaival is megtalálja a közös hangot, építi emberi kapcsolatait, ám mindig visszahúzza magát. Mire igazán elkezdtem volna megkedvelni, mindig mondott valami olyat, amiről a falra másztam, vagy érzéketlenül és önzőn viselkedett másokkal. Nem vártam gyökeres változást, mert az nem lett volna hiteles, de örültem volna, ha meghatározóbb a karakterfejlődése.
A szerelmi szál néhol bugyuta, de nagyon kis édes, Coopert nehéz volt nem szeretni, hiszen csupa olyan tulajdonsága van, amit jómagam is értékelek egy férfiban. De a történet végére jó pár karakteridegen megmozdulása is volt, amit nem igazán tudtam hova tenni. Sok volt a szerintem felesleges dráma és hatásvadász, túlzó jelenet, ami elvett az olvasmányélményből.
A könyvet inkább fiatalabbaknak ajánlanám, bár a fülszövegből nem egyértelmű, de ez egy YA történet.

Ha szereted elemezgetni a dalszövegeket és a videóklipeket, akkor ez a könyv neked való. Nem is kell feltétlenül Swiftienek lenned hozzá, hogy élvezd, de azért nem árthat, ha az vagy. Én Swiftieként kezdtem el a könyvet és így is volt olyan rész, ami abszolút érdektelen volt, bár mivel irodalomtanár vagyok, így bizonyos oldalak nem tartalmaztak számomra újdonságot. De ez más lehet egy laikus esetében.
Olyan kellemes hangulatot áraszt az egész könyv, ami nekem olyan Taylor Swiftes, nagyon szépen megragadták a stílusát. A dalokat különböző tematika szerint csoportosítja az írópáros és aszerint elemeznek részeket belőle. Majd minden rész végén van egy összesítő, ahol az adott tematikához illő irodalmi műveket ajánlanak, valamint zenéket a szóban forgó előadótól. Nekem ezek a részek voltak a kedvenceim, illetve amikor konkrét irodalmi művekkel vontak párhuzamot. Így szépen körvonalazódott előttem, hogy az életem melyik fázisában lehettem, amikor az adott dalokat hallgattam tőle. Az a szám, amivel indult az egész az a Love Story volt, ami igazi tündérmesés hangulatot áraszt. Akkoriban még néztem videoklipeket is, imádtam Swift habos babos ruháját.
Több esetben motívumokat vizsgáltak, ez kevésbé volt izgalmas, mert sokszor csak saját magukat tudták ismételni. De rengeteg új dolgot is megtudtam az egyik kedvenc előadómról. Volt jó pár aha pillanat, hiszen amikor hallgatom a zenéit, elsősorban nem irodalmi szemmel vizsgálom azokat.
Ez a könyv szép kiegészítése volt a bennem kialakult képnek.

Várnay Benett egy év kényszerszabadság után visszatér Budapestre, ahol rögtön egy sorozatgyilkossági ügy közepébe csöppen. A férfi küzd múltjának árnyaival és veszteségeivel. Élete egy korábbi ügy miatt siklott ki, aminek a következményeit azóta is nyögi. Benettet csodagyerekként tartják számon, aki unorthodox módszereiről híres. Nincs az a határ, amit ne lépne át, legalábbis mások így gondolják. Az életének minden területét alárendeli a munkájának, magánélete nincsen, a saját mentális állapota romokban. Ám semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy fényt derítsen a gyilkos kilétére.
A nyomozócsoport versenyt fut az idővel, a tettes mesterien mozgatja a szálakat és sakkbábuként manipulál mindenkit.
Annyira szerettem a Budai Viktor sorozat szereplőit, hogy kicsit nehéz volt a váltás. A szereplők, Wagner és Benett kivételével túl egysíkúak és unalmasak voltak, főleg Eszter, akinek a részei kifejezetten idegesítettek. Az is ellenszenvessé tette, hogy a saját kisebbrendűségi komplexusa fontosabb volt számára, mint maga az ügy. Wagner kifejezetten érdekel, bár tartok tőle, mi fog kiderülni róla.
Hiányzott a már megszokott humor is, ami inkább a második felében köszönt csak vissza. Ami viszont kifejezetten tetszett, hogy egyszerre tudtam gondolkodni Benettel és ugyanazokon a dolgokon akadtam fenn, mint ő. A végkifejletet illetően voltak tippjeim, de megint csak leesett az állam. Olyan szépen összeállt minden a végére, minden kis apró részlet értelmet nyert, a cím, a borító. Benett múltját fokozatosan ismerjük meg, ezzel párhuzamosan vált egyre szimpatikusabbá számomra, a végére már egész megszerettem. Maga az ügy érdekes és izgalmas volt, mindig meg tudott lepni.
Alig várom, hogy belevessem magam a következő részbe, főleg ezután a sokkoló függővég után.

