Hollandi mártás

"Csengőszót hallottam, messziről. Nahát, kiskecskék jönnek? Kiskecskék, itt? Honnan? Miért? Továbbra is hallottam a csengőszót. Tehát nem álom volt. Lassan tértem magamhoz. Anyám csengetett, akkor éjszaka van. Hosszú zsinóron lógtak a szobámban a csengők. Egyet kioldoztam, s Anyám ágyára tettem, jelezzen éjjel, ha ő már szólni gyenge.

(...)

Éjjelente Anyám félve csengetett. Biztatnom kellett, hogy bátran. Azt mondta, szégyelli magát, hogy fel kell ébresztenie. Elmeséltem neki a kiskecskét. Nevetett, hogy a múlt éjjel az hittem, kiskecske jön. Pedig jó lenne az a kiskecske. Volt neki is egy, kislány korában. A Mici. Bár nem tudom, mit kezdtünk volna vele, ha itt kopogott volna a parketten a kis patáival. A kiskecske büdös, élesen, panaszosan mekeg-nyekeg az anyja nélkül és mindenfelé elszórja a bogyóit. Kecskebogyó... Álomnak tökéletes."

Balogh Robert új és profán könyve, a szeretet elmondhatóságának határairól szól.