Nem mindig voltam oda a vámpíros történetekért, de a Sóvárgás-sorozat számomra mégis az egyik legkomfortosabb élménye lett. A szerző világa tele van olyan apróságokkal, amiért a legtöbb olvasó rajong. A romantika, a humor és a feszültség olyan elegyet alkotott az első két részben, amitől teljesen beszippantott a sorozat. Talán épp ezért esik különösen rosszul, hogy a harmadik és most a negyedik rész esetében valami számomra elveszett ebből a varázsból.
A könyvben továbbra is vannak erős és élvezetes részek, mégis úgy éreztem, hogy hiányzik belőle valami. A cselekmény sokszor lassabbnak tűnt, nem volt annyira feszes és sodró, mint korábban. Bár a sorok között most is megbújnak érdekes információk és apró utalások, mintha ezek már nem kapnának akkora hangsúlyt. Végig abban bíztam, hogy érkezik majd egy nagy fordulat, ami mindent új irányba lök, de a várt csavar ezúttal nem jött el.
A szereplőknél is tapasztaltam változást. Grace és Hudson csipkelődő, játékos jelenetei mindig az egyik legerősebb elemei voltak a sorozatnak, ezekből azonban most feltűnően kevés jutott. Hiányzott az a könnyedség és humor, ami korábban mindig ellensúlyozta a komorabb helyzeteket, és amely a kettejük közötti kapcsolatot olyan élővé tette. Bár továbbra is szeretem őket, most kevésbé tűntek hangsúlyosnak.
Mindazonáltal egyáltalán nem érzem úgy, hogy el kellene engednem a sorozatot. Sőt, ugyan most csalódott vagyok, továbbra is rengeteg olyan szál és előrejelzés van, ami miatt biztosan folytatom. A világ még mindig tele van potenciállal, és a szereplők sorsa bőven tartogat izgalmakat. A Hadakozás talán nem a legerősebb kötet, de a rajongóknak így is érdemes elolvasni, mert fontos állomás, és reménykedem benne, hogy a folytatás újra elhozza azt az élményt, amiért annyira megszerettem a sorozatot.

A Hadakozás pont olyan könyv, aminél csak beleolvasol pár oldalt… aztán hopp, már féltávnál tartasz. 😅 Tele van lendülettel, izgalommal és érzelmekkel. Hudson és Grace párosa most is működik, bár időnként úgy éreztem, mintha ugyanazt a szenvedős kört járnánk újra és újra, ami bevallom, néha eléggé próbára tette a türelmem. 🫠
Mégis, a sztori ereje mindent vitt: annyira beszippantott, hogy észre sem vettem, mennyire rohanok vele előre. A mellékszereplők fejlődése pedig különösen szép ívet kapott ebben a részben, amit nagyra értékeltem. 🫶
Összességében kissé hullámzó, de abszolút szerethető folytatás. :)