Akármennyire is szeretem ezt a sorozatot, ezzel a résszel nehezen indultam. Grace elég komoly karakterfejlődésen ment keresztül, ezért a 4. rész után kicsit fájt, hogy újra arról a naív, nyafogós kislányról kell olvasnom, aki az első részben is volt, azonban szerencsére itt is kellő mértékben fejlődött.
Izgalmas volt végre arról olvasni, hogy mi történt Grace-el és Hudsonnal abban a néhány hónapban, amíg Grace fejében ragadtak és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ebben a könyvben megismert szereplők közül visszatér-e valaki a sorozat utolsó részében. Nagyon tetszett, hogy láttuk, milyen is lenne Hudson ha nem egy olyan mérgező családban nőtt volna fel, amilyenben sikerült. Ez a nézőpont rengeteget adott a karakteréhez, és még inkább megszerettette velem.
Összességében abszolút szükség volt erre a könyvre ahhoz, hogy ne vakon ugorjunk bele a fináléba. Ugyanakkor úgy érzem, a visszaemlékezések tökéletesen megállnák a helyüket akár az 1. és a 2. rész között is, feltéve, hogy az ember az utolsó fejezetet szépen elteszi a 4. rész utánra.
"Tudod mit? Csak tégy úgy, mintha Nike lennél, és just do it, Vega!"

Escobar manapság az egyik legtöbbet megírt figura a történelemben, ezért sokféle regény lehet olvasni róla és a családjáról. Én nem nagyon merültem bele a témába, de ez a borító behúzott, úgyhogy egy speciális szemszögből ismerem a maffiabáró történetét.
A könyv önéletrajzi ihletésű történetként indul. A mesélő, Roberto csak felnőttként tudja meg, hogy valódi apja nem más, mint Pablo Escobar, és az egész élete egy olyan titokra épült, amely alapjaiban rengeti meg az egész életét. A történet egyszerre családi dráma, krimi és összeesküvés-thriller, hiszen nemcsak a kartell világába kapunk betekintést, hanem a titkosszolgálatok, a pénzmosás és a nemzetközi háttéralkuk szövevényes rendszerébe is. A történet helyenként annyira filmszerű, hogy nehéz eldönteni, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a dráma Emiatt szerintem érdemes fenntartásokkal kezelni egyes állításokat, és nem feltétlenül történelmi dokumentumként olvasni a könyvet.
Stílusát tekintve könnyen olvasható, lendületes szöveg, amely gyorsan viszi előre az eseményeket. Nem mélyirodalom, és nem is oknyomozó munka, inkább egy személyes hangvételű, izgalmas visszaemlékezés ami betekintést nyújt egy zárt világba.