Jelen történet az idők változásáról szól, amiben az ember mindig ember marad. A történet ugyan új, ám a lélek régi, és a rossz meg a világvég hozadékaival terhelt. A sorscsapás és a megsemmisülés tragédiája fátumként lebeg a fejünk felett, de egyben prófécia is.
Rövid mondatai az elbeszélés könnyedségét sugallják, helyenként aforizmaként, korunk filozófiai tételeiként hatnak.