Emlékezzünk a közelmúltban elhunyt kiváló amerikai íróra
2024. április 30-án, 77 éves korában elhunyt Paul Auster amerikai író. Életében 34 könyve jelent meg, de írt forgatókönyveket is, és számtalanszor fordította a francia irodalom nagyjainak műveit. Auster igazi irodalmi szupersztárnak számított, aki egyszerre volt avantgárd művész és közönségkedvenc, a posztmodern irodalom legsikeresebb írója. Írásművészetére nagy hatással volt a francia irodalom és filozófia, többek között Albert Camus és Jacques Derrida, de szintén mesterének tartotta Jorge Luis Borgest, Dosztojevszkijt és Henry David Thoreau-t. Paul Auster életében is elismerések sorát tudhatta magáénak Amerikában, és a világ más részein is kitűntették irodalmi munkásságáért. 2006-ban elnyerte a Prince of Asturias irodalmi díjat, valamint a prix Médicis étranger kitüntetéssel jutalmazták Leviatán című munkájáért.
Auster munkássága meghatározó a posztmodern irodalom számára, regényeiben a valóság és a fikció ködös világai keverednek egymással. A transzcendens világ iránti vonzalom találkozik az identitáskeresés kérdéseivel, az irodalom nagy alakjaival és az élet értelme utáni folytonos kutatással.
Leghíresebb munkája a New York trilógia (1987), mely elhozta számára az irodalmi hírnevet, illetve A magány feltalálása (1982) című regénye, amellyel halott édesapjának állít irodalmi emléket.
Halála hatalmas veszteség a kortárs irodalom számára, pályatársai így emlékeztek meg a nagy hatású szerzőről és barátról.
Ian McEwan brit író Auster alkotói stílusáról:
„Írásának talpraesett öntudata tette őt a legnagyobb posztmodernistánkká. Ha képzelete túl tágasnak tűnt, az azért volt, mert pont annyira volt európai írói is, mint amerikai.”
Joyce Carol Oates amerikai író ekképp emlékezett meg kortársáról, akinek írásai és személyisége egyformán rabul ejtették barátait és rajongóit is:
„Paul Auster egy anomália volt: egy melegséget árasztó, szellemes, szimpatikus, vidámságot szerető individuum, kielégíthetetlen intellektussal, kíváncsisággal és a barátság ajándékával; ugyanakkor hatalmas irodalmi jelenlét volt, szinte félelmetes volt a hév, amivel elmerült írásaiban, szinte túláradva a kreatív energiáinak sokaságában.”
Robert McCrum brit író, a The Observer szerkesztője és Auster kollégája hosszú ideig, így nyilatkozott Austerről mint barátjáról:
„Nehéz elhinni, hogy Paul Auster, aki örökké fiatalnak tűnt, belépett az amerikai szerzők irodalmi panteonjába, és pont május első napján. Nekem ő mindig is Puck és Ishmael keveréke volt, egyszerre játékos és végzetes, és nem kevesebb mint megragadható hang és jelenlét, színpadon kívül is. Olyan, mintha az író, aki mindig úgy formálta a történetet, ahogyan akarta, elvesztette volna a kontrollt a történetszál felett. […] Amerika és a világ elvesztetett egy szenvedélyes, gyengéd, bölcs és nemes lelket, egy korokon átívelő irodalmi hangot.”
