Amelia Earhart – A repülés női úttörője

Amelia Mary Earhart 1897-ben született az amerikai Kansas államban. Gyermekként rengeteget utazott, életére a rendszeres lakhelyváltás volt jellemző, mert édesapja szinte folyamatosan munkát keresett. Őt és nővérét különleges szellemben nevelték, édesanyjuk azt vallotta, „ő nem fog szép kis úrihölgyeket nevelni a lányaiból”. A kislányok fára másztak, órákat töltöttek kalandokat keresve a szomszédságban, és nagyanyjuk nemtetszése ellenére gyakran fiúsabb viseletbe voltak öltöztetve. Amelia Earhart 10 évesen látott először repülőgépet, bár visszaemlékezései szerint ez ekkor még egyáltalán nem ragadta meg a figyelmét.

Középiskolai tanulmányait különböző iskolákban végezte, végül a chicagói Hyde Park Középiskolában fejezte be. Kihívásokkal teli gyermekkora ellenére nagy karriertervei voltak, és mindig magával hordozott egy újságcikkekből összeállított kis gyűjteményt, melyben olyan nők szerepeltek, akik korábban férfiak uralta munkaterületeken értek el nagy sikereket. 1917-ben, egy évvel azután, hogy befejezte a középiskolát, Earhart belépett a kanadai Vöröskereszt szervezetébe, hogy az első világháborúban harcoló katonákon segíthessen. Egy katonai kórházban dolgozott, és az oda kerülő pilótákkal való beszélgetések keltették fel a figyelmét a repülés iránt. 1920-ban édesapjával meglátogatták Frank Hawks, későbbi versenypilóta repülőterét, aki elvitte őket egy 10 perces bemutatókörre. Amelia Earhart így emlékezett vissza a meghatározó élményre:

Különböző alkalmi munkákkal pénzt gyűjtött, és pilótaleckéket vett. Szülei – bár ellenezték az ötletet – anyagilag támogatták őt. Hat hónappal később megvette az első repülőgépét, egy használt, sárga színű Kinner Airster gépet, aminek a Kanári becenevet adta. Nem sokkal később ezzel a géppel női világrekordot döntött magasrepülésben 14 000 láb (4300 méter) elérésével. 1923 májusában ő lett a 16. pilótajogosítvánnyal rendelkező nő az Egyesült Államokban. A valódi hírnevet azonban csak néhány évvel később szerezte meg.

Charles Lindbergh amerikai pilóta 1927-ben repülte át egyedül az Atlanti-óceánt. Ez az egyedülálló teljesítmény felkeltette Amy Phipps Guest, Londonban élő örökösnő figyelmét, aki az első nő szeretett volna lenni, aki ugyanazt az utat megteszi. Meg is vásárolta a híres felfedező, Richard Byrd admirális Friendship nevű, hárommotoros Fokker gépét erre a célra, azonban mivel pilótaképzésben nem részesült, és előkelő családja sem egyezett bele a veszélyes utazásba, keresnie kellett valakit, aki végrehajtja helyette a feladatot. Guest mindenképpen egy fiatal nőt szeretetett volna a pozícióra, és George Palmer Putnam könyvkiadó segítségét kérte, hogy megtalálja a megfelelő embert. A férfi – mivel szimpatikus volt számára a nő – Amelia Earhartot ajánlotta, aki el is vállalta az utazást. Érdekesség, hogy Putnam és Earhart később házasságot kötöttek.

A meghatározó útra 1928. június 17-én került sor. Amelia Earhart csak utas volt a gépen, egy férfi pilóta, Wilmer Stultz és Louis Gordon navigátor irányították, a nő feladata a csomagok felpakolásában merült ki. Ugyanakkor a tény, hogy ő volt az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, országos hírnevet hozott neki. Az újságok ünnepelték, díszes felvonulásokon és banketteken vett részt. Earhart elhatározta, hogy ismertségét arra használja fel, hogy a nőkkel is megismertesse és megszerettesse a repülést. Újságíróként rendszeresen érintette ezt a témát, segítette a légi személyszállítás népszerűsítését, és a National Airways légitársaság elnökévé is választották. Ugyanakkor egyre több kritika érte amiatt, hogy csak utasként vett részt a híres óceán-átrepülésen.

Alapos felkészülés után 1932. május 20-án indult el egy kétmotoros Lockheed Vega repülőgéppel, hogy bizonyítson irigyeinek, és egyedül repülje át az Atlanti-óceánt. A repülés nem volt könnyű. Az üzemanyag beszivárgott a vezetőfülkébe, a magasságmérő elromlott, és viharos szél dobálta a gépet. Egy szakaszon 900 métert zuhant a gép, és pörögni kezdett. Mindezek ellenére elérte Írország partjait, és 15 óra repülés után sikeresen leszállt. Lindbergh úttörő vállalkozása óta ez volt a második ilyen repülés. Ezután a repülés nagyasszonya szinte megállíthatatlanná vált. Női távolsági rekordot is felállított egy 3200 kilométeres repüléssel, rekordidő alatt keresztülrepült az Amerikai Egyesült Államok felett (19 óra), majd a rá következő évben megdöntötte a saját rekordját.

Amelia Earhart 1937-ben elhatározta, hogy tesz egy utolsó nagy utat, és körberepüli a Földet.

Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén Miamiből szálltak fel, és délkeleti irányban kezdték meg az utazást, amit korábban még senki sem teljesített. Brazíliába repültek, majd északkeletre, Szenegál felé vették az irányt. Átrepültek az afrikai kontinens fölött (több helyen leszálltak), érintették az Arab-félsziget déli részét, majd Indiába érkeztek. Ezután délkelet felé fordultak, hogy elérjék Indonéziát. A következő „ugrás” volt a legnagyobb: a Howland-sziget a Csendes-óceán közepén fekszik, 3500 km-re akkori helyüktől. Már a felszállás előtt technikai nehézségek akadtak, azonban mégis az indulás mellett döntöttek, ami július 1-jén megtörtént. Ahogy a sziget felé közeledtek, Earhart július 2-án rádión időjárás-jelentést kért a sziget térségéről. A közelében vihar volt. Még néhány rádióüzenet érkezett, Earhart többek között alacsony üzemanyagszintet jelentett. Az utolsó üzenet helyi idő szerint délelőtt 8:45-kor érkezett, a repülőgép azonban soha nem érkezett meg a szigethez. A roncsokat hiába kereste az Amerikai Tengerészet hatalmas erőkkel, nem találtak semmit. 1939. január 5-én Amelia Earhartot hivatalosan halottá nyilvánították.

Az életében különleges, halálában rejtélyes pilótanő mindvégig azért dolgozott, hogy bebizonyítsa: igenis képesek a nők is olyan tettekre, amelyeket férfiak is csak erőfeszítések árán tudnak végrehajtani. Munkássága a mai napig rengeteg nőt inspirál arra, hogy férfiak uralta hivatásokban keressék karriercéljaikat.