A Côte d’Azur világa békében és háborúban

Friss megjelenés

1938-ban a Côte d’Azur a gazdagság,pompa és extravagancia világa volt, olyan ragyogó figurák nyaralóhelye, mint a windsori hercegi pár, Joseph P. Kennedy, Gloria Swanson, az író Colette,Picasso vagy Somerset Maugham. Az elit minden évben a Riviérára menekült az Európa többi részét egyre inkább beborító gazdasági és társadalmi, politikai zűrzavar elől; itt zavartalanul strandolhattak, kaszinózhattak, mulathattak egymás társaságában. Mindezen csillogás középpontjában Coco Chanel állt, az ő jelenléte és csodálatos villája, a La Pausa tette igazán kívánatossá a partszakaszt. Az árvaként felnőtt Cocóhoz a szépsége és intelligenciája vonzotta a férfiakat, de igazi ikonná csodálatos tehetsége, pihenést nem ismerő munkamorálja és kivételes ízlése tette. Ám a környező valóság mérge lassan ezt a varázslatos világot is átjárta. Megjelentek a nácik, és a háború előtti partik és kaszinók csillogása átadta a helyét a kitelepítések borzalmainak;otthon nélkül maradt, menekülő családok ezrei érkeztek a nyaralóhelyre.
A Chanel a Riviérán a gondos kutatómunkát a remek elbeszélői stílussal ötvözve mutatja be a bőség és az éhezés, a hősök és a kollaboránsok ellentmondásos korát egy olyan világban,amely a legragyogóbb magasságokból zuhant a mélybe, és egyaránt elénk tárva gazdagok és szegények, kivételezettek és elűzöttek sorsát.

Fordította Urbán Erika

Anne de Courcy író, újságíró, az Életrajzírók Klubjának elnöke, a Costa Book Awards rendszeres zsűritagja.Számos elismert történelmi munkát és életrajzot írt. Londonban, illetve Gloucestershire-ben él.

„A Côte d’Azur történetének lenyűgöző bemutatása, a húszas évek végének frivol és dekadens csillogásától a második világháború rettenetéig.” – Wall Street Journal

„De Courcy könyve szórakoztató és elgondolkodtató bepillantást nyújt a gazdagok és híresek egyszerre irigyelt és megvetett életébe.” – The Washington Post

„Ragyogó társadalom- és kortörténeti leírás a harmincas évek Riviérájáról… csodás részletességgel megfestett portré egy paradicsomi világról.” – Kirkus Reviews

„Gondosan felépített, magával ragadótörténet… De Courcy nem csupán Chanelről fest izgalmas portrét, de rendkívülierővel idézi elénk azt a két, teljesen eltérő világot, mely a háború éveiben egymás mellett létezett a Riviérán.” – Literary Review

Részlet a könyvből

A villa, amelyet Chanel 1927 decemberében pillantott meg először a herceg jachtjáról, egy Roquebrune nevű kis falu tetején állt, 180 méterrel a tenger szintje fölött;remek kilátás nyílt onnan az egyik oldalon Mentonra és az olasz határra, a másikon pedig Monacóra és az öbölre. A villa mögött az Alpok lábait látni a távolban. Chanel több szomszédos parcellát is megvásárolt, így nagyjából öt hektár földet sikerült megszereznie, amelyen még egy olajfaliget is volt. A mendemondák szerint Mária Magdolna itt állt meg pihenni, miután egy kormányát vesztett, hánykolódó csónakban elmenekült a Szentföldről Krisztus keresztre feszítése és feltámadása után – innen ered a birtok neve, La Pausa.
Három épületvolt a birtokon, ezekből alakították ki a központi lakóházat és két kisebb vendégházat […] A düledező épületekből szépen kialakított otthon lett egy fiatal, helybéli építészmérnök, Robert Streitz munkájának köszönhetően. Streitz olyan remekül helyreállította Chanel egyik barátjának, Jean de Segonzac grófnak a közelben fekvő villáját, hogy az beajánlotta az építészt Chanelnek. Nem sokkal azután, hogy 1929 februárjában aláírták az adásvételi szerződést, Chanel meghívta Streitzet egy partira a Repülő Felhő fedélzetére, amely akkor éppen Cannes-nál horgonyzott. A mérnök három nappal később elébe rakta az új villa terveit: a három fő épületszárny egy oszlopokkal szegélyezett, nyitott udvart ölelt körül. A huszonnyolc éves Streitznek ez a megbízás remek lehetőség lett volna.
Chanelnek annyira tetszett a terv,hogy egyből elfogadta, azzal a feltétellel, hogy mielőtt Streitz munkához lát,elmegy az aubazine-i zárdába, ahol Chanel a gyerekkora és tinédzserkora nagy részét töltötte, hogy be tudja építeni a kolostor néhány jellegzetességét a tervezett villába, és az atmoszféráját is vissza tudja adni. (Mikor ott járt,Streitz találkozott a főtisztelendő anyával, és megkérdezte tőle, hogy emlékszik-e Gabrielle Chanelre. Igen, válaszolta az apácafőnöknő, jól emlékszik rá, arra a szerencsétlen lelencre, „a törvénytelen gyerekre, aki a szegényházban született”.)

Chanel a Riviérán