Hullaház

Nekem kicsit lassan indult be a felvezetés, itt ott untam is Judit bemutatását, viszont miután megvette a házat az események elkezdenek felgyorsulni, és onnantól kezdett el igazán fordulatos lenni a történet. Az elején még hozta a szokványos krimi vonalat, de aztán egyre morbidabbá váltak az események, nem gondoltam hogy az író idáig elmegy majd, hiszen a vége felé már azt kell mondjam elég beteg dolgok is történtek. Ennek ellenére nekem tetszett, viszont azt ki kell emelnem, hogy elég részletesen leírja a látottakat, szóval aki nem bírja a gyomorforgató dolgokat, annak nem feltétlenül ajánlanám, de aki igen, annak biztosan tetszeni fog ez a könyv.

Szelle Ákos regényébe előzetes elvárások nélkül vágtam bele, még a fülszöveget sem olvastam el, hiszen ajándékba kaptam. Annyit azért tudtam, hogy thriller, némi horrorisztikus motívummal. Ezek alapján nagy érdeklődéssel kezdtem bele az olvasásba.
Szeretek könyveket ajándékba kapni, mert ki tudnak mozdítani a komfortzónámból és nincs ez máshogy az olvasás tekintetében sem. Ez a regény szó szerint kitépett a megszokott elvárásaim közül, hiszen a thriller egy olyan szintjét mutatta meg, ami eddig távol állt Tőlem (továbbra sem részesítem előnyben), pedig kifejezetten szeretem a zsánert és sokat is olvasok benne.
Azt szeretem, amikor aprólékosan építi fel az író a regényt, így teremti meg a feszültséget, ami teljesült is, azonban a másik kritérium, hogy hagyja kalandozni a gondolataimat, hogy én jöjjek rá a megoldásra, az sajnos nem működött, mert viszonylag hamar kitaláltam, hogy merre tart a történet.
A hangsúly ebben az esetben a nyers, erőszakos és sokszor morbid képi elemekre került, ami nekem néhol túlzottan nyomasztó és egyúttal egyhangú is volt. Azt gondolom, hogy sok olvasónál viszont ez működhet, így erre kell felkészülni.
A karakterek közül senkit nem tudtam megkedvelni, mindegyik sodródott a történettel és akkor sem igazán tudtak előtérbe kerülni, amikor az események megkívánták volna. Értem, hogy az író mit szeretett volna megmutatni, milyen pszichológiai vonalat követett, de nekem túl sok volt, nem jött át a lényeg, nem volt olyan érzésem, hogy kiráz a hideg, esetleg emiatt hatni tudtak volna rám a karakterek.
A regény utolsó negyedét viszont pozitívumként tudom említeni, sokkal inkább kedvemre való volt, tetszett, hogy a szereplők kezdenek önmagukra találni, megcsillan az értelem és a mindent mozgató szálak is a helyükre kerültek, de számomra túl lassan, ez elvont az olvasási élményből.
Biztos vagyok benne, hogy Ákos könyve megosztó lesz, akik szeretik a vizuális elemekkel operáló thrillereket, ők ezt is szeretni fogják, akik viszont szeretik a rétegeket sorban lebontogatni, számukra talán kevésbé lesz izgalmas olvasmány. Annyi biztos, hogy nem lehet elmenni szó nélkül a történet mellett, látok potenciált a szerző stílusában, így később még adok esélyt a megismerésre.