Lucy mindent megtesz, hogy jó viszonyt alakítson ki a férje édesanyjával, Dianával, de anyósa mindig távolságtartó és hűvös marad vele szemben. Bármit is tesz Lucy, soha nem elég jó. Diana pedig kívülről maga a tökéletesség: tiszteletre méltó asszony, aki a közösség aktív tagjaként segíti a rászorulókat, különösen az Ausztráliába menekült nőket, miközben látszólag boldog házasságban él.
Aztán egy nap Dianát holtan találják. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosságot követett el – a helyszínen megtalálták a méreggel teli fiolát és a búcsúlevelet is. Csakhogy a boncolás eredménye meglepő fordulatot hoz: kiderül, hogy valami nem stimmel a halála körül…
Engem először a borító ragadott meg – elegáns, sejtelmes, és egyből kíváncsivá tett. Be is került a kosaramba, habár nem vagyok Hatalmas kis hazugságok rajongó. Mégis a fülszöveg alapján éreztem, hogy ez a könyv tetszeni fog és nem is csalódtam.
Nem lett a kedvenc olvasmányom, de kellemes, könnyed olvasás élményt nyújtott. A stílus gördülékeny, a történet jól adagolja az információkat, és ügyesen keveri a családi drámát a krimi elemeivel.
A könyv szép lassan bontja ki a szereplők közti kapcsolatok valódi rétegeit, és ahogy egyre több részletre derül fény, úgy válik egyre érdekesebbé a történet.
Bár nem egy adrenalinszint-növelő thriller, a feszültség mégis végig ott van a sorok között. A vége pedig kellemes meglepetést okozott. Még csak meg sem fordult a fejemben, ki állhat Diana halála mögött, szóval ebből a szempontból is elérte a célját.
Mindenképp ajánlom a műfaj kedvelőinek!