Az én természetemet nem könnyű elviselni, mert én tényleg olyan vagyok, mint a természet, vagyis kiismerhetetlen.""
Ezzel a mondattal fejeződik be az ""öreglány"" Nárcisz blogregénye. (Saját magát nevezi így.) A nárcisztikus ember nagyon szereti (sajnálja, sajnáltatja) magát. Kívülről nézve úgy látszik, hogy nagy az önbizalma, holott általában az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz.