A Sóvárgás egy igazi nosztalgikus utazás volt számomra a 2000-es évek paranormális romantikus történeteinek világába. Bár nem vagyok a zsáner elkötelezett rajongója, volt a könyvben valami ismerős és szórakoztató, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet.
A főhős, Grace nem volt az én emberem. A döntései néha megdöbbentettek, sokszor eléggé ellentmondtak a józan észnek gyakran figyelmen kívül hagyta a veszélyjeleket és a saját megérzéseit is. Emiatt nehéz volt azonosulni vele. Nyilván YA regény, nem várhatunk felnőtt érett karaktereket, de némi következetesség és átgondoltság nem ártott volna.
Jaxon karaktere az elején ígéretesen indult a visszafogottságával, de a regény végére ő is hozta a műfaj jól ismert, túlfűtött hősét.
A történetben sok a klisé, és viszonylag egyenes a törtnetvezetés, de éppen ettől otthonos. Számomra egy könnyed, nosztalgikus kikapcsolódás volt, aminek kétségtelenül megvan a maga sötét varázsa.