Antonius és Kleopátra

Hat kötetre tervezte Róma-sagáját, legutóbb Az októberi ló-ban el is búcsúzott az olvasótól, szerencsére azonban nem tartotta meg ígéretét: a szerzőnőt akkora szenvedély hajthatta, mint nagyszabású hőseit. Bevégezni a küldetést: mindaddig mesélni, amíg tart a polgárháború Rómában.

A gigászok philippi csatája után, ahol a legutóbbi - akkor még úgy hittük: utolsó - kötetben elhagytuk a történetet, végképp úgy fest, hogy Róma ura immár a ravasz és elszánt, nő- és országhódításban, ivászatban és barátságban verhetetlen hős: Marcus Antonius. Csak épp megjelenik egy fura figura, egy Octavianus nevű tizennyolc éves kis senki, és Julius Caesar végrendeletét lobogtatva követeli jussát: a hatalmat. Antonius erőt és muníciót gyűjteni Egyiptomba vonul, ahol már tárt karokkal várja a korábbi kötetekből is jól ismert Kleopátra királynő. Mindkettejük végzete lesz az elsöprő szerelem álarcát öltő, rosszul felmért érdek: a kezdetben lebecsült ellenfél jeges ésszel tör a végső leszámolásra. Az actiumi ütközet a szeretőknek bukást hoz, Octavianusnak császári trónt - a római köztársaságnak békét. A diktatúra békéjét.

A történelem az élet tanítómestere - jusson eszébe, kedves Olvasó, a régi római mondás, miközben elmerül a lebilincselő históriában.