A méltóság, mint létszükséglet
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen
Zamperini valóban élő személy volt, és micsoda élet volt az övé! Olasz bevándorló családba született fenegyerek, aki csínytevésekbe forgatott fölös energiáját egyszer csak bátyja unszolására sporttá konvertálta, és lett az Egyesült Államok igen-igen fiatal, ám egyik legsikeresebb futója a legendás sprinter, Jesse Owens oldalán. Bámulatos eredményei ellenére a 1936-os berlini olimpián, 19 évesen ötezer méteren indult és fantasztikus véghajrával, ha nem is nyert, olyat alkotott, hogy még Hitler is kénytelen volt kezet rázni vele. „Aha, maga az a fiatalember, aki olyan gyorsan hajrázik” - mondta a furcsa bajuszú férfi a birodalma fővárosában, ahol az olimpiára a sportolókon kívül „nem maradt más, csak mosolygó árják”. A laza kaliforniai gyerek akkor sem zavartatta magát, amikor a Birodalmi Kancellária épületéről épp a horogkeresztes zászlót szedte le az őrök legnagyobb megdöbbenésére, akik végül elengedték, merthogy az olimpikon megnyugtatta őket: csak szuvenír lesz. Szinte meseszerű, ahogy az is, hogy Goebbels Zamperini fényképezőgépével fotózta le Hitlert a sportoló számára. ,
De hogy ez a könyv bár olvasmányos, cseppet sem könnyű szórakozást ígér, rögtön kiderül a cselekmény közepébe vágó, onnan idéző előszóból. Itt a mese már rémmesévé kezd válni. A baljós jelek sokasodnak: a németek nekilátnak feldúlni Európát, a japánok elintézik Pearl Harbort. Az ekkor még olimpiai álmokban élő Zamperini pedig szomorúan veszi tudomásul, hogy a Helsinkibe tervezett olimpia is elmarad, miután korábban Tokió, a háborús készülődés kihívásai miatt lemondott a rendezéséről. ,
Rendíthetetlen
Cartaphilus Könyvkiadó, 2014.
1943 májusában az amerikai légierő egyik repülőgépe lezuhan a Csendes-óceán fölött. A tizenegy fős legénységből mindössze hárman élik túl a becsapódást, köztük a gép bombázótisztje, egy fiatal hadnagy: Louis Zamperini. A férfi közel két hónapig hánykolódik az óceánon egy mentőcsónakban. De az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődnek...
Japán háborús felkészülésének alaposságáról, különösen annak ideológiai megtámogatásáról több száz oldalon keresztül győződhetünk meg. „Minden egyes töltényt a birodalom szolgálatába kell állítani, minden szurony végén a nemzet nagyságának kell izzania!” - idéz a Hillenbrand által segítségül hívott történész, Iris Chang egy japán tábornokot. Japán az „erőszakot a szent cél eszközévé” tette. A szent cél a könyv tanúsága szerint nem más volt, mint a világuralom. ,
Japán világháborús ténykedéséről Európában kevés szó esik, hiszen a vén kontinenst a náci Németország borította lángba. Nem árt azonban, ha kitekintünk, és Japán valamint az USA Csendes-óceáni hegemóniáért vívott küzdelmének interpretációit szintén megismerjük. És azt is, hogy az amerikai hadsereg nem egészen olyan, mint amit Donald Sutherlandék a Kelly hősei című örökbecsűben előadtak. Az, hogy vicces neveket adtak a repülőiknek és rágóztak, még nem jelentette, hogy nem szenvedtek igen súlyos vereséget több hadszíntéren is.
