Nincs engedélyezve a javascript.
profil_pics2-1.jpg
Pioneer Books
2020. december 5.
Karen Blixen – A dán írónő, aki nem is egy, de több férfiálnéven alkotott

Karen Blixen – A dán írónő, aki nem is egy, de több férfiálnéven alkotott

Kultúra és életmód

Karen Christence Dinesen 1885-ben, egy unitárius család második gyermekeként született. Szülei két teljesen különböző életstílust folytató családból származtak, és ezt a kettősséget az írónő élete végéig magában hordozta. Anyai ágú rokonai a városi polgárság igazi mintaképei voltak: a férfiak sikeres kereskedőként saját erőből lettek vagyonosak; a nők iskolázottak és szenvedélyes feministák voltak. Ugyanakkor apai ágú ősei politizálás és ügyeskedés útján váltak kezdetben szerény, majd jelentős földbirtokosokká, és a Dán Királyság legkiemelkedőbb nemesi köreivel álltak kapcsolatban. Gyermekkorában Karen nagyon jó kapcsolatot ápolt édesapjával, aki a természet szeretetére tanította őt. Rengeteg időt töltöttek együtt, ám a férfi 1895-ben váratlanul öngyilkos lett, ami nagyon megviselte az ekkor 10 éves lányt. Innentől kezdve vallásos édesanyja foglalkozott vele, akinek fő célja az volt, hogy művelt nőt faragjon belőle. Karen és hasonló korú lányrokonai idegen nyelveket tanultak, hangszeren játszottak vagy festészettel foglalkoztak. A fiatal lány viszont jobban kedvelte a szolgálók társaságát: minden alkalmat megragadott, hogy velük reggelizhessen, ahol tea helyett kávét ittak, és ahol kedvére hallgathatta a fejőnők és halászfeleségek pletykáit, a lovászfiúk durva szabadszájúságát. Később ezek a tapasztalatok nagyban segítették saját alkotásai megírásában.

Karen már kislány korában kifinomult írói stílussal rendelkezett. 8 és 14 éves kora között szórakoztató elmélkedéseket, meséket, történeteket, verseket és rövid színdarabokat írt, amiket saját otthonukban testvéreivel és barátaival adott elő. Emellett pedig a rajzolás is érdekelte – olyannyira, hogy 1903-ban be is iratkozott egy magán rajziskolába. Nők számára ugyanis ekkoriban az előzetes magániskolai oktatás feltétele volt a Királyi Képzőművészeti Akadémián való tanulásnak, mivel lányok számára nem volt lehetséges az akadémia kötelező előkészítő tanfolyamán való részvétel. Ez év végén Karen felvételt nyert a Királyi Képzőművészeti Akadémia festészet tagozatára. Egy hónapig esti kurzusokra járt, majd engedélyt kapott arra, hogy részt vegyen a rendes oktatáson, ahol szolid, ugyanakkor konvencionális főiskolai nevelést kapott. Öt szemeszteren keresztül volt az akadémia tanulója.

1904 végétől elkezdett rövid elbeszéléseket írni, és a többnyire szellemekről, látomásokról és megszállottságról szóló fantasztikus történeteket az enyhén ironikus Sandsynlige Historier (Valószínű történetek) cím alatt gyűjtötte össze. 1907 és 1909 között több írása is megjelent vezető irodalmi folyóiratokban, mind az Osceola álnév alatt. A nevet Karen Blixen édesapjának tiszteletére választotta, aki nagy csodálója volt Osceolának, az indián törzsfőnöknek, aki fegyveres felkelést szervezett az amerikaiak ellen. Amikor 1934-ben dán újságírók hosszas kutatás után rájöttek és nyilvánosságra hozták, hogy ki bújik meg az Osceola álnév mögött, Karen azt nyilatkozta, hogy „azért írt álnéven, hogy szókimondóan fejezhesse ki magát, és szabad teret engedhessen fantáziájának”.

1912 decemberében Karen eljegyezte magát Bror von Blixen-Finecke báróval. Egy kenyai vadászatról hazatérő nagybácsi élménybeszámolójának és buzdításának hatására a fiatal pár gyorsan eldöntötte, hogy Afrikába költözik, hogy ott tejfarmot hozzanak létre. Karen Blixen nagy elvárásokat támasztott jövendő életükkel szemben: Afrikában valóra vált álma, hogy távol dániai otthonától és vallásos családjától végre szabad legyen. Az itt töltött 17 év nagy hatással volt az írónőre. Még Kenyából levelet írt bátyjának, Thomasnak, melyben elmesélte, hogy könyvírásba kezdett, ráadásul dán helyett angol nyelven ír, hogy esélyes legyen a világhírre. 46 éves korában költözött vissza Dániába, ahol hosszú időn keresztül keresett kiadót első, Hét fantasztikus történet című könyvének. Művét végül 1934-ben Amerikában adták ki, Isak Dinesen álnév alatt. A könyvet nem sokkal később a hónap könyvének választották a kiadóban, és ezután hatalmas népszerűségre tett szert. Az amerikai siker után Dániában is megjelentették az alkotást, melyet fordító híján az írónő maga írt újra anyanyelvén. A dán kritikusok az égig magasztalták a könyvet, ugyanakkor csalódottak voltak, amiért az először külföldön jelent meg. Karen Blixen soha többet nem adott ki könyvet először angol nyelven.

Legismertebb művét, a Volt egy farmom Afrikában című regényt 1937-ben jelentette meg, és ennek sikere csak tovább erősítette jó hírnevét. 1939-ben a dán Tagea Brandt Rejselegat-díjjal is kitüntették, amellyel az akadémiai vagy művészeti életben kiemelkedő női alkotókat ismerik el. A kritikusok ugyanakkor a könyv művészeti értéke mellett Blixen morális hozzáállásával is foglalkozni kezdtek, hiszen a rasszizmus és a gyarmati előítéletek bizonyos elemei is benne rejlenek a műben. Néhány kritikus, köztük Carolyn Martin Shaw és Raoul Granqvist rasszistának ítélte őt, míg mások, mint például Abdul R. JanMohamed, felismerték művében romantikus attitűdjét, a gyarmati problémák iránt tanúsított megértését, valamint az afrikai nacionalisták felé érzett aggodalmát és tiszteletét.

Karen Blixen 1962-ben hunyt el, és életében olyan sok néven ismerték őt, amelyre csak kevés példa van az irodalomban: míg az angol nyelvű országokban Isak Dinesen álnéven jelentek meg művei, a német nyelvterületek olvasói Tania Blixen néven ismerik. Legismertebb műve, a Volt egy farmom Afrikában alapján 1985-ben, Sydney Pollack rendezésében, Távol Afrikától címmel készült film.