Háy János A halottembere is bekerült az angol nyelvű Asymptote világirodalmi magazin októberi számába!
„Amikor írtam, minden olyan vesztésre gondoltam, amikor egy nő elveszíti azt, akivel közös életet tervezett, mert elhagyja, mert félévente jár haza, mert meghal, s neki viszonyulnia kell ehhez a hiányhoz, és gondoltam minden olyan férfira, aki egy ilyen elhagyásból újra vissza akar lépni a múlt valóságába, mintha közben nem telt volna az idő.” (Háy János)
Háy János A halottember című drámája, miután 2017-ben megkapta az évad legjobb magyar drámájának járó díját, idén októberben – Haacker-Lukács Veronika fordításában – helyet kapott az angol nyelvű Asymptote világirodalmi magazin aktuális számában is, amelyben összesen 32 ország alkotóinak írásai jelentek meg. A lapszám a „fél élet” témája köré épült, amelynek értelmében az alkotások olyan életeket mutatnak be, amelyek rövidebb ideig tartottak, mint kellett volna, nem tudtak kiteljesedni önnön valójukban. Beválogatták Háy János drámáját is, amelyet Magyarországon először a Szkéné Színház színpadán lehetett látni, mára már azonban júliustól a Salford Egyetem MediaCity kampuszán is megtekinthető angol nyelven, Dr. Naray-Davey Szilvia fordításában.
A dráma középpontjában egy Anna nevű asszony áll, lányával, Annuskával, akik a családfőt várják haza a frontról. A háború ideje alatt a hírt adó levelet várják, hogy megnyugodhassanak, minden rendben. Egy alkalommal azonban távirat érkezik hozzájuk, amely épp az ellentétes, tragikus híreket hozza. Mindezek ellenére Annuska hiszi, hogy édesapja haza fog jönni, és hogy a test a koporsóban nem az övé volt.
„A halottember egy archetipikus és erőteljes történet a veszteségről és a gyászról. A helyszín a háború, és a darab szinte kísértetiesen előre látja a jelenlegi eseményeket. Ez egy férjes asszony története, de bárkié lehet, aki valaha átélte a gyászt.” (Dr. Naray-Davey Szilvia, a Salfordi Egyetem dráma- és fordítástudományi lektora)
Az alkotás mindazt tárgyalja, amiről nem merünk hangosan gondolkodni, amit nem vallunk be sem magunknak, sem másoknak, mégis mindenki átélte már, aki valaha találkozott a halállal, megnehezült kapcsolatokkal, feldolgozhatatlan traumákkal. Háy mindezt magához méltó módon kelti életre, paradoxonok használatával, görög tragédiára jellemző stílussal, mégis befogadható módon, a megfelelő szünetekkel a műben.
„Háy János az a fajta drámaíró, aki nagy gonddal, törődéssel és szigorral megírja művét, kirakja a pontot, átadja a példányt.” (Bérczes László)
Az 1960-ban született író, költő a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit számos országban ismerik, amelyekért elismerő díjak sorozatát is elnyerte. Az áttörő sikert A bogyósgyümölcskertész fia című mű hozta el 2003-ban, bár már írásait főiskolás kora óta rendszeresen publikálták. Munkásságának legfőbb jellemzője, hogy előszeretettel próbál ki mindenféle műfajt, illetve, ha kell, merészen át is töri azok kereteit.
A bogyósgyümölcskertész fia
Európa Könyvkiadó, 2019.11.30.
„Na most van ez a bogyósgyümölcskertész. Ennek a bogyósgyümölcskertésznek van ez a fia. Na most ez a fiú először elmegy rókát vadászni, aztán gimibe Pestre. Ott aztán beleszeret a Napba, utána meg egy valódi lányba.
A halottember nem tartja fenn a látszatot, kendőzetlenül állít és kérdez. Egy mű a gyermeki hitről és tisztaságról, Istenről és a belé vetett bizalom elvesztéséről, hűségről és minden olyanról, amiről eddig nembeszéltünk őszintén.
Ahogy Bérczes László is írja: „originális, akár egy népdal.” A legfontosabb kérdése azonban mégis az, „beléphetünk-e kétszer ugyanabba a folyóba akkor, amikor kérdéses, ugyanazok vagyunk-e, mint voltunk, és ugyanaz-e a folyó, mint volt.”
Háy János legújabb regénye:
Völgyhíd
Európa Könyvkiadó, 2022.09.12.
Mi történik Péterrel, a zárkózott programozó fiúval, aki betegesen beleszeret Zsófiba? Mi történik Zsófival, aki szeretni akar, de nem akar különleges lenni? Mi történik Dedával, Zsófi testvérével, aki eleve különlegesnek hiszi magát, és megveti a felnőttek világát? Erről szól ez a könyv.