Remek példa a fentiekre Louis Zamperini, a Super Man névre hallgató B-24-es bombázó büszke tisztjének élete Hillenbrand terjedelmes életrajzi művében. Amikor a berlini olimpián a japán sportolókkal parolázott, aligha jutott eszébe, hogy élete legsötétebb időszakát a japánoknak köszönheti majd. A kellemetlen viszontlátáshoz vezető út Zamperini légierős szolgálatán keresztül vezetett. A sors fura fintora, hogy az éles bevetéseket kalandosan megúszó Zamperini és társai egy bajtársaik felkutatására szervezett akció során jártak pórul a nyílt óceánon. Hárman, élet és halál közt hánykolódtak egy fürdőkádnyi gumitutajon, 47 napon keresztül. Cápamáj, albatrosz belsőségek, nyers hal esővízzel. Nem túl ígéretes menü, de a lét volt a tét, hát vállalták. A folyvást a tutaj körül ólálkodó cápákat utolsó erejükkel, evezővel próbálták távol tartani. A „valószerűtlen intellektuális menedékként” szolgáló tutaj végül partot ért, de egyenesen az ellenség karmaiba sodorva a két túlélőt. Felszabadulásukig napi „500 kalórián haldokoltak”, sorozatos bántalmazások, megaláztatások közepette, miközben egyik fogolytáborból a másikba szállították őket.
Bár a regény nem fikció, időnként mégis az a benyomása az olvasónak, mintha a kalandok már a valószínűtlenség határát súrolnák. A fogság kezdetétől válik a történet igazán - mint a mű alcíme fogalmaz - „az emberi akarat és méltóság diadalának igaz történetévé”. Zamperini vs. saját maga, illetve a Madár a.k.a. Mucuhiro Vatanabe, a szadista foglár, aki Zamperinit hol ököllel, hol övcsatjával, hol pedig egy kendo bottal hagyja helyben szinte minden nap. A leírások szerint olyan kegyetlenséggel, hogy már-már fejünket ingatnánk hitetlenkedve akár egy akciófilm verekedős zárójelenetét nézve: ennyi ütést nem lehet túlélni. Hasonlóképpen azt sem akarjuk elhinni, amikor a fogolytáborból áthelyezett Vatanabe, a szigetország túloldalán működő lágerben ismét feltűnik, hogy az oda tőle függetlenül szintén átszállított Zamperinit újra minden nap agyba-főbe verje. A legkülönösebb fordulatokat mindig az élet produkálja. ,
Ezen ponton már nagyon várja az olvasó a feloldozást, de még egy adag feketeleves zúdul a nyakunkba. Ha a fogolytáborban az emberi méltóság diadalt is arat a tomboló szadizmus fölött, a hazatérés rövid eufóriáját követően hősünk a ismét a Madárral randevúzik, rémálmaiban. Menedéket a whiskey jelent, azaz mégsem? A megváltást végül a vallás hozza el, a lelki feloldozás pedig a megbocsátást. Zamperini Japánban néz szembe a büntetésüket töltő fogvatartóival. Szinte diadalnak érezzük, amikor a naganói olimpián, az olimpiai lánggal futó Louis előtt szétnyílik a japán hadsereg díszalakulata. Ám valahogy mégis hiányérzetünk van: vajon igazi elszámolás lesz-e a végén, és Vatanabe megkapja, ami neki jár? Ezt azonban nem árulnánk el, hisz a legkülönösebb fordulatokat mindig az élet produkálja.
A részletek hitele
A két sikeres könyvet jegyző újságíró, Laura Hillenbrand nem csupán emberek pokoljárását írja itt le tárgyilagosan, a drámai jelzőkkel gazdaságosan bánva. A majd 500 oldalas mű sporttörténeti csemege, hadtörténeti érdekesség, a katonai repülés megszállottai pedig lubickolhatnak a II. világháború legnagyobb példányszámban legyártott legendás bombázójáról, a B-24-ről szóló személyes beszámolókban. Az eredetiben 2010-ban napvilágot látott mű több mint 3 millió eladott példánya és hazafias témája az álomgyár figyelmét sem kerülte el. Angelina Jolie rendezésében hamarosan nálunk is a mozivászonra kerül Zamperini kalandos élete. Az idén júliusban, 97 évesen az örök futópályákra eltávozó veterán februárban még lázasan dolgozott együtt Jolie-val a filmen.
Vereckei András ,
Vereckei András ,