Ha szereted elemezgetni a dalszövegeket és a videóklipeket, akkor ez a könyv neked való. Nem is kell feltétlenül Swiftienek lenned hozzá, hogy élvezd, de azért nem árthat, ha az vagy. Én Swiftieként kezdtem el a könyvet és így is volt olyan rész, ami abszolút érdektelen volt, bár mivel irodalomtanár vagyok, így bizonyos oldalak nem tartalmaztak számomra újdonságot. De ez más lehet egy laikus esetében.
Olyan kellemes hangulatot áraszt az egész könyv, ami nekem olyan Taylor Swiftes, nagyon szépen megragadták a stílusát. A dalokat különböző tematika szerint csoportosítja az írópáros és aszerint elemeznek részeket belőle. Majd minden rész végén van egy összesítő, ahol az adott tematikához illő irodalmi műveket ajánlanak, valamint zenéket a szóban forgó előadótól. Nekem ezek a részek voltak a kedvenceim, illetve amikor konkrét irodalmi művekkel vontak párhuzamot. Így szépen körvonalazódott előttem, hogy az életem melyik fázisában lehettem, amikor az adott dalokat hallgattam tőle. Az a szám, amivel indult az egész az a Love Story volt, ami igazi tündérmesés hangulatot áraszt. Akkoriban még néztem videoklipeket is, imádtam Swift habos babos ruháját.
Több esetben motívumokat vizsgáltak, ez kevésbé volt izgalmas, mert sokszor csak saját magukat tudták ismételni. De rengeteg új dolgot is megtudtam az egyik kedvenc előadómról. Volt jó pár aha pillanat, hiszen amikor hallgatom a zenéit, elsősorban nem irodalmi szemmel vizsgálom azokat.
Ez a könyv szép kiegészítése volt a bennem kialakult képnek.

Várnay Benett egy év kényszerszabadság után visszatér Budapestre, ahol rögtön egy sorozatgyilkossági ügy közepébe csöppen. A férfi küzd múltjának árnyaival és veszteségeivel. Élete egy korábbi ügy miatt siklott ki, aminek a következményeit azóta is nyögi. Benettet csodagyerekként tartják számon, aki unorthodox módszereiről híres. Nincs az a határ, amit ne lépne át, legalábbis mások így gondolják. Az életének minden területét alárendeli a munkájának, magánélete nincsen, a saját mentális állapota romokban. Ám semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy fényt derítsen a gyilkos kilétére.
A nyomozócsoport versenyt fut az idővel, a tettes mesterien mozgatja a szálakat és sakkbábuként manipulál mindenkit.
Annyira szerettem a Budai Viktor sorozat szereplőit, hogy kicsit nehéz volt a váltás. A szereplők, Wagner és Benett kivételével túl egysíkúak és unalmasak voltak, főleg Eszter, akinek a részei kifejezetten idegesítettek. Az is ellenszenvessé tette, hogy a saját kisebbrendűségi komplexusa fontosabb volt számára, mint maga az ügy. Wagner kifejezetten érdekel, bár tartok tőle, mi fog kiderülni róla.
Hiányzott a már megszokott humor is, ami inkább a második felében köszönt csak vissza. Ami viszont kifejezetten tetszett, hogy egyszerre tudtam gondolkodni Benettel és ugyanazokon a dolgokon akadtam fenn, mint ő. A végkifejletet illetően voltak tippjeim, de megint csak leesett az állam. Olyan szépen összeállt minden a végére, minden kis apró részlet értelmet nyert, a cím, a borító. Benett múltját fokozatosan ismerjük meg, ezzel párhuzamosan vált egyre szimpatikusabbá számomra, a végére már egész megszerettem. Maga az ügy érdekes és izgalmas volt, mindig meg tudott lepni.
Alig várom, hogy belevessem magam a következő részbe, főleg ezután a sokkoló függővég után.

