A Kedvencek temetője talán King egyik legsötétebb és legmegrázóbb regénye. A történet középpontjában a gyász, a halál és az ember kétségbeesett vágyakozása áll, hogy visszakapja azt, akit örökre elveszített. Mindez egy mélyen emberi, mégis hátborzongatóan természetfeletti köntösben.
Louis Creed és családja új életet kezd Maine-ben, de a remélt nyugalmat hamarosan beárnyékolja az út túloldalán dübörgő kamionforgalom, és az a bizonyos állattemető. Az események gyorsan fordulatot vesznek, és amikor a tragédia bekövetkezik, Louis előtt megnyílik egy rettenetes lehetőség: mi van, ha a halál mégsem végleges?
King szokásához híven mesterien építi fel a karaktereket, és fokozatosan adagolja a borzalmat. A regény egyik erőssége éppen az, hogy nem a hirtelen ijesztgetésekre, hanem a fokozódó pszichológiai feszültségre épít. A horror itt nem a szörnyekben, hanem az emberi döntések következményeiben rejlik.
A Kedvencek temetője nemcsak hátborzongató, hanem tragikusan szép és elgondolkodtató is. Milyen messzire mennél el azért, hogy visszakapj valakit, akit szeretsz?

Ez nem egy szimpla novelláskötet. Ez egy szövevényes labirintus, ahol minden ajtó mögött más-más világ vár. Egyes történetek halk, hideg borzongással kúsznak a bőröd alá, mások egyenesen fejbe csapnak – de egyvalami közös bennük: nem eresztenek.
Stephen King ebben a kötetben elenged minden korlátot. Olyan témákhoz nyúl, amelyekről nem szívesen beszélünk, mégis foglalkoztatnak. Néha groteszk, néha szívszorító, máskor fanyar humorral fricskáz meg minket. És mindegyik írás mögött ott lapul valami nyugtalanító ismerősség – mintha már hallottuk volna ezeket az árnyakat suttogni álmunkban…
Ha szereted a rövid, ütős történeteket, ha érdekel, mire képes egy író, aki a hétköznapok mögött is látja a rémületet – akkor ez a kötet neked való.