Louisa May Alcott – A többször megfilmesített Kisasszonyok szerzője férfi álnéven szerezte első írói elismeréseit

Louisa May Pennsylvaniában született 1832. november 29-én. Őt és három lánytestvérét apjuk, Amos Bronson Alcott filozófus és édesanyjuk, Abigail May Alcott praktikus, keresztény elvek szerint nevelték. A lány már fiatalkorában nagy érdeklődést mutatott az irodalom iránt, rendszeresen látogatta édesapja barátainak könyvtárait, valamint melodrámákat írt, amit lánytestvéreivel gyakran elő is adtak barátaik előtt. Ugyanakkor igencsak fiús lány volt, szívesen mászott fára, tett hosszú kirándulásokat, és egy későbbi írása szerint „csak olyan fiúkkal barátkozott, akiket valamilyen versenyben le tudott győzni”.

A fiatal lány 15 éves korában határozta el, hogy az egyébként anyagi nehézségekkel küzdő családja segítségére lesz, és dolgozni kezdett. Szívesen tanított, varrt, színészkedett és írt – tulajdonképpen bármit elvállalt, amivel pénzt kereshetett. 19 éves korában jelent meg először verse egy női magazinban, melyet Flora Fairfield írói álnéven publikált – feltehetően azért, mert nem érezte írói stílusát még olyan kiforrottnak, hogy a saját nevét használja. Nem sokkal ezután könyvírásba kezdett. Komor hangvételű szerelmes írásai és az osztályrendszert kritizáló novellái azonban „nem hölgyhöz illő írások” voltak, ráadásul nőként lényegesen kevesebbet kereshetett volna a megjelentetésükkel, ezért a nemi szempontból semleges A. M. Barnard álnevet használta. 1861-ben, az amerikai polgárháború kezdetén katonai egyenruhákat varrt, majd egy évvel később hadisérülteket ellátó ápolónő lett Washingtonban. Az itt szerzett fájdalmas, ugyanakkor megrendítő tapasztalatai vezettek első igazán sikeres könyve megírásához, amely Hospital Sketches (Karcolatok a kórházból) címmel jelent meg 1863-ban. Ez mérföldkőnek számított írói karrierjében, hiszen a könyv hamar nagy népszerűségre tett szert az olvasók körében.

1867-ben a kiadója megkereste Lousia May Alcottot, hogy írjon egy regényt kifejezetten lányoknak. Bár a szerzőnő igyekezett lelkesedést mutatni a projekt iránt, úgy gondolta, nincs mondanivalója a lányoknak, hiszen ő világéletében fiús jellem volt, ezért nemet mondott a kérésre. A következő évben Louisa édesapja, Amos Bronson Alcott megpróbálta meggyőzni ugyanezt a kiadót, hogy publikálja egy filozofikus írását. A következő választ kapta: ha ráveszi a lányát, hogy írjon egy nem tündérmeséket tartalmazó regényt lányoknak, akkor kiadják az ő írását is. Így hát Louisa May Alcott nekilátott a ma már világsikernek számító Kisasszonyok megírásának, amelyben saját és lánytestvérei gyermekkoráról és fiatalfelnőtt-éveiről szőtt felejthetetlen történetet. A könyv 1869-ben került publikálásra már az írónő valódi nevén, és az elsöprő siker sem váratott magára. Jo March alakjával egy új, addig nem ismert hősnőt alkotott meg, aki egy élettel teli, hús-vér lány, nem egy idealizált és kitalált gyerektörténet főszereplője. A könyv elolvasásával mindenki bepillantást nyerhet abba, hogyan is élt az Alcott család, milyen elvek és gondolatok vezérelték életüket, és mitől voltak ők olyan különleges egyéniségek mind a hatan: külön-külön és családként is. A könyv zsenialitásáról árulkodik, hogy azóta is töretlenül készülnek belőle feldolgozások, legutóbb – 2019-ben – például Greta Gerwig rendezésében készült nagy sikerű filmfeldolgozás.

A kötet hatalmas sikere után az írónő felfedte álneveit, és innentől kezdve csak saját nevén publikált. Ugyanakkor a kezdetben írt, sötét tónusú munkáit csak ritkán említette a későbbiekben.

Lousa May Alcott már csak Jo March alakjának megírásával is nagy hatással volt a női egyenjogúság eszméjének térnyerésére, azonban nem csak ilyen módon tevékenykedett az esélyegyenlőség előmozdításáért. Az 1870-es években ugyanis csatlakozott a korai szüfrazsettmozgalomhoz is, cikkeket írt a The Women’s Journal nevű, női jogokkal foglalkozó lapnak és ajtóról ajtóra járt, biztatva a nőket, hogy regisztráljanak szavazati jogért. 1879-ben, amikor a nők szavazati jogot kaptak Massachusettsben a gyermekeket és az oktatást érintő témákban, ő volt az első nő, aki Concordban beregisztrált.

Louisa May Alcott 56 évesen halt meg stroke-ban. Olyan irodalmi hagyatékot hagyott maga után, melyet a jövő generációi még sokáig ünnepelhetnek. Emellett korának egyedi, igazán különleges alakja volt, akiről még hosszú évtizedek elteltével is érdemes megemlékezni.