Lovass Ágnes által bepillantást nyerhetünk a színházi világ kulisszái mögé

„Ha jól súgsz a próbákon, magadnak teszel jót. Mert ha két hónapig teljes erőbedobással dolgoztál, akkor öt éven át, amíg a darabot játsszátok, szinte karba tett kézzel élvezheted az előadást estéről estére. Ha lusta voltál és nemtörődöm, akkor öt évig rettegés lesz az osztályrészed. Tedd egymás mellé az öt évet és a két hónapot, és lásd be, hogy megéri. Az esténkénti koncentrálást így sem úszod meg, de az infarktust igen.”

„…Ágival elkezdtünk dolgozni, ő például vázlatos rajzokat készített nekem, hogy szerinte miről juthat eszembe, mi következik, vagy szerinte miért rontom el, vagy miért keverem össze a szöveget. Azóta tudom, hogy milyen együtt dolgozni valakivel, aki kívülről figyel engem és pontosan tudja és érzi, hogy mikor vagyok bajban, és nyugodtan odapillanthatok. És van, hogy nem is súg, csak egy jelet ad a kezével, vagy egyet bólint, vagy az egyezményes jelünket beadja, és én tudom, hogy mi következik.” (Udvaros Dorottya)

„A színház a »mintha« szülőszobája. A valóság illúziója. Varázslat. A színész belehal, te meg elhiszed. Aztán a színész felkel, leporolja magát, hazamegy, hiszen másnap is meg kell halnia, te meg zokogsz tovább, és otthon magadhoz öleled, akit szeretsz, és örülsz, hogy vele nem történt hasonló szörnyűség. De micsoda küzdelem, hogy te elhidd neki, hogy a »mintha« a valóság! Csaknem tényleg belehal a játékba, legfeljebb nem a hatodik emeletről ugrik le, hanem a magasföldszintről, és szivacsra, de közben valóban, menthetetlenül számot vet az életével.”