Christian Dior világhírű divattervező háttérbe húzódó húgának, Catherine-nek a története

Justine Picardie végigköveti a testvérek útját a megszállt Párizsban, ahol Christian a divatszakma titkait igyekezett ellesni, Catherine pedig a francia ellenállási mozgalom tagjaként vívta a harcát, amíg csak el nem fogta a Gestapo és nem deportálták a ravensbrücki koncentrációs táborba. Picardie bejutott kutatásai során a Dior család otthonaiba és archívumaiba, így hitelesen tárja elénk Catherine hősies életének titkait, és új megvilágításba helyezi Christian legendás életművét is, bemutatva, hogy a „New Look” szemkápráztató és életigenlő varázslata milyen szorosan kötődik a húg által átélt szörnyűségek sötét világához. Picardie nagy igyekezettel tárja elénk, mit jelent ismerni a sötétséget és a kétségbeesést, és mindezek dacára a reményt fel nem adva hinni a szépségben.

A szerző szándéka sikerült: az olvasó egy tökéletes és felejthetetlenül megindító könyvet tart a kezében.

A Harper's Bazaar egykori szerkesztőjének ez a nagyszerű munkája nem egykönnyen besorolható műfajilag. Picardie eredetileg azt tervezte, hogy Christian Dior divattervező életrajzát írja meg, de munka közben rabul ejtette Christian húgának, Catherine-nek (Miss Diornak) az alakja, amelyről már-már bántóan kevés szó esett az amúgy roppant gazdag Dior-szakirodalomban. Igaz, maga Catherine sem szeretett szerepelni, és nem szívesen beszélt arról sem, amit a francia ellenállási mozgalom tagjaként élt át a második világháború alatt. Picardie azonban nem ijed meg a kevés életrajzi adattól, és lenyűgöző arcképet vázol fel Catherine-ről és Christianról is. Ezeket az életeket a háború sújtotta Franciaország brutális valósága foglalja keretbe, felváltva olvashatunk a német munkatáborok dermesztő világáról és a párizsi előkelőségek felhőtlen szórakozásáról, a náci kínzókamrák borzalmairól és a párizsi divatbemutatókról. Az egyik fejezetben Dior „New Look”-jának a diadalmenetét követhetjük, hogy a következőben már a háborús bűnösök halálos ítéletét kihirdető törvényszék munkájába pillantsunk be; a Marshall-terv részletei után pedig a Dior divatház marketingstratégiájával ismerkedhetünk meg…

Feltárulnak előttünk a második világháború és a nácizmus borzalmai, bepillanthatunk Christian Dior varázslatos világába, és legfőképpen lenyűgözve követhetjük végig Catherine Dior szélsőségek között csapongó, hallgatag, mégis szenvedélyes életét.

A Dior egy jómódú, befolyásos normandiai család, generációk óta műtrágyában utaznak. Dior anyja egy kemény, határozott asszony, mindene a család, Dior apja pedig mindent megtesz érte, a gyerekeiért, rengeteg pénzt áldoznak az otthonukra, a kertjükre, a berendezésre stb., ahogy azt egy nagypolgári családban illik. Dior anyja sokat és szívesen kertészkedik. Az öt gyerek közül a másodszülött Christian (1905) és a legkisebb Catherine (1917) örökölte tőle ezt a szenvedélyt. Talán ezért van az is, hogy ők állnak a legközelebb egymáshoz a testvérek közül, és ez egész életükre így is marad. Anyjuk halála nagyon megrázza a családot, majd kitör a gazdasági világválság, amely tönkreteszi az apjukat. Eladnak mindent, egy világvégi tanyára költöznek, és Catherine ott is éldegél Callianban az apjukkal és a házvezetőnőjükkel (az élete jórészét ott is töltötte). Ahogy Christian karrierje beindul (vagy legalább állást szerez a divatszakmában, rajzol, időnként tervez is), Catherine felköltözik hozzá Párizsba. Ezek szép idők, a harmincas éveknek azonban gyorsan vége szakad és kitör a háború, Párizst megszállják a németek. Visszatérnek délre, zöldséget termesztenek, nyomorognak. Azután a „Szabad Franciaországot” is megszállják a németek? Christian visszamegy Párizsba, Catherine pedig belép az ellenállási mozgalomba. Elég sokáig bírja, de nem sokkal a normandiai partraszállás után lebukik (több társával együtt, Párizsban), megkínozzák, deportálják, és közvetlenül Párizs felszabadulása előtt még elviszik Ravensbrückbe, amit (sok társával ellentétben) neki valahogy sikerül túlélnie. A többi már történelem: Christian 1947-ben egy csapásra világhírű lesz a frissen alapított divatházának az első kollekciójával, Catherine pedig éldegél délen a mozgalomban megismert szerelmével, virágot termeszt, és a kedvenc rózsáiból nyert olajat szállítja a Dior divatháznak, mert az az egyik eleme a cég első és leghíresebb parfümjének, a „Miss Dior”-nak. Saját gyermeke nem született, a férje fiait neveli, szereti a sajátjaiként. A legkedvesebb bátyjával mindvégig szoros kapcsolatban maradt, pedig erőteljes a kontraszt kettejük élete között. Egy igazi showman bátty és az ő kedvenc, legkisebb húga, aki egy bátor, okos és hősies nő volt, egy kőkemény ellenálló a német megszállás alatt, aki az élete legnagyobb részében visszavonultan élt Dél-Franciaországban és nem igazán állt szóba senkivel, nem szerepelt és főleg nem kérkedett a bátyjával, a háborús hőstetteivel és a koncentrációs táborokban átélt borzalmakkal, hanem inkább kertészkedett és virágokkal kereskedett, azután eltemetett mindenkit, akit szeretett, és legvégül (2008-ban) majd’ kilencvenévesen maga is meghalt.