1999-ben találkoztam az én szőke hercegemmel. A magas, tetovált, őrülten jóképű srác nem fehér lovon jött, hanem basszusgitáron játszott a hírnévre szomjazó Phantom Limb nevű bandában. De kellett nekem. Rögtön tudtam, mihelyt rám villantotta szégyenlős mosolyát.
És ezt ő is tudta.
Hansel „Hans" Oppenheimernek ami a szívén, az a száján, ráadásul dalszövegeket írt rólam.