Nincs engedélyezve a javascript.
Pioneer Books
július 23.
162 éve született a szüfrazsettmozgalom egyik szülőanyja

162 éve született a szüfrazsettmozgalom egyik szülőanyja

Kultúra és életmód

A Pioneer Books könyvkiadó megújult irányvonala hangosan zengi a férfi és a nő egyenlőségét, a diszkrimináció és a nemi megkülönböztetés helytelenségét. A helyzet továbbra is fejlődésért kiált, azonban el kell ismernünk, a 19. századi állapotokhoz képest a nők manapság igazságosabb, egyenlőbb társadalomban élhetnek, és több lehetőség nyitott számunkra. Arról azonban sokan nagyon keveset tudnak, hogy kik azok a meghatározó nők, akiknek ezt a társadalmi átalakulást köszönhetjük. Születésének évfordulója kapcsán most az egyik ilyen hölgyet szeretnénk bemutatni az olvasóknak.

Emmeline Goulden 1858. július 14-én vagy 15-én született, Manchesterben, és már gyermekkorában megtanulta a politikai aktivitás fontosságát szüleitől, akik a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom aktív részesei voltak. Édesanyja tizennégy évesen vitte el először egy, a nők választójogával foglalkozó gyűlésre, ami akkoriban – a rabszolgaság eltörléséhez hasonlóan – radikális eszmének számított. Emmeline életében innentől kezdve kiemelt szerepet kapott ez a téma. Szintén ez az ideológia lehetett az, ami későbbi férjéhez, a nála 24 évvel idősebb ügyvéd Richard Pankhursthoz vonzotta, aki ugyancsak radikális ügyek mellett állt ki. Emmeline öt gyermekük nevelése mellett is kapcsolatban maradt a politikával, például férje kampányait segítette, otthonukban pedig gyakran tartottak gyűléseket.

A házaspár együttműködésének gyümölcse volt az 1889-ben létrehozott Women’s Franchise League, amely sok más korabeli csoporttal szemben a férjezett és az egyedülálló nőknek egyaránt igyekezett szavazati jogot kiharcolni. A szervezet kevés figyelmet kapott, Emmeline azonban nem adta fel: szeretett férje halálát követően más nőkkel összefogva megalapította a WSPU-t, vagyis a Women’s Social and Political Uniont (szabadfordításban: Nők Társadalmi és Politikai Egyesülete). Ennek a radikális, harcos szervezetnek a tagjai később szüfrazsettek néven váltak ismertté. Jelmondatuk a következő volt:

„Szavak helyett tettek.”

És a félelmetes bátorsággal rendelkező női csoport, élén Mrs. Pankhursttal, bizony követte is ezt a jelmondatot. Minisztereket támadtak meg az utcán, kirakatokat törtek be, lényegében bármit megtettek, hogy a döntéshozó férfiak végre észrevegyék, a nőknek is van mondanivalója. Az aktivistákra jellemző volt, hogy fenyegetéseket küldtek azoknak a vezető pozícióban lévő férfiaknak, akik nem támogatták az ügyüket, ugyanakkor Emmeline Pankhurst szigorúan tiltotta, hogy emberéletnek – vagy más élőlénynek – ártsanak, csak a saját életüket áldozhatták fel. A szüfrazsetteket a börtönbüntetés sem tántorította el céljuktól: ha letartóztatták őket, éhségsztrájkba kezdtek, és egészen addig folytatták, amíg legyengülésük miatt kénytelenek voltak szabadlábra engedni őket. A kormány az éhségsztrájkra kényszeretetéssel reagált, ami orr- vagy szájnyíláson levezett csöveken keresztül történő, hatalmas fájdalmakkal járó eljárás volt.

Ez a szörnyű procedúra, valamint a rendszeres hatósági túlkapások segítették a szüfrazsettek ügyét, a nagy áttörést azonban az első világháború kitörése hozta. Mrs. Pankhurst ekkor körbeutazta az országot, és a nőket háborús erőfeszítésekre, munkára, segítésre ösztönözte, amíg a férfiak a frontvonalon küzdöttek, ezzel is megmutatva, hogy a két nem a nehézségekben is egyenlő. Végül 1918-ban hoztak döntést arról, hogy szavazati jogot kapjanak a harmincévesnél idősebb brit asszonyok, amennyiben férjezettek voltak, volt vagyonuk, vagy egyetemi hallgatók voltak. 1928-ban pedig tovább csökkentették a férfiak és nők közötti jogi különbségeket: innentől kezdve minden 21. életévét betöltő nő általános szavazati joggal rendelkezett, csakúgy, mint férfitársaik. Mrs. Pankhurst ebben az évben hunyt el, 70 évesen.

Emmeline Pankhurst negyven éven át tartó küzdelme, és a szüfrazsettek szenvedései vezettek a mai brit nők egyenlőbb világához. Egyik legismertebb kijelentése szerint:

„Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány ugyanolyan esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei.”

Sajnos a lánygyermekek a mai napig sok országban megkülönböztetéseknek vannak kitéve, olykor a társadalom számára is alig érzékelhetően. Emmeline Pankhurst hatalmas örökséget hagyott ránk, nőkre és férfiakra egyaránt – a kérdés, hogy képesek vagyunk-e tovább folytatni a harcot, természetesen ezúttal kevésbé radikális eszközökkel, hogy teljes legyen az egyenlőség?

Kapcsolódó híreink

Megújul a Pioneer Books kiadó!
Igen, van hangom! – A női kiadó