A könyv első pillantásra is elrettentő a maga terjedelmével, és az olvasás közben be is igazolódott: a történet lazán lehetett volna 400 oldallal rövidebb. Ennek ellenére sok értékes elemet kaptunk: megismerhettük az óriások rejtett lakhelyét, a sárkányok udvarát és az Aether sötét titkait.
Grace karaktere végre kezd kilépni a korábbi törékenységéből, bár szerelmi ingadozásai sokszor fárasztóvá tették a történetet. Jaxon háttérbe került, s a vele kapcsolatos események nem ütöttek akkorát, amekkorát kellett volna. Hudson viszont mindent vitt: karizmatikus, szarkasztikus, mégis sebzett és mély figura, aki nemcsak Grace-t, de az olvasót is fejlődésre készteti.
A lezárás viszont ismét pörgős, izgalmas, és bőven hagy kérdéseket a következő kötetre.
Aki szereti a hosszú, részletes fantasykat, tele új lényekkel és nagy drámákkal, annak mindenképp érdemes tovább olvasnia a sorozatot.