Briliáns barátnőm

Nagyon nehezen indítottam és nagyon nehezen indult, eleve rossz volt a szájízem az első Elena Ferrante könyv miatt (Amikor elhagytak). Nagyon nem szerettem azt a könyvet, nehezen nyomtam le a torkomon azt a sok szenvedést ami abban volt. Így nem túl sok kedvvel ültem neki ennek a könyvnek, de NIOK havi téma, nem akartam kimaradni. Az első pár oldal alatt meg is lett a véleményem, hogy ez is nehezen csúszik, túl agresszív, nem tetszik, aztán végülis valamiért mégis olvastatta magát, néha még tetszett is. Furcsa egy történet, ahogy ez a két lány végigkíséri egymás életét, mégha csak a gyerek/kamaszkorukba is látunk bele ebben a részben. Nagyon rossz volt olvasni, hogy Elena bármit csinált, mondott, tett, Lila mindig rákontrázott, szinte én éreztem azt, amit azokban a helyzetekben Elena érezhetett, hogy ő mindig csak második, ő mindig kevesebbet tud, az ő történetei mindig csak másodikok lehetnek.. csoda, hogy mégis kitartott a barátságuk. A fiúk közül valahogy senkit nem tudtam megkedvelni, Rino valamiért megfogott, talán a vehemensége miatt. Azt vettem észre olvasás közben, hogy olvasom, olvasom, olvasom, várom, hogy történjen valami… aztán nem történik semmi :D mégis olvasom tovább. Szépen lassan mégis történnek azért dolgok, jellemfejlődések.. Kíváncsi leszek, mi lesz Lilával a házasság után, és Elenával a tanulás után… szóval igen, magamat is meglepem, de azt hiszem azért valamikor megfogom fogni a második részt is…