Diófa, váltás fehérnemű és egy váratlan szerelem – Érdekességek Móricz Zsigmond életéből

A népszerű író a Dunakanyarban, Leányfalun élt, ahová először a kor ismert színésze-színésztanára hívta meg vendégségbe a nyaralójába. Móricz Zsigmondnak már akkor megtetszett a festői falu, de először nem talált megfelelő házat. Az egyik telken állt egy gyönyörű diófa, amibe az író beleszeretett, így végül 1911-ben azt a három holdas szőlőt vette meg, ahol a fa állt. Az első kis házát az édesapja, Móricz Bálint építette meg, amit Kós Károly és munkatársai tervei alapján bővítettek, mai formáját 1922-re érte el. A leányfalui ház 1912-től a család nyaralója volt, majd Móricz Zsigmond otthona 1936 és 1942 között.

Móricz Zsigmond nagy teherbírású, szorgalmas ember volt. Mindennap hajnalban ébredt, és írógépén két ujjal villámsebesen kopácsolta a műveit. Mire a családja felébredt, már letudta az aznapra magának kiszabott penzumot, és csak élvezte a társaságukat. Az író a saját életéből, a valóságból merített ihletet. A földeken dolgozó napszámosokat arra kérte, hogy meséljenek neki. Viccesen azt mondogatta, hogy a világ legdrágább zöldsége az ő kertjében terem, mert beszélget az emberekkel, ahelyett, hogy dolgoztatná őket.

Móricz Zsigmond folyton utazott, gyűjtötte a történeteket és az ihletet. Magyarországot keresztül-kasul bejárta, Felvidék és Erdély gyakori úti céljai voltak, de külföldre is ellátogatott. A szobájában mindig elő volt készítve egy kis táska, amiben a legalapvetőbb tárgyak voltak: pizsama, egy váltás fehérnemű, fogkefe és persze papír, ceruza. Hajnalban szeretett útra kelni, és időnként csak egy cetlit hagyott hátra a családjának azzal, hogy „elmentem”.

A művei alapján egész másnak képzeli az ember a Légy jó mindhalálig, a Rokonok, az Úri muri és a Barbárok szerzőjét, mint amilyen volt. A valódi, hétköznapi Móricz Zsigmond, az apa és férj szenvedélyes ember volt, ami világosan kiderül a pár éve nyilvánosságra került és könyv formájában is megjelent naplóiból. Házas ember volt, amikor végzetesen beleszeretett Simonyi Mária színésznőbe. Ekkor naplójába ezt írta: „Beütött a tűzvész! Egész 1924. feb. 1-jéig azt vallottam, hogy nincs szerelem. Az csak fantázia. És mindig sajnáltam, hogy tőlem meg van tagadva ez az érzés, ha van, mért nem részesülök benne én is.” A viszony egy évig tartott, és Móricz neje, Holics Janka elég szokatlan módon értesült róla: „A feleségemnek egyszer egy aktus közben vallottam be magát: ő azóta számon tart” – írta Móricz egyik levelében az ifjú színésznőnek. A megaláztatást a feleség egy idő után nem bírta tovább és méreggel öngyilkos lett. Az író egy évvel később elvette a szeretőjét, és nyolc évig éltek együtt.

Második felesége nagy szerelem volt, de Simonyi Mária művészileg meg igazán inspirálta az írót, ezért a kapcsolatuk szépen lassan kihűlt. Móricz 1936-ban ismerte meg Litkei Erzsébetet, vagyis Csibét. Az alig húszéves lány – aki akkor már anya volt – éppen a Dunába akarta vetni magát az egyik hídról, amikor az író megmentette. Lányává fogadta, de a naplóiból kiderült, hogy Csibe egy idő után a szeretője lett. Móricz Zsigmond sosem vette feleségül – válása után Csibe a házvezetőnője lett, és történeteivel inspirálta az alkotói folyamatot, egyebek mellett az Árvácska című remekművet is ő ihlette.

Móricz Zsigmond halálát egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik lánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én agyvérzésben halt meg a kórházban.