A tudatosság („mindfulness”) kifejezést mostanában a kelleténél többször lehet hallani. Ebben a gyors, lehengerlő világban arra bíztat minket, hogy koncentráljunk önmagunkra és az adott pillanatra. Azonban, mint minden felkapott, trendi kifejezés, a szó valós jelentése gyorsan kopik, és gyakran rosszul használják – gondoljunk csak a paleóra!
Az alapvető gondolat eltűnése miatt döntött úgy dr. Stephen McKenzie pszichológiakutató, hogy valami mélyebbre van szükség, így megírta A szív ébersége című nagysikerű könyvét.
„Én úgy gondolok a szív éberségére, mint a tudatosság második generációjára” – vallja a szerző. – A tudatosság – vagyis az éberség és az elfogadás gyakorlata – mára egyfajta technikává vált, pedig ennél sokkal tágabb és mélyebb értelmezésére lenne szükség. A tudatosságnak valójában az emberek motivációjáról kellene szólnia. Röviden azt mondhatjuk, a tudatosságból hiányzik a szív, az érzés, és hiányzik belőle a lélek is, mivel már nincs elég mélysége. A szív ébersége ráébreszt, hogy ezekben a modern időkben lassan elveszítjük a kapcsolatot a lelkünkkel.”
Hozzáteszi, a szív vagy a tudat ébersége valójában nem arról szól, hogy jógázunk, tiszteljük a napot, vagy kristályokkal gyógyítunk (persze ezek közül mindegyik kiváló hatással lehet.)
„A szív éberségének gyakorlása olyan egyszerű is lehet, mint másokat meghallgatni. Ebben a rohanó világban szép lassan elveszítjük a kommunikáció képességét, ami stresszt okozhat, és úgy érezhetjük, lemaradunk valamiről, ha nem kapcsolódunk az internetre. A szív ébersége annyit tesz, mint megnyugodni, és visszatalálni önmagunkhoz, és ezáltal másokhoz is. Tulajdonképpen arról lenne szó, hogy önmagunkhoz kapcsolódjunk az internet helyett.”