Tíz éve halt meg J. D. Salinger

Jerome David Salinger 1919. január 1-jén született New Yorkban. Elvégezte a katonai akadémiát, elkezdett számos egyetemi szakot is. 1939-ben a Columbián irodalmat hallgatott Whit Burnettnél. Az ő lapjában, a Story Magazinban jelent meg először Salinger egyik írása.

1942-ben behívták a hadseregbe, részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. A Rozsban a fogó kéziratának néhány fejezete már ekkor készen volt, az összecsapások közötti rövid pihenőket a regény írásának szentelte. A hadseregnél ismerte meg Ernest Hemingwayt is.

A háború megviselte, ideg-összeroppanást kapott, Európában rövid ideig kórházban ápolták. 1948-ban három elbeszélését elfogadta a New Yorker, köztük a nagy siker hozó, és azóta a legtöbbet elemzett Ilyenkor harap a banánhal című novellát. Salinger ettől fogva csak ennek a lapnak dolgozott.

1951-ben jelent meg a Rozsban a fogó című ikonikus regénye. A regényt, mely szinte azonnal kultikus figurává tette Salingert, azóta számos nyelvre lefordították, és 65 millió példányban kelt el.

A Rozsban a fogó után sorra jelentek meg írásai, főként a Glass család köré épülő történetek: a Kilenc történet (1953), a Franny és Zooey (1961), a Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás (1963) címmel.

Még csak harmincnégy éves volt, amikor úgy döntött, hogy visszavonul a nyilvánosság elől. 1953-ban egy New England-i településre költözött. 1965-ben, negyvenhat éves korában pedig felhagyott a publikálással is. Ezek után nemcsak hogy semmilyen új alkotást nem jelentetett meg, de azt sem engedélyezte, hogy a róla szóló cikkekben idézzenek a műveiből, és nem járult hozzá könyvei megfilmesítéséhez sem. 91 éves korában, 2010. január 27-én hunyt el Cornishban.

Örökségének gondozója a fia, Matt Salinger, aki szerint apja sosem hagyta abba az írást, és a tervek szerint mindent kiadnak, amit csak valaha alkotott.