Egy tizennyolc éves gyilkos írja le életét Joyce Carol Oates könyvében...

Vagy pontosabban: egy tizennyolc éves, magányos, bámulatosan koraérett és intelligens fiú, aki ugyanakkor emberi roncs, és az öngyilkosságára készül. Aki tizenegy éves volt, amikor elkövette a gyilkosságot - de senki sem hiszi el neki (vajon mi, olvasók, elhisszük-e?), hogy ő volt a "rejtélyes orvlövész", s így most kénytelen együtt élni a bűnével, szabadon, de gyötrődő lelkének, anyja emlékének, túlfűtött képzeletének, örökkön kielégítetlen szeretetvágyának foglyaként.

S végül nekiáll megírni a történetét: egykori tehetetlen vergődését marakodó szülei között; imádott anyja iránti érzéseit, aki ragyogó író és gyönyörű nő volt, de az ő számára valahogy sohasem jutott elég a szeretetéből; az apja alakját, aki sikeres menedzserként egyre több pénzt keresett, s közben a maga egyszerű fogalmaival se a feleségét, se a fiát nem értette meg...

Olykor profetikusnak nevezik a ma már világhírű szerzőnőnek ezt a fiatalkori művét: úgy ábrázolta 1968-ban az amerikai kertvárosok lidércnyomásos luxusvilágát, mondják, hogy könyve manapság még pontosabbnak, még riasztóbban valószerűnek hat.