Ezután a rész után nem is értem, hogy az elsővel mit csináltak az írónők. Akik ilyen jó könyvet tudnak írni..
Annyira örülök, hogy folytattam a sorozatot és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy a 0. részt is olvassátok el, sokkal jobban fogjátok érteni, hogy az Örökösök mit miért tesznek. Ugye tudjuk, hogy az éremnek mindig két oldala van, ez ennél a sorozatnál hangsúlyosabban nem is lehetne jelen. Már sokkal összetettebben láttam a személyiségüket és a motivációjukat is. Kaptunk az ő POV-jukból is fejezeteket. Bár mire igazán megkedveltem volna őket, mindig csináltak valamit, amivel felidegesítettek. Az is érdekes, ahogyan a karakterjegyeiket felerősítik a természetfeletti formájuk. Például Darius felsőbbrendűségi komplexusa, vagy Caleb birtoklási vágya és versengési kényszere. Nekem ők ketten voltak a kedvenceim az Örökösök közül.
Egyébként pedig Orion és Darcy. Lance Orion, szavak nincsenek mennyire imádtam ezt a férfit. Professzor a legrosszabb fajtából, visítottam az óráin. Orion és Darcy igazi slow burn a javából, ráadásul fobidden romance is. Chef's kiss az egész kapcsolatuk és személyiségük.
Darcy és Tory elkezdik bosszúhadjáratukat az Örökösök ellen, bár jóval finomabb módszereket választanak, mit a fiúk. Annyira jól szórakoztam a pitiáner prankjeiken. Imádtam ezeket a részeket.
Tory még mindig túl sekélyes a szememben, bár már szimpatikusabb, mint az előző részben volt, számára több idő kell ahhoz, hogy teljesmértékben kibontakozhasson az igazi személyisége.
Addiktív ez a sorozat, a szereplők, a hangulat, a morális kérdések, alig várom, hogy olvassam a következő részt.

Nagyon TBR listás volt ez a sorozat már a magyar megjelenés előtt is. Így nagyon örültem a fordításnak, mert angolul anno nem mertem elkezdeni.
A Vega testvérek végre elérik a nagykorúságot, ami azt jelenti, hogy kikerülnek a nevelőotthoni rendszerből. Ezzel egyidőben felkeresi őket Orion professzor, aki a Zodiákus Akadémia oktatója és felfedi előttük igazi származásukat. Ami szerint ők az uralkodói család tagjai, sőt, tündérek. De ha mindez nem lenne elég, Solaria trónjának örökösei is egyben.
Az ikrek a Zodiákus Akadémia tanulóivá válnak, de semmit sem tudnak se a képességeikről, se Solaria világáról. Az Örökösök jóvoltából folyamatos atrocitások érik őket, a fiúk minden gyengepontjukat kegyetlenül kihasználják. Egész életükben az uralkodásra készültek, a Vega ikrek érkezését a pozíciójuk elleni támadásként fogják fel.
A könyv első fele teljesen abszurd volt, valahogy a humora sem jött át, inkább csak sokkolódtam tőle, vagy idegesített. Szinte minden szereplő elképesztően unhinged és toxikus, Darcyn kívül képtelen voltam bárkit is megkedvelni. Mindeközben nagyrészt uantkoztam. Majdnem ott is hagytam a regényt, de szerencsére nem így tettem. A második fele ehhez képest már sokkal jobb volt. Ugyan a főszereplő lányok kivételével mindenki kiállhatatlan, tudom, hogy ez változni fog és így is annyira érdekelnek a szereplők és a sztori is, hogy kénytelen vagyok folytatni rögtön a következő résszel.

Az Utas és holdvilág az identitáskeresés és az utazás regénye, amik a kéz a kézben járnak. Mihály friss házasként Olaszországba utazik feleségével, majd egy véletlennek köszönhetően magára marad. Lekési a vonatot, de a legkisebb erőfeszítést sem teszi, hogy utolérje feleségét. Ezzel is mutatva, valójában hogyan érez a rá váró élettel kapcsolatban. Nem akar a felnőtt élet unalmas és kötelességteljes hétköznapjaiban ragadni. A múltját akarja visszahozni, vele együtt a már elveszített barátait. A nosztalgia csapdájába esik, a múltja és a jelene elengedhetetlenül összefonódik.
Párhuzamosan követhetjük végig két idősíkon is a cselekményt és megismerjük az Ulpius kör tagjait. Ez egy külön világot jelent, ahol Mihály szíve szerint örökké létezne. De nem ez jelentette számára a komfortzónát, pont ellenkezőleg, ez az, ami kimozdította őt belőle.
A történetben rengeteg a belső monológ és a filozofálgatás, de számomra így is izgalmas volt. Érdekes és groteszk figurákkal találkozhatunk, akiket vonz a halál, a veszély és a végzet gondolata.
Varázslatos olasz helyszínek, sejtelmes tiktok a múltból..
Egy bizonyos hangulat kell az olvasáshoz, de ha az megvan, garantált a maradandó élmény.