1974. április 5-én jelent meg Stephen King sorrendben negyedik, egyúttal első kiadott regénye, amely páratlan sikert aratott: egy év alatt több mint egymillió példányban kelt el. A szerző azóta lélegzetelállító karriert futott be: napjaink egyik legnépszerűbb, legsikeresebb írójává, a horror Mesterévé vált, több mint 60 kiadott könyvvel, 400 millió eladott példánnyal a háta mögött. A jeles évforduló előtt egy nappal egy tweetjében azt írta:
„Carrie holnap 50 éves lesz. Nehéz elhinni, hogy ezt az élők sorából tapasztalhatom meg.”
Abban az évben, amikor a Carrie megjelent, Stephen King tanárként dolgozott, szabadidejében pedig férfimagazinok számára írt novellákat, a végül regénnyé alakult művet is eredetileg a Cavalier egyik ilyen pályázatára szánta. A The Guardiannek elismerte, ha nem adja ki a könyvet, talán soha nem is vált volna belőle hivatásos író. A Carrie valóban meghatározó mérföldkőnek számított Stephen King magánélete és karrierútja alakulásának szempontjából is:
„Tanítottam, és mindig hullafáradtan értem haza. Aztán pedig dolgozatokat kellett kijavítanom – nagyon kevés időm maradt a saját munkámra. Emlékszem, hogy arra gondoltam: még két-három év, és egyáltalán nem lesz alkalmam, lehetőségem arra, hogy írjak. A főnökség azt akarta, hogy vigyem én a vitaklubot, rendezzem én a színdarabot, meg ilyesmiket. Szó sem volt arról, hogy abbahagyom a tanítást.”
A szerző nem fűzött nagy reményeket a Carrie-hez, azt novellának szánta, de írását félbehagyta, sőt elégedetlensége okán ki is dobta. Az anekdota szerint felesége, Tabitha kotorta elő a szemétből, majd a cigarettahamut lesöpörte, és visszaadta az akkor 26 éves férjének. Stephen King a The Boston Globe vele készített interjújában emlékezett vissza a szóban forgó pillanatra:
„Ez jó, folytasd! – mondta Tabitha. Nem tudok olyan sokat a lányokról – feleltem. Aztán – nagyon éles eszű tudott lenni – folytatta:
– Segítek neked. Használd a mocskos, káromkodó fantáziádat!”
A Carrie hamarosan egy vagyont hozott a házra, ám ennek ellenére Stephen King akkori alkoholizmusa és kokainizmusa nem hagyott alább – emellett bármit elfogyasztott, ami a keze ügyébe akadt: fájdalomcsillapító, nyugtató, köptető szirup. A függőségekkel folytatott küzdelmét a 2013-ban megjelent Álomdoktor című könyvben örökítette meg, amelyet évtizedekkel azután adott ki, hogy a családja az 1980-as években válaszút, ultimátum elé állította.
A Carrie egy meggyötört, ügyetlen, vágyakozó, pattanásos és nemtörődöm lány felemelkedéséről szól, aki végre kiáll magáért. A regény a Maine állambeli kisvárosban, Chamberlainben játszódik, ahol közeleg az érettségi, a 16 éves Carrie-t pedig szinte minden elképzelhető csapás sújtja: el kell viselnie a vallási fanatikus, tébolyult anyja terrorját, gimnazista társai zaklatását. Mi több, az egész város pikkel rá, de hallunk a szomszédról is, aki szemtanúja volt a kis Carrie telekinetikus ereje kitörően erőszakos megnyilvánulásának…
„Érdekelt az a gondolat, hogy Carrie lerombolja a házat. De csak akkor tudtam meg, mi az a ház, amikor elkezdtem írni a könyvet” – fejti ki az író.
Ahogyan Margaret Atwood megjegyzi a szóban forgó regény és évforduló alkalmából a The New York Timesba írt esszéjében, a Carrie-ben a felszín alatt több dimenzióban is találhatunk értelmet, szimbolikus párhuzamokat a nyers horroron túl.
A nevek is beszédesek: Carrie, ahogy a szerző igyekszik hangsúlyozni, nem a Carol vagy Carolina beceneve. Carrie teljes keresztneve Carietta, amely a Caretta egy szokatlan változata. A név etimológiai gyökere pedig a caritasra, azaz a szeretetre vezethető vissza – a szerető és megbocsátó kedvességet jelképezi, a hit, remény és szeretet keresztényi hármasának legfontosabb erényét. Ez a fajta szeretet erősen hiányzik Chamberlain legtöbb lakójából, kiváltképp Carrie anyjából, aki tud lánya szuperképességeiről, és démoni energiáknak, boszorkányságnak tartja őket. Úgy véli, hogy Carrie egyik pokoli, cukortartót lebegtetni tudó nagymamájától örökölte azokat, ezért jámbor kötelességének tekinti, hogy megölje saját gyermekét. Carrie maga is tépelődik, ingadozik a szeretet és a megbocsátás, valamint a gyűlölet és a bosszú szélsőséges érzései között. Ami pedig átbillenti a holtponton, az a város iránti gyűlölete, és ekképpen válik a pusztítás angyalává. A fikciós, természetfeletti horror felszíne alatt mindig ott lapulnak Stephen King műveiben – így a Carrie-ben is – a valódi, hétköznapi horror elemei: a nagyon is valóságos szegénység, elhanyagolás, bántalmazás, éhezés, amelyek együtt hozzák létre a valódi szörnyek és áldozatok kettősségét.