Omar Khajjám egyike a világirodalom nagy rejtélyeinek. A legnagyobb költők között tartják számon, jóllehet egyetlen írott verssora sem maradt ránk. A kortárs krónikások mint kiváló matematikust, csillagászt, filozófust becsülték, a költőt csak halála után száz évvel fedezték fel. Attól fogva egyre szaporodtak a neki tulajdonított négysorosok, ma már több százra tehető a számuk. Omar Khajjám egyműfajú költő: a perzsa négysoros, a rubáí nagymestere. A rubáí a rögtönzésen alapul: kollektív műfaj, közösségi alkalmakkor születik, fontos ismérve a megjegyezhetőség, különlegessége a kettős rímelés. A költő Khajjám alakját a rubáí hagyománya alkotta meg. Azt a kristályos magot, amihez hozzátapadtak a versek, a keserű bölcs, a dacos szabadgondolkodó, a bor és a szerelem apostolának mintáját azonban bizonyára ő maga szolgáltatta. A "khajjámok" jellemzője a létfilozófiai mélység, az erkölcsi tartás, az illúziókkal való leszámolás. Legfőbb érték az élet, legfontosabb dolgunk az öröm, legféltettebb kincsünk a függetlenség. Omar Khajjám négysorosaiból ez az eddigi legbővebb, forma- és tartalomhű válogatás magyarul. A műfordítás Halasi Zoltán munkája, az eredeti perzsa nyelvből készült, nyersfordítás segítségével. 293 rubáí szólal meg most azzal a természetességgel és világossággal, amely a szép magyar versek sajátja. A fordító utószava kalauz a versekhez és a mai olvasónak is izgalmas képet nyújt a középkori perzsa kultúráról.