„Bele kell írnom nevemet az időbe az akaratommal. Mint az oroszlán a karmával.” (Mussolini)
A Forli közeli Verano di Costa-i magányos házból Rómába, a családi kocsmából és kovácsműhelyből a miniszterelnöki bársonyszékbe – Margherita Sarfatti életrajza a közeli ismerős bennfentességével rajzolja meg a későbbi olasz fasiszta diktátor pályaívét születésétől a hatalomra jutásáig.
„Benito Mussolini mind lélekben, mind arcban új megtestesülése a tiszta itáliai típusnak, mely századok múltán ismét visszatér és kivirágzik” – írja biográfusa és zsidó származású szeretője a szocialista politikusból fasisztává vedlett Ducéről, s egészen gyerekkorától, inas- és tanulóévein keresztül, tanári és újságírói pályáján át, világháborús katonai és politikusi pályájának korai szakaszán végigkíséri, számos személyes értesüléssel és anekdotával fűszerezve a nem mindennapi felemelkedés történetét – egészen a hatalom tényleges és végső megragadásáig.
A szerző esszéisztikus-publicisztikus stílusa valami egészen egyedi képződménnyé – szinte irodalmivá, de mindenképp regényessé – teszi a maga is sikeres ponyvaregényírói múlttal rendelkező Benito Mussolini életrajzát.
Megismerjük a már gyerekkorában igen agresszív diákot, a kovácsmesterségbeli tudására, repülővezetői jártasságára büszke fiatalembert, a rettenhetetlen és sokszorosan börtönviselt szocialistát, az elszánt újságírót, népszónokot és politikust – és a fekete inges légiókat „római üdvözléssel” fogadó mániákust.
Sarfatti életrajza, mely most jelenik meg másodszor magyarul, nemcsak Kosztolányi Dezső fordítása miatt érdemel (nyelv)történeti figyelmet, hanem a történelmi változások ciklikussága, a népvezérek és követőik lelki anatómiáját tekintve is számos tanulságul szolgál a jelenünkre.
M(argherita) G(rassini) Sarfatti (1880–1961) olasz újságíró, műkritikus, a Nemzeti Fasiszta Párt befolyásos tanácsadója. Gazdag, velencei zsidó családból származott, aki azonban fiatalon elszökött otthonról és férjhez ment a szocialista (szintén zsidó) Cesare Sarfattihoz. Milánóban intenzív társasági életet éltek, otthonuk művészeti szalonként fogadta a helyi kiválóságokat. 1911-ben ismerkedett meg Mussolinivel, akivel együtt dolgoztak az Avanti! című újság szerkesztőségében, és akinek az egyik szeretője lett.
A későbbi fasiszta diktátor életrajzát 1924-ben írta, s a könyv először Angliában jelent 1925-ben, majd rá egy évre Olaszországban is, ahol annyira sikeres lett, hogy tizenhétszer kellett újranyomni, és tizennyolc nyelvre fordították le. Magyarul Kosztolányi Dezső fordításában jelent meg 1927-ben.
Az életrajz az Európa Könyvkiadó kiadásában most jelenik meg másodszor nyelvünkön.