Brunszvik Teréz – Az első magyarországi óvodák alapítónője

Manapság Magyarországon minden hároméves gyermek óvodába megy, és már kisgyermekkorban szakértő pedagógiai neveléssel fejlődhet. Azt azonban kevesen tudják, hogy mindezt egy grófkisasszonynak köszönhetjük, akit a korban sokan bolondosnak gondoltak emiatt.

Brunszvik Teréz 1775-ben született, előkelő családba. Édesanyja Mária Terézia udvarhölgye volt, így a kivételes szépséggel megáldott lánynak maga az uralkodónő lett a keresztanyja. Édesapja, ifj. Brunswick Antal gróf fontosnak tartotta, hogy gyermekei jó nevelést kapjanak, így három lányát és fiát görögre és latinra tanította, és számos magántanárt fogadott melléjük. Édesapja korai halála után azonban Terézre más sors várt: édesanyja innentől kezdve azt tartotta szem előtt, hogy jó férjet találjon számára.

Brunszvik Teréz azonban nem akart férjhez menni, tanulmányait szerette volna folytatni, utazásra vágyott, és arra, hogy másoknak segíthessen. Az 1800-as évek elején Bécsben lakott, majd megözvegyült húgával Oroszországba, onnan Svájcba költözött. Itt ismerkedett meg Johann Heinrich Pestalozzi svájci pedagógussal, a neveléstörténet egyik legkiemelkedőbb alakjával, aki nagy hatással volt rá. Teréz elvállalta testvére hat gyermekének a tanítását, és velük együtt próbálta megtalálni a leghatékonyabb tanítási, nevelési módszereket. Hamar rájött, hogy nem az akkoriban elismert szigor és a pálca a legjobb nevelési eszközök, hanem a tanítói szeretet és a tanulás öröme az, ami igazán motiváló. Miután a gyermekek felnőttek, és a legmodernebb bentlakásos intézményekben helyezkedtek el, Teréz rádöbbent, mi az ő igazi feladata: a kisgyermekek nevelése.

Az a meggyőződése, hogy a gyermekek nevelését két-három éves korban kellene elkezdeni, hiszen az ekkor tanultak egész életükre berögzülnek, furcsa és forradalmi gondolatnak számított akkoriban. Sokan bolondosnak is tartották a grófkisasszonyt emiatt, hiszen milyen asszony választaná mások gyermekeinek gondozását, amikor sajátot is szülhetne? Brunszvik Teréz azonban nem adta fel, felkérte gazdag ismerőseit, hogy támogassák egy kisdedóvó intézmény megalapítását, s amikor megkeresése süket fülekre talált, eladta minden drága holmiját – ezüst étkészletét, kocsiját és ékszereit, így összegyűjtve a megfelelő alaptőkét. A Habsburg Monarchia területén az első kisdedóvót ő nyitotta meg 1828. június 1-jén, Angyalkert név alatt, édesanyja budai házában. Az intézmény más volt, mint a mai óvodák, hiszen a kettő és hét év közötti gyermekek nem játszhattak egész nap, hanem komoly tanterv szerint tanítódalokat énekeltek, írni és olvasni tanultak, miközben férfi tanítók foglalkoztak velük. Az Angyalkert azonban hatalmas sikernek örvendett a kisgyermekes szülők körében. Olyannyira, hogy a második kisdedóvó megnyitását már maga Mária Dorothea főhercegnő szorgalmazta, azonban az állam továbbra sem támogatta az ügyet.

Brunszvik Teréz nem kért tandíjat, szerette volna, ha óvodájába szegény gyermekek is járhatnak, hiszen nekik van a legnagyobb szükségük értő nevelésre. 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. További 11 óvodát indított útjára, s 1861-ben bekövetkezett haláláig 80-ra nőtt ezen intézmények száma. Unokahúgával, Teleki Blankával tevékenyen részt vett az első magyar nőnevelő intézet létrehozásában is. Mindemellett remekül zongorázott, szavalt, rajzolt, festett, sőt, németül verseket is írt.

Brunszvik Teréz tevékenységének és elszántságának rengeteget köszönhetünk. Nevét számtalan, ma is aktívan működő óvoda és óvodapedagógiával kapcsolatos intézmény őrzi, valamint díjat is alapítottak a tiszteletére, amely kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus-képzésben kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozható.