Lenyűgöző kortárs debütálás!
Könyvajánló
„Korok, generációk, kontinensek között átívelő nagy történet néhány kisemberről, akik a végére olyan közeli ismerőseink lesznek, hogy alighanem magunkra fogunk ismerni bennük.” – Krusovszky Dénes
Budapest a 21. század első harmadában, egy ausztriai tanya a második világháború sötét végnapjaiban, Afrika és Európa, Tokió és Caracas, megannyi helyszín, idősík, szereplő és mindenekelőtt: titok. Kovács Krisztián első regényével, a Hiányzó történetekkel nagy fába vágta a fejszéjét, arról beszél, hogy mennyire érti, értheti meg az új és újabb generáció az előzőek motivációit, kényszereit, félelmeit és vágyait. Nagy ez a fa, de a szerző szimpatikus óvatossággal nem kidönteni akarja, hanem körbejárni, minden oldaláról megnézni, és a látványt minél pontosabban leírni. Ám ahogy egy megtermett fát sem láthatunk egyszerre minden szögből, úgy egy sokrétű, időben és térben tágas síkot bejáró, óriási lélektani mélységekbe ereszkedő történetet sem vehetünk szemügyre egyetlen nézőpontból.
A Hiányzó történetek a teljességre törekszik, a rekonstruálás, a megértés, a feldolgozás a célja, de nem áltatja magát azzal, hogy egy történet – bármilyen történet – minden egyes eleme hozzáférhető lenne az azt hallgatók vagy olvasók számára. Minden történetünk tele van hiányokkal, és mégis, ezekből élünk, ezekre alapozzuk a személyiségünket.
Hiányzó történetek
Európa Könyvkiadó
Kovács Krisztián első regénye a múlt és a múlt által befolyásolt jelen megértésére tett szenvedélyes generációs kísérlet. Az előző század a jelen rémálmaként vissza-visszatér, és ha már nem menekülhetünk előle, jobb, ha szembenézünk vele, akármennyire félelmetesnek is tűnik, amit látunk.
Főhősünk, Vojvoda Dániel, a húszas évei végén járó fiatalember a 21. századi kiábrándult fiatal értelmiségi útján jár. Kommunikáció- és médiatudomány szakon végez az egyetemen, aztán újságíróként dolgozik országos lapoknál, majd egyszer csak, huszonnyolc évesen, hátrahagyja karrierjét, hazaköltözik a szüleihez, és az apja által üzemeltetett sportpályán kezd el dolgozni. Füvet nyír, kerítést fest, hálót javít. És mindeközben természetesen az életén, a múltján és a jövőjén gondolkodik. A múlt pedig váratlan erővel hasít bele a focipályák nyugalmába: egy korábbi kollégája leleplező cikkben számol be Dániel nagyapjának vélt náci múltjáról. Csakhogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek egy felszínes cikk alapján látszik, a közép-európai múlt meg különösen nem az. Dániel nyomozása az ismeretlen nagyapa után egyben nyomozás az apja és önmaga viszonya után is. A múlt árnyai messzire nyúlnak, és hogy a jelenből mennyit érthetünk meg, mennyit akarunk megérteni a jelentőségükből, az csak rajtunk múlik. A feltárás, a rácsodálkozás, a megérteni vágyás és végső soron a tovább élés története formálódik könyvvé Kovács Krisztián első regényében.
A Hiányzó történetek családtörténeti kalandregény és történelmi krimi egyszerre, hiszen egy múltbeli alak, a nagyapa élettörténetének kibontásával párhuzamosan tárul fel egy család, egy ország, egy kulturális régió múltja és a múlt által ma is nagyban befolyásolt jelene. Mondhatjuk, hogy a múlt sötét titkai jelennek meg ebben a regényben, de Kovács minderről úgy beszél, komolysággal és humorral, együttérzéssel és iróniával, hogy maga az elbeszélés egyáltalán nem válik nyomasztóvá az olykor vérfagyasztó részletek ellenére sem.
