A Könyves Magazin szerint az Első vér „egyszerre társadalmi tabló és egy kisfiú pszichológiailag hitelesen megrajzolt fejlődéstörténete”

Amélie Nothomb mint belga bestseller-ró, sorra alkotja a mesterműveket a frankofón (francia nyelvű) világirodalom számára. Ezek sosem haladják meg a 200 oldalt, és többnyire egyes szám első személyű elbeszélői hangjuk ad egyfajta különlegességet nekik. Ő az a nő, aki előbb megír több regényt, majd eldönti, melyik jó annyira, hogy megállja helyét a világirodalom nagyjai között. Ez esetben például az Első vérről van szó, mely olyan rangos elismerést érdemelt ki magának 2021-ben, mint a Renaudot-díj. Bár Magyarországon még nem szerepel a legismertebb írónők között a neve, az Európa Könyvkiadó a Szíved gyötörd után az Első vér lefordításával utat törhet Nothomb műveinek, aki már számos elismerést is magáénak tudhat:

• A Korona Rend parancsnoki fokozata (2008)
• Francia Akadémia irodalmi díja (1999) Hódolattal esengve című művéért, sőt közel volt ahhoz, hogy elnyerje a Goncourt-díjat
• Francia Akadémia nagydíja regény kategóriában Fear and Trembling (1999) című művéért
• „Amélie Nothomb háromszor került fel a legrangosabb francia irodalmi díj, a Goncourt legszűkebb listájára” – olvashatjuk a Könyves Magazin oldalán

A stanleyville-i belga konzul, túsztárgyaló is volt egyszer gyermek, nevezetesen Patrick Nothomb. Gyerekekből felnőttekké érni pedig igazán nehéz feladat, akárhol is legyünk a világban. Az 1940-es évek Belgiumában, félárvaként felnőni, kifejezetten nem könnyítette meg Patrick helyzetét. Anyai nagyszülei megpróbálták kihozni a lehető legtöbbet a helyzetből, a selyemruhától kezdve a legfinomabb falatokig mindent megkapott. Azonban mindez hiába, ha személy szerint édesanyja nem játszott nagy szerepet életében, mert soha nem sikerült feldolgoznia szerelme hadviselés okozta halálát. A fordulópontot a lecsúszott arisztokrata költőként, jogászként és politikusként ismert apai nagypapával töltött idő hozza el a kisfiú életébe, amikor is komoly kiképzésre küldik. De vajon egy kisfiúnak próbatételekre vagy egy szerető családra van nagyobb szüksége ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön szellemi világa? Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek számának se eleje, se vége a házban, és az állatias ösztönök uralkodnak a mindennapokban. Ezzel olyan új világot tapasztalhat meg a kicsi Patrick, mely a jól megszokott családi idilltől merőben eltér. A túlélés és a hierarchia életének legtermészetesebb velejáróivá váltak. Az írónő belebújik elhunyt édesapja bőrébe, aki még a könyv megírása előtt egy évvel aktív szereplője volt a családnak. Annak ellenére, hogy a mű egyfajta megemlékezés és tisztelgés, hangneme nem gyászos és lehangoló, inkább az édesapja számára átlagos hétköznapokat jeleníti meg humor és könnyed hangvétel kíséretében. Az 1964-es kongói túszdráma eseményeit is végigköveti, ahol szeretett édesapja mint diplomata vett részt.

Mintegy az Első vér elődjének tekinthetjük a Szíved gyötörd című alkotást, amely egy fiatal lány szemszögéből jeleníti meg az anyai kötődés hiányát gyermekkorban, amivel, ahogy fentebb is olvashatjuk, Amélie Nothomb édesapjának is szembe kellett néznie egész életében. Azonban egyszer eljön az a pont, egészen pontosan nő, aki tökéletesen megfelel a hiányolt anya szerepének. Mire is vagyunk képesek azért, hogy valakinek elnyerjük dicsérő szavait és szeretetét, amit egész életünkben hiányoltunk? Nos, a válasz nagyon egyszerű: nagyjából bármire. Olyannyira, hogy a vágyott szeretet hiánya vakká is tud tenni, és sokszor nem veszi észre Diane nevű főszereplőnk, hogy igazából csak kihasználják. Ott és akkor, ahogyan csak lehet. A történetben azonban ennél sokkal több rejtőzik, mert ahogy az Első vérben, itt is több generáción átívelő problémákról van szó. Olyan traumákról, gyermekkori sebekről, melyeket a negatív szülői hozzáállásból fakadóan a világot is alig ismerő gyermekeknek kellett feldolgozni. Például az anya saját gyermekére való féltékenységét, vagy a testvérrel szembeni kisebbségérzetet. A megoldatlan problémák így öröklődnek emberöltőről emberöltőre.