Elmélkedések egy kerti padon

Az esszé séta egy gondolattal. Az ebben a kötetben megjelenő esszék több mint négy évtized újságírói munkájának termései. Nem maradtak benne a szenzációk, amelyeknek már másnap zuhant az értéke, de biztosították a megélhetést. Úgy tűnik, maradandóbbak az észrevételek a pipacsról és a szomorúfűzről, a görbe vonal dicsőségéről vagy éppen egy török szultán vagy kínai császár életéről és koráról. Az esszék több mint a fele eredetileg a Washington Post és a New York Times oldalain látott napvilágot, rövidebb formában vagy egy hosszú cikk részeként.

Az esti mesék, amelyek nyomtatásban ebben a könyvben jelennek meg először, vagy igaz történetek, mint a három, Indiában játszódó sztori, vagy játékos kitalációk, mint "A tevetolvaj varázshagymái" Egyiptomból és a fehér dísztök természetfeletti képességéről szóló beszámoló Connecticut államból. A kerti munka alapkérdéseiről, a kertészek egyéniségéről és Amerika meghatározásáról szóló esszék magánvélemények, a szerző vesszőparipái, amelyek inkább vitát gerjesztenek, mint egyetértést. Ugyanez áll a sárkányokkal és a pöszmétékkel foglalkozó eszmefuttatásokra, sőt talán az egész könyvre is.

A debreceni születésű Charles Fenyvesi az 1956-os forradalom után disszidált Amerikába. Egyetemi tanulmányait a Harvardon (angol irodalom és antropológia) és a dél-indiai Madrasban (vallásfilozófia) végezte. 1966 óta él Washington környékén; 1990 óta egy farmon. Volt folyóirat-szerkesztő, diplomáciai tudósító és kertészeti kolumnista. Legismertebbek a Washington Post-ban megjelent cikkei és a U. S. News & World Report hetilapban "Suttogások" című, bel- és külpolitikai hírekről beszámoló rovata. Előző könyvei (Mikor kerek volt a világ, Mikor az angyalok túljártak a világ eszén, és Három összeesküvés) történelmi témákról szóltak.
De Fenyvesi elsősorban riporter, aki még meseszerű történeteiben is ragaszkodik egyes tények, tájak és tárgyak pontos leírásához. A mindennapi megfigyelés és nem a csapongó képzelet rajzolja meg a kecskék és kutyák, sőt a tyúkok és vadállatok egyéniségét. Az olvasónak kell eldöntenie, hogy meddig tart a riporter tényhű jelentése és hol indul be az időnként féktelen fantázia. Ez nem minden esetben könnyű feladat, de talán nem is fontos ahhoz, hogy élvezzük Fenyvesi színes, gyorsan pörgő és humoros elbeszéléseit.