Ezután a rész után nem is értem, hogy az elsővel mit csináltak az írónők. Akik ilyen jó könyvet tudnak írni..
Annyira örülök, hogy folytattam a sorozatot és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy a 0. részt is olvassátok el, sokkal jobban fogjátok érteni, hogy az Örökösök mit miért tesznek. Ugye tudjuk, hogy az éremnek mindig két oldala van, ez ennél a sorozatnál hangsúlyosabban nem is lehetne jelen. Már sokkal összetettebben láttam a személyiségüket és a motivációjukat is. Kaptunk az ő POV-jukból is fejezeteket. Bár mire igazán megkedveltem volna őket, mindig csináltak valamit, amivel felidegesítettek. Az is érdekes, ahogyan a karakterjegyeiket felerősítik a természetfeletti formájuk. Például Darius felsőbbrendűségi komplexusa, vagy Caleb birtoklási vágya és versengési kényszere. Nekem ők ketten voltak a kedvenceim az Örökösök közül.
Egyébként pedig Orion és Darcy. Lance Orion, szavak nincsenek mennyire imádtam ezt a férfit. Professzor a legrosszabb fajtából, visítottam az óráin. Orion és Darcy igazi slow burn a javából, ráadásul fobidden romance is. Chef's kiss az egész kapcsolatuk és személyiségük.
Darcy és Tory elkezdik bosszúhadjáratukat az Örökösök ellen, bár jóval finomabb módszereket választanak, mit a fiúk. Annyira jól szórakoztam a pitiáner prankjeiken. Imádtam ezeket a részeket.
Tory még mindig túl sekélyes a szememben, bár már szimpatikusabb, mint az előző részben volt, számára több idő kell ahhoz, hogy teljesmértékben kibontakozhasson az igazi személyisége.
Addiktív ez a sorozat, a szereplők, a hangulat, a morális kérdések, alig várom, hogy olvassam a következő részt.

Nagyon TBR listás volt ez a sorozat már a magyar megjelenés előtt is. Így nagyon örültem a fordításnak, mert angolul anno nem mertem elkezdeni.
A Vega testvérek végre elérik a nagykorúságot, ami azt jelenti, hogy kikerülnek a nevelőotthoni rendszerből. Ezzel egyidőben felkeresi őket Orion professzor, aki a Zodiákus Akadémia oktatója és felfedi előttük igazi származásukat. Ami szerint ők az uralkodói család tagjai, sőt, tündérek. De ha mindez nem lenne elég, Solaria trónjának örökösei is egyben.
Az ikrek a Zodiákus Akadémia tanulóivá válnak, de semmit sem tudnak se a képességeikről, se Solaria világáról. Az Örökösök jóvoltából folyamatos atrocitások érik őket, a fiúk minden gyengepontjukat kegyetlenül kihasználják. Egész életükben az uralkodásra készültek, a Vega ikrek érkezését a pozíciójuk elleni támadásként fogják fel.
A könyv első fele teljesen abszurd volt, valahogy a humora sem jött át, inkább csak sokkolódtam tőle, vagy idegesített. Szinte minden szereplő elképesztően unhinged és toxikus, Darcyn kívül képtelen voltam bárkit is megkedvelni. Mindeközben nagyrészt uantkoztam. Majdnem ott is hagytam a regényt, de szerencsére nem így tettem. A második fele ehhez képest már sokkal jobb volt. Ugyan a főszereplő lányok kivételével mindenki kiállhatatlan, tudom, hogy ez változni fog és így is annyira érdekelnek a szereplők és a sztori is, hogy kénytelen vagyok folytatni rögtön a következő résszel.

Az Utas és holdvilág az identitáskeresés és az utazás regénye, amik a kéz a kézben járnak. Mihály friss házasként Olaszországba utazik feleségével, majd egy véletlennek köszönhetően magára marad. Lekési a vonatot, de a legkisebb erőfeszítést sem teszi, hogy utolérje feleségét. Ezzel is mutatva, valójában hogyan érez a rá váró élettel kapcsolatban. Nem akar a felnőtt élet unalmas és kötelességteljes hétköznapjaiban ragadni. A múltját akarja visszahozni, vele együtt a már elveszített barátait. A nosztalgia csapdájába esik, a múltja és a jelene elengedhetetlenül összefonódik.
Párhuzamosan követhetjük végig két idősíkon is a cselekményt és megismerjük az Ulpius kör tagjait. Ez egy külön világot jelent, ahol Mihály szíve szerint örökké létezne. De nem ez jelentette számára a komfortzónát, pont ellenkezőleg, ez az, ami kimozdította őt belőle.
A történetben rengeteg a belső monológ és a filozofálgatás, de számomra így is izgalmas volt. Érdekes és groteszk figurákkal találkozhatunk, akiket vonz a halál, a veszély és a végzet gondolata.
Varázslatos olasz helyszínek, sejtelmes tiktok a múltból..
Egy bizonyos hangulat kell az olvasáshoz, de ha az megvan, garantált a maradandó élmény.

