Az anyák pontosan tudják, mi is az Apgar-teszt: egy vizsgálat, ami gyorsan és egyszerű elvek mentén kimutatja az újszülött csecsemők egészségi állapotát. Az azonban már kevéssé ismert, kinek is köszönhető ez a megoldás, és hogy a tesztet megalkotó amerikai orvosnő forradalmasította a szülést és gyermekgyógyászatot.
Virginia Apgar 1909-ben született New Jerseyben. Két testvére közül az egyik fiatalon életét vesztette tüdőgyulladás miatt, míg másik bátyja krónikus betegséggel szenvedett egész életében, így Virginia hamar elhatározta, hogy az orvosi pályát választja. 1933-ban diplomát is szerzett a Columbia Egyetem Sebészeti Tanszékén, majd rezidensként a Columbia Egyetem Egészségközpontjának sebészeti osztályán vállalt munkát. Allen Whipple, osztályvezető sebész azonban eltanácsolta a lelkes orvosnőt, mondván, valószínűleg nem fordulna hozzá egyetlen páciens sem, hiszen nő. Virginia Apgar azonban nem keseredett el a hír hallatán, sőt: Whipple tanácsára átképezte magát, és ő lett a második nő az Amerikai Egyesült Államokban, aki aneszteziológusi diplomát szerzett. A szükséges végzettségek megszerzése után osztályvezetőjével együttműködve megalapították a Columbia Egyetem Egészségközpontjának aneszteziológiai osztályát, ahol Virginia először adminisztratív feladatokért felelt. A második világháború hadszínterei azonban felszippantották az aneszteziológus szakma amúgy sem nagy számú képviselőit, így hamar praktizáló orvossá, és egyben a tanszék „mindenesévé” lépett elő. Szívügye pedig az újszülöttek megmentése lett.
Az 1950-es években a deformált, túl kicsi vagy kék csecsemőket, akik nem lélegeztek – vagyis nagyjából minden harmincadik gyermeket – halva születettnek nyilvánították, félrerakták, és sorsukra hagyták. Azt gondolták ugyanis róluk, túl rossz az állapotuk ahhoz, hogy életben maradjanak. Virginia Apgar másképp vélekedett; mivel azonban sosem hozott vagy segített világra gyermeket, nem volt felhatalmazása arra, hogy változtasson a bevett gyakorlaton. Ezért egy kevésbé direkt, ám egyszerű és praktikus módszerrel örökre megváltoztatta a szülés folyamatát és kimenetelét.
Az általa megalkotott és róla elnevezett Apgar-teszt ehetőséget ad a nővéreknek arra, hogy az újszülöttek állapotát 0-tól 10-ig terjedő skálán értékeljék. A baba két pontot kap, ha egész teste rózsaszín, kettő pontot kap a sírásra, kettőt az élénk légzésre, kettőt, ha mind a négy végtagját mozgatja, és kettőt, ha a pulzusszáma 100 fölött van. Tíz Apgar-pont azt jelenti, a csecsemő tökéletes állapotú, négy pont vagy kevesebb esetén súlyos egészségi gondok vannak vele. Az 1953-ban bevezetett módszer alapjaiban változtatta meg a szülést, hiszen a korábban pusztán benyomásokra épülő ítéleteket feljegyezhető és összevethető számértékké alakította, ami pontos megfigyeléseket és dokumentációt igényel. Ma szerte a világon minden újszülöttnek, aki kórházban születik, a születése után egy perccel, illetve öt perccel feljegyzik az Apgar-értékét. A teszt hatására szüntették be a fogó használatát a szüléskor, helyette alkalmazzák a császármetszést azóta is. Így tehát az altatásért felelős orvosnő újszülött gyermekek millióinak életét mentette meg.
Virginia Apgar egész életében komoly munkát végzett a születés csodájának megőrzéséért, élete fő feladatának a születési rendellenességek megelőzését tartotta. Kutatásokat végzett, és publikációkat írt a témában, illetve beutazta a világot, hogy előadásokat tartson és képezze az orvsokat, ápolónőket. Tevékenységének hatalmas jelentőségét jól szemlélteti, hogy az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia díjat is alapított a tiszteletére, amit minden évben az az orvos vehet át, aki kiemelkedő teljesítményt ért el a perinatiális gyermekgyógyászat területén. Virginia Apgar 65 éves korában, 1974-ben hunyt el. A gyermekgyógyászat női úttörője azt vallotta:
„A nő onnantól fogva szabad, hogy elhagyja az anyja méhét. Nincs szükség a felszabadítására.”