A titokzatos gyíkzenekar története

Mennykővároshoz képest Disneyland egy lerobbant hamburgerstand.

Azt hiszem, anya meg apa elég nehéz időszakon mentek éppen keresztül, és szükségük volt rá, hogy egy kicsit kettesben legyenek. Valami nagyon nyomaszthatta őket, az tuti, különben soha nem utaztak volna el úgy, hogy engem rábíznak Leslie-re. Ja, Leslie a nővérem. Tizenhét éves volt azon a nyáron, amikor ez az egész történt, és éppen rekordhülye...
Huszonnégy órával később az én megbízható nővérem lelépett a súlyos barátaival egy kéthetes táborozásra Cape Codon...
Tíz körül telefonáltak az irodából, ahol Leslie dolgozott, és kérdezték, hogy miért nem ment be. Azt mondtam nekik, hogy most egy-két hétig nem tud bemenni, mert kisbabája lesz. Ez jutott eszembe hirtelen...
A reklámokra nem nagyon figyeltem. Egy szupermarketben valami kötényes fickó áradozott két nőnek, hogy milyen pihe-puha ez a vécépapír, amikor megjelent mögötte egy hatalmas gorilla, felkapta és megette. Mint egy kekszet. Két harapásra...
Már ott tartottam, hogy kirohanok a konyhába, és megkeresem anyuék telefonszámát, amikor a gyíkzenekar megjelent a képernyőn...

A titokzatos gyíkzenekar története egy kisfiú története, akit a nyári szünetben egyedül hagynak a szülei. Bújjatok el egy sarokba, vagy mondjuk egy fára, vagy simán csak a szobátokba, ha bentről is zárható, és próbáljátok ki Victorral mindazt, amit különben nem szabad. Gyertek el vele és új barátjával, Tyúk Sammel a gyíkok szigetére! Kalandra fel!

A Könyvjelző magazin 2013. szeptemberi számában megjelent cikk: A vagány magány... és egy különös talány