Síron túli szerető

Mary és Rhage. Az ő szerelmük története egy igazi érzelmi hullámvasút, amiről képtelen vagy leszállni, és legszívesebben újra-és-újra felülnél rá. Wrath és Beth könyvét is imádtam, de Mary és Rhage egy egészen más szint!
Rhage a Fekete tőr testvériség fuckboy karaktere. Messze földön híres lepedőakrobata és minden nő (legyen az élő, vagy kevésbé) őt akarja. Gyűlöli az értelmetlen, érzelemmentes szexet, és a testvérei példáján felbuzdulva ő is meg szeretné találni a számára tökéletes nőt. Ám ezzel az életstílussal képtelen felhagyni a vele szimbiózisban élő fenevad miatt -> vagy harccal, vagy szex-el tudja lenyugtatni. Minden alkalommal, amikor R fokozott érzelmi állapotba kerül, a fenevad kitörni készül, és Hollywood képtelen irányítani – a fenevad ölni akar. Mindig. És ebben nem válogat.
Mary haldoklik. A leukémiája visszatért, és a sors fintora, hogy épp most ismerkedik meg egy csodálatos (és nem utolsó sorban jóképű) pasival, aki vele szeretne lenni. Mivel Mary sem közömbös Rhage iránt, többször megpróbálta eltaszítani magától. Félt. Rettegett, hogy mit hoz számára a jövő. Ez a félelem kegyetlen jól volt ábrázolva, lapról-lapra egyre jobban, hullámokban áradt az olvasó felé. Mary is egy rendkívül szerethető karakter – kedves, törékeny, de amikor kell szarkasztikus, kemény és belevaló (amikor szükség volt rá, Z-t is simán helyre tette).
A lány a maga módján egy igazi harcos. Harcolt a betegsége ellen és a szerelméért. Külön imádtam azért, amilyen higgadtsággal és megértéssel kezelte, amikor megtudta mi is Rhage valójában.
Rhage és Mary tökéletesek voltak együtt. A kémia, a kapcsolat, a megértés kettejük között. Szerették és támogatták egymást, bármi történt. A kedvenceim Mary és a fenevad közös jelenetei voltak.