A Dashwood nővérek kilátásai nem a legfényesebbek. Édesapjuk halálával elveszítik otthonukat és vidékre kényszerülnek költözni. A megváltozott körülményekhez hamar alkalmazkodnak és elkezdik élni kezdetben csendesnek mondható életüket.
Ám ahogy az két fiatal lány esetében lenni szokott, a szerelmi bonyodalmak hamar házhoz jönnek.
Elinor az igazi könyvmoly, aki bárhol jól érzi magát, ha a kezébe nyomnak egy könyvet. Eszes, vicces és kedves, nekem ő volt a kedvencem. Beszédét és tetteit a megfontoltság irányítja, amit kénytelen sutba dobni, amikor felismeri, hogy olyan férfiba szeret bele, akit már másnak ígértek. Itt az ideje, hogy végre a saját érzéseire figyeljen és ne hagyja, hogy a boldogság lehetősége csak úgy elmenjen mellette. Edwardot a családja irányítja, a fiatal férfinak viszont teljesen más tervei vannak. A logika azt diktálná, hogy a szüleire hallgasson, hiszen az megadná számára - többek között- az anyagi biztonságot is, de a boldogságot semmiképp.
Marianne vidám, szeleburdi, szenvedélyes és sokszor gyerekes. Meggondolatlanul esik szerelembe, de hogyan is lehetne másképp?! Elkerülhetetlen, hogy a szíve összetörjön és két férfi is van, aki a kegyeiért verseng. A kérdés az, hogy melyikük érdemli meg igazán a lány szerelmét.
Én sajnos elfogult vagyok minden Jane Austen regénnyel kapcsolatban, ugyanis gyermekkorom óta imádom a történeteit. Imádom a humorát, az iróniát, amivel szemléli a saját társadalma hibáit. Miért érdemes ennyi idő után is olvasni tőle? Mert a 21. századi emberek között hamar megtaláljuk Marianne és Elinor Daswoodot, ahogyan Edwardot és Brandon ezredest is.

Minden szál összefut, szerintem minden kérdésre választ kapunk, ami a három rész során felmerülhetett bennünk. Annyira jól időzítettek a váltások a szemszögek között, a narrálás is zseniális. A sok nézőpont ellenére is teljesen követhető volt, végig azt éreztem, hogy valamit nem veszek észre, hogy rossz úton járok. Pörögnek az események, pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről, persze tudtam, hogy a tippjeim úgysem helyesek. Ahhoz túl jó az író, hogy kitaláljak bármit is.
Látszódott, hogy Szilveszter - érthető módon - kicsit kiégett és nem adta azt az igazi arrogáns és felsőbbrendű önmagát, amit eddig megszokhattunk tőle. Mintha egy lábbal már máshol járna, de a humorát azért megőrizte. Viktor részeg delulu énje már-már kárpótolt ezért a hiányérzetért. De ezek ketten, mint zsák a foltja, nagyon jól szórakoztam olvasás közben, már amennyire ez lehetséges volt egy ilyen történetnél. Mindig is szerettem az olyan típusú személyiségeket, mint ők ketten. Egyedül Fannit nem tudtam megkedvelni, számomra túl egyszerű volt hozzájuk képest, nem adott elég gondolkodnivalót.
Újabb sorozatgyilkosság áll a középpontban, most az influenszerek az áldozatok, ám hamar kiderül, hogy ők csupán az eszközök egy magasztosabb cél elérése érdekében. Szép kis arculcsapásként ér a történet, a közösségi média ocsmány bugyraiba vezet be minket az író, amivel jó időről-időre szembesülni. Rámutat arra, hogy tartalomgyártóként és fogyasztóként is mekkora felelősségünk és befolyásunk van. Nagyon sok minden volt, amivel egyetértettem és több minden, amivel nem. Tetszett, hogy nem egy adott, szélsőséges véleményt próbál lenyomni az olvasó torkán, hanem több oldalról járja körbe a témát. Kell ez a görbe tükör a társadalomnak.
A szereplők is lenyűgöztek, de leginkább az, hogy el tudtam képzelni, hogy mindezek a valóságban is megtörténhetnek. Az elsődleges problémám a krimiknél az szokott lenni, hogy nem tudom elhinni őket, mindig van egy butuska szereplő, aki a baljós jelek ellenére is besétál a csapdába. Itt ilyen nincsen.
Ha egy kiemelkedő krimit szeretnétek olvasni, akkor ne hagyjátok ki a Budai Viktor sorozatot, de érdemes az első résszel kezdeni. Sok a visszautalás és a szereplők tetteit is csak úgy lehet igazán megérteni.