A bosszú néha csendben kúszik elő, máskor dübörögve csap le – de mindig nyomot hagy.
Ebben a kötetben nincsenek ijesztgetős szörnyek vagy csápok a ködből – itt az emberi lélek legsötétebb zugaiba ereszkedünk alá. A négy novella közös vonása, hogy a bosszú, a bűntudat és a rejtett igazságok mentén haladnak, és nem engednek könnyen szabadulni. Van itt belső vívódás, szűkszavú kíméletlenség, váratlan fordulatok, és egyre mélyülő rettegés – de nem a sikolyoktól, hanem attól, amit magunkban is felfedezhetünk.
Nálam lassan bontakozott ki a hatása, de annál mélyebbre ment. King újfent bebizonyította: nem kell természetfeletti, ha az ember maga is elég félelmetes.

Mi történik, ha egy kisváros egyik pillanatról a másikra teljesen elzáródik a külvilágtól? Nem metaforikusan, hanem szó szerint. Egy átlátszó, áttörhetetlen, titokzatos búra ereszkedik le a városl fölé – és senki sem tudja, honnan jött, miért jelent meg, és hogyan lehetne megszabadulni tőle.
Ez a kiindulópont, és innen Stephen King minden lépésével egyre fojtogatóbbá teszi a történetet.
A Búra alatt nem a klasszikus értelemben vett horror. Itt nem szellemek vagy szörnyek okozzák a borzalmat, hanem mi magunk – az emberek. Ahogy a városka lakói szembesülnek az elzártsággal, gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a legnagyobb veszély nem a levegő kifogyása, nem az élelmiszerhiány, hanem az emberi természet legsötétebb oldala. A hatalomvágy, a paranoia, a félelem, a manipuláció és az erőszak fokozatosan teszi tönkre a közösséget.
King ezúttal is mesterien nyúl társadalmi kérdésekhez:
Mi történik, ha megszűnik a külső kontroll, és minden belül dől el?
Hogyan alakul ki diktatúra néhány nap alatt egy demokráciának hitt közösségben?
És vajon létezik-e valódi kiút, ha a legfőbb akadály nem kívül, hanem belül van?
A regény rengeteg szereplőt mozgat – mintha egy egész város elevenedne meg a lapokon. Ez egyes olvasóknak zavaró lehet, főleg ha gyorsabban szeretnének haladni, de ha türelmet szentelünk a karakterek megismerésére, egészen lenyűgöző társadalomrajz tárul fel előttünk.
Bár a könyv terjedelmes, szinte végig feszült tempót diktál. Nemcsak a túlélés a tét, hanem az emberiesség megőrzése is.
Ajánlom azoknak, akik nem félnek szembenézni azzal, mire képes az ember, ha elszabadulnak az ösztönök. A Búra alatt egyszerre tűnik kitalált rémálomnak és hátborzongatóan valóságos társadalmi szatírának.
Ha egy regény tükröt tart elénk, ez az. És amit benne látunk, az bizony nem mindig szép…