Élet és halál viking módra
Friss megjelenés
Tom Shippey regénye, a Kacagva halok meg hiánypótló alkotás, amely már hosszú ideje váratott magára, hogy a skandináv kultúra, mitológia és történelem ezen legendákba veszett korszakát feltárja.
Ha az ember azt a szót hallja, hogy viking, egyből szarvas sisakos, szakállas férfiakra gondol, akik fejszével üvöltözve rohangálnak jobbra-balra, hogy mindenkit lekaszabolhassanak és mindent kifosszanak. Tom Shippey máshogy vélekedik a skandináv területek egykori urairól. Úgy gondolja, többek voltak ők az egyszerű sztereotípiáknál. Könyvében, a Kacagva halok meg-ben végigjárja a viking kultúra minden szegletét, és betekintést nyújt a vadnak csúfolt nép életébe és mindennapjaiba. Erre különösen jó eszköznek bizonyulnak a múltból fennmaradt sagák, amelyek legendás, egykor élő és kitalált vikingek tetteit és élettörténeteit mesélik el. A szájhagyomány útján terjedt legendák ugyan mitizálták is az északi népeket, ennek ellenére felfejthető belőlük a vikingek gondolkodása és a viking lét pszichológiája. Túl azon, hogy technológiailag fejlettek voltak a hajózás terén; hogy sokáig nem akadt ellenfelük a taktikai bravúrjaik miatt; és túl azon, hogy a fél világot behajózták és felfedezték maguknak. Shippey azt is bemutatja mi kötötte őket össze, mi volt az a gondolkodásmód, ami miatt egyáltalán használhatjuk a jelenben azt a gyűjtőfogalmat, hogy viking. A szerző ezekre a rendezőelvekre világít rá hibátlanul, különös tekintettel a hősi halál kultuszára.
Kacagva halok meg
Élet és halál viking módra
Alexandra Kiadó (A), 2023.11.14.
A vikingekkel kapcsolatos közkeletű képek sokunk számára ismerősek. De vajon milyennek látták saját magukat? Hogyan szemlélték a világot, és miért vonzódtak úgy a hősi tettekhez és a hősies halál gesztusaihoz?
Amely a regényben is tárgyalt sagákban megegyezik, hogy hőseik mindig megpróbálnak hősi halált halni, lehetőleg csata közben. Mindig is ebben voltak jók, értekezik a szerző, a csatározásban, a gyilkolásban. Azonban fontos hozzátenni, hogy mindezek mellett ők hősök akartak lenni, és a hőssé válást a halálban látták. Hasonlóan a szamurájokhoz, úgy gondolkodtak, hogy a hősnek nemcsak akkor kell hősnek lennie, ha nyer, hanem akkor is, ha veszít. Hiszen akkor mutatkozik meg az igazi énje. A címbeli idézetben is ez az elszántság és bátorság mutatkozik meg. Az idézet egy vikingtől származik, aki egy kígyókkal teli veremben várja a halált. Mindeközben verset farag, amelynek egyik sora „Laughing shall I die.” (vagyis: „Kacagva halok meg.”) mivel pontosan tudja, hogy a gyermekei majd bosszút állnak érte. Ha a fentebb leírtak hallatán valakinek eszébe jutott A Gyűrűk Ura, az nem véletlen. Tolkien rengeteget merít a skandináv kultúrából és mitológiából, amelyeknek ezek a sagák képezik az alapját. Maga Tom Shippey is sokat foglalkozott Tolkien munkásságával, e könyve annak az életműnek az eredetét világítja meg.
Mindamellett, hogy a könyv egy példátlan történelmi munka, minden olvasó számára tartogathat meglepetést és olyan élményt, mint egy fikciós regény. A sagákat izgalmasan és olvasmányosan tálalja a szerző, rámutatva arra, hogy a legtöbb legenda hasonló tanulságokat jár körbe, olyanokat például, mint a háború, a gyilkosság, a kapzsiság, a féltékenység és a bosszú. A könyvből természetesen a humor sem hiányozhat, a legtöbb vikinget ugyanis igen különös becenévvel illették. Az író pedig nem kisebb munkát fektet abba is, hogy az olvasók téves nézeteit eloszlassa. Az egyik fő tévedés, amelyet tisztáz, a szarvas sisakhoz köthető, amit a köztudatban mindenki velük azonosít. Ilyet nagy valószínűséggel sohasem viseltek, mivel egyáltalán nem lett volna praktikus semmilyen közelharcban.
