Lehet-e úgy beszélni a legfontosabb dolgokról, mintha az utcán, a kocsmában, az iskolában vagy otthon, a konyhában beszélgetnénk? Háy János drámái azt mutatják meg, hogy igen, sőt talán csak úgy lehet igazán.
Hősei nem kivételes emberek, hanem olyanok, akik többnyire észrevétlenek maradnak: a peremre szorultak, a dühösek, a reménykedők, a szeretetre vágyók.