Megjelent a Francia Akadémia nagydíjasának legújabb könyve
Friss megjelenés
A francia nyelven írók középnemzedékének legismertebb és legelismertebb, legtöbbet publikáló képviselője, Amélie Nothomb belga írónő 1966-ban született. Arisztokrata családja évszázadok óta fontos politikai és kulturális szerepet játszik a belga közéletben. Diplomata apja mellett gyermekkora nagy részét Japánban töltötte, majd felnőttként is huzamosabb időre visszaköltözött oda.
Az irodalmi köztudatba alig huszonöt évesen, 1992-ben kiadott első regényével, az Hygiène de l'assassin-nel (A gyilkos higiéniája) robbant be, amely nemcsak Franciaországban, hanem világszerte is zajos sikert aratott. Saját bevallása szerint évente három könyvet ír, de csak egyet publikál.Jelentős európai kitüntetései és díjai mellett a Francia Akadémia nagydíjasa.
2021-ben kiadott, nyilvánvalóan és bevallottan önéletrajzi ihletésű, harmincadik könyvével elnyerte a Renaudot-díjat. Ebben a drámai, de szűkszavú és szikár kamaradarabként induló kisregényben az írónő édesapjának, az egész életében belga diplomataként szolgáló Patrick Nothombnak állít emléket, akinek a nevét az 1964-es stanleyville-i túszdráma kapcsán ismerhette meg a világ. 1964 nyarán az éppen függetlenné vált Kongó tartományi fővárosában, Stanleyville-ben (ma Kisangani) fegyveres marxista lázadók több mint ezerötszáz fehér belgát ejtettek túszul, és az életükért cserébe államuk, a Kongói Népköztársaság elismerését követelték a kinshasai és a brüsszeli kormánytól. A stanleyville-i belga konzul, Patrick Nothomb, akit szintén fogva tartottak, és többször majdnem kivégeztek, hosszú hónapokig tárgyalt a lázadókkal, egész napokon, éjszakákon át tartó, vég nélküli megbeszéléseken próbálva jobb belátásra bírni fogva tartóikat, így megmentve a túszokat, időseket, nőket, gyerekeket.
Első vér
Európa Könyvkiadó, 2023.05.05.
Egy huszonnyolc éves fiatalember áll a kivégzőosztag előtt. Ő a stanleyville-i belga konzul, túsztárgyaló. Az ékesszólásán eddig több mint ezer belga állampolgár élete múlott, akiket a kongói fegyveres lázadók tartanak fogva. Most tizenkét katona fegyvere szegeződik rá. Vajon a halála előtti másodpercekben lepereg előtte az élete?
Amélie Nothomb ennek a nem mindennapi embernek, kiváló diplomatának, szerető férjnek és családapának a portréját festi meg, élettörténetét meséli el, születésétől kezdve egészen a túszdráma lezárásáig – egyes szám első személyben, voltaképpen édesapja bőrébe bújva. A történet folyamán egyre inkább szerteágazó családregénnyé bővülő, hamisítatlan eleganciával és ugyanakkor megkapó humorral megírt műben felbukkan a népes Nothomb família számos más alakja is. Anyja, Claude, aki alig kétévnyi boldog házasság után maradt özvegyen, aki sohasem jutott túl a gyászon, és akinek a szeretetére hasztalan sóvárgott a fia. Anyai nagyanyja, aki tejben-vajban fürösztötte unokáját. Anyai nagyapja, a tábornok, aki puhánynak tartva a kisfiút, elküldte őt apai nagyapjához, az Ardennek sűrű erdeiben megbúvó kastély urához, Pierre Nothombhoz, hogy edződjön meg testben és lélekben. Vele szinte egykorú nagybátyjai és nagynénjei, akik vad gyerekbandába szerveződve szinte a túlélésért küzdenek a hajdan pompázatos, ám már megkopott szépségű kastély huzatos termeiben, erdőn-mezőn. Nincs könnyű dolga, hogy elfogadtassa magát velük, hogy befogadják a klánba, de ő minden próbát kiáll. És meg is van a jutalma: megismeri mellettük a szabadság mámorító érzését, amely aztán egész életében elkíséri.
A történet hátterében pedig kirajzolódik a brüsszeli társaság krémjének és az elszegényedett, ám származására roppant büszke belga arisztokráciának az élete, gondolkodásuk, viselkedésük, szokásaik.
Az írónő korábban megjelent könyve:
Szíved gyötörd
Európa Könyvkiadó, 2020.06.17.
Marie szülővárosának legszebb lánya, és a város legnépszerűbb fiújával jár. Minden iskolatársa irigyli őt, és Marie imádja ezt az érzést. Ám amikor terhes lesz, és megszüli Diane-t, a dolgok megváltoznak. A kislány mindenkit elbűvöl, de anyja csupán egyetlen érzelmet tud táplálni felé: féltékenységet.
