Első generációs szabadság

"...a cukros kenyér, az acetonos lehelet és az ájulás tünet csupán. Egy társadalom hibás működésének egyértelmű tünete. Egy társadalomé, amelyben úgy látszik, nemcsak a "törvény szövedéke", de a szociális háló is "mindig fölfeslik valahol". S ha már a népi írókkal példálóztak a riportban, ők sem a tüneteket írták le - azokat is -, de az okokra is rámutattak, és a megoldást keresték. De hol vannak ma az írók? Egyáltalán, hol van az értelmiségi, aki nem csupán borzong, méltatlankodik és szemlesütve akadozik karácsonykor, hanem feltár, elemez, kíméletlenül szembesül és szembesít. Aki nem fogja be "pörös száját" egy szakértői állásért, aki érvényt szerez a törvénynek; aki kikéri magának, hogy éjjel kettőkor mutassák a magyar valóságot, nappal pedig katalán, brazil, amerikai s a jó Isten tudja, miféle szappanoperákkal hülyítsék. Hol van az értelmiségi, aki azért értelmiségi, mert az igazságot nem áldozza föl a lojalitásért. Hol van? !"

"Gyermekkorom, majd ifjúságom a hatvanas-hetvenes években mintha egy mozivászon előtt telt volna el. Bergman, Fellini, Wajda, Tarkovszkij, Jancsó, Kósa, Sára, Huszárik és a dokumentaristák filmjeit néztük megbűvölten, elvarázsoltan. S amikor éppen nem moziban voltunk, akkor beszélgettünk a filmekről klubokban, egyetemeken. A kelet-európai film és a történelem - ez volt például az 1974-75-ös tanévben Bíró Yvette budapesti bölcsészkaron tartott szemináriumának a címe. Sokat tanultunk ezeken az előadásokon, Kelet-Eeurópáról is, a történelemről is. Legtöbbet talán akkor, amikor a következő tanévben Bíró Yvette elbúcsúzott tőlünk, mert kirúgták a Filmkultúrából, s közölték vele, hogy az "országból való távozása ellen nem emeltek kifogást". Nem sokkal előtte elveszítettük a legendás filmkritikust, B. Nagy Lászlót is - s ha még nem értettük is pontosan, de megsejtettük, hogy mindaz, amiről beszélgettünk oldottan, derűsen, cseppet sem iskolásan: a film és a történelem a mi időnkben és a mi térségünkben nem játék, nem csak mozi.
Ma, amikor a filmnézés már a shopping centerek járuléka, mint a fitneszszalon és a biliárdklub, nehéz elképzelni, mit jelentett mondjuk Tarkovszkij Andrej Rubljovja vagy Andrzej Wajda Márványembere a közönségnek a maga idejében." (részletek a kötetből)