Nincs engedélyezve a javascript.
Európa Könyvkiadó
február 2.
Egy birodalom utolsó szívdobbanása

Egy birodalom utolsó szívdobbanása

131 éve, 1889. január 30-án hunyt el Rudolf osztrák főherceg. A trónörökös tragikus utolsó útja a mayerlingi vadászkastélyba fiatal szeretőjével, Vetsera Máriával nem csupán egy birodalmat rendített meg, de a huszadik század küszöbén egész Európának is megpecsételte sorsát.

Rudolf főherceg és trónörökös Sissi és Ferenc József egyetlen és hőn áhított fiúgyermeke, aki 1858. augusztus 21-én látta meg a napvilágot a festői Laxenburgban, és akiben az Osztrák-Magyar Monarchia Isten ajándékát látta. Rudolf örökölte anyja érzékenységét és tudásvágyát, ám emellett a Wittelsbachok gyenge idegrendszerét is. Rudolfot Zsófia főhercegné szigorú irányítása alatt már gyermekkorában porosz katonai nevelésben részesítették, mivel Erzsébetet gyengének és nem megfelelőnek tartották a feladatra. A kis főherceg éjszakánként egyedül gyakorlatozott a sötét erdőben, és reggelről-reggelre jeges vízzel ébresztették. Öt éves korára már három nyelven beszélt folyékonyan. Folyamatos megbetegedéseit gyenge alkatának tulajdonították, és még többet követeltek tőle.

Miután Erzsébet tudomást szerzett fia szenvedéseiről, életében először és utoljára fellépett a császár ellen. Ferenc József pedig először mondott nemet édesanyjának, a főhercegnének, akiről azt tartották, hogy ő az egyetlen férfi az udvarban. Sissi átvette fia nevelését, de a fizikai és lelki megpróbáltatások okozta károk már véglegesnek bizonyultak. Nevelésében a katonai szigort és császárpártiságot felváltották a liberális eszmék és köztársasági víziók.

Férfivá érésének éveit szabadgondolkodók határozták meg, amit a császári udvar sok esetben rossz szemmel nézett. Ferenc József nehezen viselte, hogy fia a katonaság helyett inkább a természethez és a tudományokhoz fordul. Rudolfot, hogy kiszakítsák a romboló hatásúnak tartott környezetből, Prágába küldték, hogy tanulmányait megszakítva eleget tegyen katonai kötelezettségeinek. A főherceg ornitológiai ismereteinek és természetszeretetének egyik bizonyítékaként született 1886-ban Jókai Mórral közös művük, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben, mely meghatározó alkotása volt a kornak. A trónörököst szerették volna minél messzebb tudni Bécstől és a császártól, hogy liberális személyisége semmiképp ne befolyásolhassa az uralkodót. Rudolf, hogy mégis hangot tudjon adni nézeteinek, Moritz Szeps zsidó lapkiadón keresztül Julius Felix álnéven publikálta a császárt és a monarchiát bíráló írásait.

Bécsbe a szinte még gyermek Stefánia belga hercegnővel kötött házassága után térhetett csak vissza. Az egész monarchia által remélt, frigyükből származó fiúgyermek lány lett, és mivel a trónörökös hírhedten kicsapongó szerelmi életet élt, és Stefániát is megfertőzte a kalandjai során szerzett nemi betegséggel, így nem is lehetett több gyermekük. A kezdetben még akár boldog házasság látszatával is kecsegtető kapcsolat hamar megromlott – míg Stefániát a csillogás és a társasági élet vonzotta, addig Rudolfot ennek épp az ellenkezője.

Rudolf már így is gyenge lelkiállapotát ezek a tragédiák csak tovább súlyosbították. Politikai helyzete megrendült, és nem látott kiutat a reménytelenségből. A trónörökös öngyilkos hajlama nem volt titok a bécsi udvar titkosrendősége előtt: Rudolf szeretője és egyben barátnője, Mitzi Kaspar, a bécsiek körében keresett prostituált tájékoztatta a hatóságokat, miután a trónörökös egy éjszaka arra kérte őt, hogy kövessenek el együtt öngyilkosságot. Az illetékesek megdöbbenéssel és hitetlenkedéssel fogadták a történetet, és úgy döntöttek, jobb, ha nem figyelmeztetik erről a császárt.

Rudolf 1888 őszén ismerhette meg Vetsera Mária baronesszt unokatestvérén, Marie Larisch grófnőn keresztül, aki segített megszervezni a két szerelmes közötti titkos találkozókat. Rudolf a boldogságra való utolsó kétségbeesett próbálkozásaként a pápához fordult, hogy annulálja házasságát. Mikor ez Ferenc József fülébe jutott, hatalmas vita kerekedett közöttük, ahol a császár a szemére hányta, hogy nem érdemes a császári trónra.

1889. január 29-én Rudolf egy rögtönzött vadászkirándulásra indult Bécsből Mayerlingbe két bizalmas barátjával és legközelebbi személyzetével. Mária később indult utánuk. Rudolf, miután megérkeztek, táviratozott feleségének, hogy meghűlt az úton és nem tud visszatérni a császári városba a családi vacsorára. A trónörökös az éjszakát a vadászkastályban töltötte szeretőjével, ahol január 30-ára virradóra végzett a fiatal lánnyal, majd rövid időn belül magával is. Hogy elrejtsék a bizonyítékokat, Máriát egy közeli temetőben ceremónia nélkül hantolták el. A bécsi udvar megpróbálta leplezni a trónörökös halálának valódi okát, így az első hírek szélütésről érkeztek, ám később kénytelenek voltak bevallani, hogy a monarchia ifjú reménysége öngyilkosságot követett el. Hogy egyházi szertartás keretében és a főhercegnek kijáró pompával temethessék el, hivatalosan elmebajt állapítottak meg nála.

Rudolf félelmei az egy a kontinenst keresztülszelő és birodalmakat szétzúzó háborúról az 1914-ben kitört I. világháborút, egységes Európát vizionáló nézetei pedig az Európai Uniót előzték meg. Valószínűleg örökre megválaszolatlan marad a kérdés, hogyan alakult volna Európa sorsa, ha az Osztrák-Magyar monarchia Rudolf irányítása alá kerül.

A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös

A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös

"Szerelmi regény"

Bart István
Rudolf trónörökös

Rudolf trónörökös

Hamann, Brigitte
Császárnénak szántak

Császárnénak szántak

Rudolf trónörökös özvegyének emlékiratai

Stefánia
Kedves Jó Barátném!

Kedves Jó Barátném!

Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz

Hamann, Brigitte
Erzsébet királyné

Erzsébet királyné

Hamann, Brigitte
Sisi udvarában

Sisi udvarában

Wallersee-Larisch, Marie Louise von