Christopher Paolini új könyve az idei év legjobban várt sci-fi megjelenése az egész világon. Magyarországon a világpremierrel egyidőben, szeptember közepén jelent meg a regény első része, és alig egy hónap múlva érkezik a második rész is.
Kira Navárez mindig is új életformák felfedezéséről álmodozott. De most egy rémálomban ébredt.
Kira Navárez xenobiológus egy kolonializálatlan bolygón végzett rutinszerű felmérés során idegen életforma nyomaira bukkan, a váratlan találkozás azonban az első pillanatok csodáiból a rémálmokba taszítja.
A sorsfordító találkozás hatására a misszió minden tagja halálos veszélybe kerül, és Kirának is menekülnie kell a túlélésért. Eközben kitör a galaktikus háború a csillagok közt, a Föld és gyarmatai a megsemmisülés szélére kerülnek, és az emberiség sorsáért folytatott elszánt küzdelem a galaxis legtávolabbi pontjaiba sodorja Kirát. Ez az utazás nemcsak őt, hanem a történelem egész menetét is átalakítja. És Kira lehet az emberiség egyetlen és legnagyobb reménye…
"Paolini gyönyörű tájleírásokkal dolgozik, érzékletesen festi elénk a különböző idegen tájakat, az űr mélységét, és tetszett, ahogy a fénynél gyorsabb utazás nehézségeit megoldotta. Az akciójelenetek pörgősek, izgalmasak, nem hagy kétséget afelől, hogy a szerző ezeket a részeket írta a legszívesebben. A pusztítás lenyűgöző képei idegen belekben és űr-tengerészgyalogosok páncéljából fröcskölő olajban tocsognak, miközben atomrobbanás gombafelhője emelkedik a horizonton. Aki szereti a military sci-fit, egy percig sem fog unatkozni, noha maga a történet nem katonai sf, mert az egészet az idegen “útitárssal” viaskodó Kira szemszögéből látjuk, és ő maga nem katona.
Összességében véve Paolini nem felejtett semmit az eltelt kilenc évben, kétségtelenül remekül tud szórakoztatni..." (R. J. Hendon)
"Ó. Te. Jó. Ég. Paolini újra megcsinálta."
"Nincs mese, számomra életem egyik legjobb scifi regénye. (...) Egy intelligensebb, modernebb, monumentálisabb „csillagok háborúja”-nak mondanám, megfűszerezve egy pici „alien”-nel és egy kevés „super(wo)man”-nel. Mindenesetre egy hatalmas, csillagokon átívelő kaland."
"Nagyon ki voltam már éhezve egy jó kis űroperára (ahol tényleg az űrben vagyunk) és pont ekkor jelent meg Paolini regénye. Az Eragon könyveket nem olvastam, így nem tudtam, mire számítsak. Pont bejön az ízlésemnek. :) Maga a világ is, a kidologozottsága, a karakterek, az akció sűrűsége és minősége. Mintha egy hosszabb sci-fi sorozat lenne, könyvben. A Csillagkapu akciódússága mondjuk a Csillagközi romboló érdekes karaktereivel ötvözve."
(moly.hu)