Stephen King Tortúrá-ja többrétegű szöveg: egyszerre vérfagyasztó thriller és az írásról, az alkotás fájdalmáról szóló parabola.
A regény zárt terei – a ház, a szoba, a test – mintha az elme börtönét jelenítenék meg, ahol az alkotó és az olvasó közti kapcsolat torz formát ölt.
Annie Wilkes alakja archetipikus, mégis hús-vér. Nem démon, hanem ember – talán ettől is olyan rémisztő.
King itt nemcsak mesél, hanem boncol. Mesteri munka.

Stephen King munkásságát ismerve ki merem jelenteni, hogy a Tortúra az egyik legkegyetlenebb pszichothrillere. Szokásától eltérően, elhagyva a természetfeletti elemeket, itt csak két embert (az elrabolt író és a megszállott rajongója) és a közöttük lévő dinamikát állítja középpontba.
⠀
A Tortúra története szerencsére nincs túlbonyolítva, és éppen ebben rejlik a zsenialitása. Paul Sheldon, a sikeres író, autóbalesetet szenved és csodák csodájára (vagy mégsem?) pont Annie Wilkes, egy magányos, látszólag ártalmatlan nő talál rá, aki történetesen Paul legnagyobb rajongója. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre hátborzongatóbbá és kifejezetten nyomasztóvá a történet. Annie Wilkes karakterét King zseniálisan építette fel, imádtam őt utálni. Annie nem egy klasszikus „gonosz” karakter, sokkal inkább egy ember, akinek komoly mentális problémái vannak, ebből kifolyólag kiszámíthatatlan, és éppen ezért annyira ijesztő.
King mindemellett bravúrosan mutatja be a könyvben a megszállottság különböző vetületeit is. A regény klausztrofób, nyomasztó, de mégis letehetetlen. A feszültséget fokozatosan adagolja a történet, mely egy brutális végjátékban csúcsosodik ki. A történet előrehaladtával Annie egyre brutálisabbá, Paul pedig egyre kiszolgáltatottabbá válik. Alapvetően a bezártság, a fájdalom, a kontrollvesztés, valamint a megalkuvás és az írás közötti belső harc adja a történet valódi feszültségét. Ez a feszültség pedig a regény minden egyes oldalán jelen van.
A Tortúra véleményem szerint nemcsak egy kiváló thriller vagy horrorregény – hanem King egyik megkerülhetetlen mesterműve. Egy szűk térben játszódó, intenzív lélektani dráma is egyben, amely hosszú ideig nem ereszti az olvasót. Feszültséggel teli, kíméletlenül emberi, és annyira valóságos, hogy attól válik igazán rémisztővé.
Leginkább azoknak az erős idegzetű olvasóknak tudom ajánlani, akik szeretik a zárt térben játszódó, karakterközpontú, erős pszichológiai töltetű történeteket. Emellett őszintén tudom ajánlani a filmes adaptációt, melyben Kathy Bates alakítja zseniálisan Annie Wilkes karakterét, illetve a színházi darabot, melyben Balázs Andi játssza elképesztően jól a horror irodalom egyik legemlékezetesebb gonoszát.