Nincs engedélyezve a javascript.
Pioneer Books
szeptember 14.
Marie Curie – A nő, aki kétszer is megváltoztatta a világot

Marie Curie – A nő, aki kétszer is megváltoztatta a világot

Kultúra és életmód

Ha nagy hatású nőkre gondolunk, a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie aligha az elsők között jut eszünkbe. Ez azonban legkevésbé sem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes megemlékezni egyedülálló életútjáról Nők, akik nem féltek feszegetni a társadalom korlátait című cikksorozatunkban.

Kapcsolódó hírünk

Nők, akik nem féltek feszegetni a társadalom korlátait
A Pioneer Books új cikksorozatában kivételes nőket mutatunk be, akik maradandót alkottak, ám a méltó elismerést nem mindig kapták meg.

Marie Skłodowskaként született 1867-ben az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó Varsóban, családja ötödik, legfiatalabb gyermekeként. Marie-t már fiatalkorában is különleges gondolkodásmód jellemezte, édesanyja halálát követően mindössze 12 éves korában elfordult a római katolikus vallástól, és innentől kezdve agnosztikus szabadgondolkodónak vallotta magát. Középszintű tanulmányait kiváló eredménnyel teljesítette, az érettségi után azonban nem mehetett egyetemre, egyrészt mert nő volt, másrészt pedig lengyel származása miatt, hiszen az 1863-as lengyel felkelést különféle cári megtorlások követték az Orosz Birodalomban. Az érettségi után a kivételes észjárású nő sokáig magántanítóként tevékenykedett, és segítette testvérét, Bronisławát, aki orvostanhallgató volt a párizsi Sorbonne-on. A két testvér megegyezett abban, hogy Marie anyagilag támogatni fogja nővérét orvosi tanulmányai befejezésében, majd viszonzásul Bronisława fogja őt segíteni. Sokéves invitálás után Marie Curie végül 1891-ben engedett nővérének, és Párizsba költözött hozzájuk, ahol megkezdte matematika, fizika és kémia tanulmányait a természettudományi karon.

1893 júliusában fizikából, majd egy évvel később matematikából is diplomát szerzett, majd munkát kapott professzora, a később fizikai Nobel-díjban részesült Gabriel Lippmann kutatólaboratóriumában. Ekkoriban találkozott egy társasági összejövetelen Pierre Curie-vel, aki a Párizs Városi Alkalmazott Fizikai és Kémiai Főiskola oktatója volt. Közös érdeklődésük miatt hamar egymásra találtak a férfival, azonban 1894-ben Marie Curie mégis hazalátogatott Varsóba annak reményében, hogy hazájában folytathatja karrierjét. A krakkói Jagelló Egyetem női mivolta miatt azonban megtagadta az alkalmazását, így visszatért Párizsba. Távolléte egymás iránti vonzódásukat Pierre-rel csak erősebbé tette, s végül 1895 júliusában összeházasodtak. Ettől kezdve a két fizikus alig hagyta el a közösen használt laboratóriumot. Marie megtalálta azt az élettársat, akire támaszkodni tudott a magán- és a szakmai életében egyaránt.

Marie Curie karrierútja 1896-ban érkezett mérföldkőhöz, ugyanis Henri Bequerel francia fizikus ekkor fedezte fel elsőként a radioaktivitást. Madame Curie – ahogyan Franciaországban nevezték – elhatározta, hogy férje egy korábbi találmánya segítségével vizsgálja az uránsugárzást. Az elektrométer használata közben Marie felfedezte, hogy az uránsugárzás az urán kísérleti mintadarabját körülvevő légtérben elektromos áramvezetést okoz. Felfedezésének első eredménye az volt, hogy az urán aktivitása a jelenlévő urán mennyiségétől függ. Kimutatta, hogy a sugárzás nem a molekulák egymásra hatásának eredménye, hanem magukból az atomokból erednek. Tudományos szempontból nézve ez volt Curie legfontosabb egyéni munkája. 1898 júliusában Pierre és Marie együtt publikáltak egy tanulmányt egy általuk újonnan felfedezett elemről, amit Marie hazája tiszteletére polóniumnak nevezett el. 1898 decemberében egy másik elem, a rádium felfedezését is publikálták, amely nevét erős radioaktivitása miatt kapta. 1903-ban professzora, Henri Becquerel felügyelete alatt Marie megkapta doktori címét, Franciaországban elsőként mint nő. Ugyanebben az évben Pierre Curie, Marie Curie és Henri Becquerel együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat, „…elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”.

1906-ban azonban tragikus fordulat következett be a kivételes nő életében: férje, Pierre ugyanis egy sokat vitatott utcai baleset során életét vesztette. Férje halála Marie lelkivilágára pusztító hatással volt. Az anekdota szerint egyszer valakinek megjegyezte, hogy hirtelen egy gyógyíthatatlanul és nyomorúságosan magányos ember lett belőle.

Magánélete összeomlása ellenére a tudományos életben egyre nagyobb elismerésnek örvendett munkássága, 1911-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia neki ítélte az 1911-es kémiai Nobel-díjat, „elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres izolálásáért, és ennek a figyelemre méltó elemnek további tanulmányozásáért”. Második Nobel-díja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Curie-nek sikerült meggyőznie a francia kormányt a Rádium Intézet megalapításának szükségességéről (L’institut du Radium, ma Institut Curie). Miután az intézetet 1914-ben megépítették, megkezdődött a kutatás a kémia, fizika és az orvostudomány terén. A hely még négy Nobel-díj-nyertesnek lett a bölcsője; közöttük volt Marie lánya, Irène Joliot-Curie, és veje, Frédéric Joliot-Curie.

Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, a Curie házaspárnak fogalma sem volt arról, milyen árat követelt kutatói munkájuk. Marie a legkisebb elővigyázatosság nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal, kezén folyamatosan rádium okozta égésnyomok voltak láthatóak. 1934-ben bekövetkezett halálának oka is szinte bizonyosan a káros hatású, ionizáló sugárzás lehetett.

Marie Curie hagyatékának köszönhetően ma már létezik kezelés a korábban teljes bizonyossággal halállal járó rákos megbetegedésekre. Egyszerre volt elképesztő intellektussal rendelkező nő és a tettek embere, akinek munkássága egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy a világunk ma olyan, amilyennek ismerjük.